Part

 1 Egy  |           ki, felrezzenve szétnéz. Senki sincsen közel. Az éji lámpa
 2 IV   |           sem hamva. A saraglyában senki sem ült.~A kozákok azonban
 3 VI   |      mondhatja el, oly helyen: hol senki sem szenved, víg, jókedvű
 4 VI   |         felett. Egy szót sem szólt senki, egyetlen hang volt az evezők
 5 VIII |         utazása, oly időben, midőn senki sem járt, oly helyeken,
 6 VIII |      hírével – mordult rá a hajdú, senki sincsen itthon.~– Adjon
 7 VIII |         érte nyújtott szép kézhez. Senki sem vevé tán észre: hogy
 8 VIII |           jókedvnek kicsiny a ház, senki sincs, aki szomorkodnék,
 9 IX   |            igazi okát, úgy hiszem, senki sem tudta meg.~
10 XI   |   hőstetteivel, nem látta őt többé senki sem itt, sem amott; a vigalom
11 XI   | förgetegben, – mindenkitől futott, senki sem beszélhetett vele, hol
12 XI   |         hol éjjelezett? mivel élt? senki sem tudta róla.~Egy testvére
13 XI   |         megszökött a fogoly.~Azóta senki sem hallott felőle.~
14 XIII |     jön-megy, s dacára annak, hogy senki sem bántja, ha olykor ismerőssel
15 XIV  |       Mennyit kellett szenvednünk, senki sem tudja úgy, mint mi ketten
16 XVI  |           nem mehetek többé, nekem senki sem hinné el, mint teneked,
17 XVII |          Honnan jártak ide valaha? senki sem emlékezik rá többé.~
18 XVII |         már akkor nem állt előttem senki.~A rom ajtajához sieték,
19 XVII |           találtam, nevét kiáltám, senki sem felelt. Hova lehetett
20 XVII |        messzire… Ne keress többet… Senki sem fog többé feltalálni.”~…~
21 XIX  |  pirulhatott, nem kellett tartania senki szemeitől, hogy azért megszólja,
22 XIX  |        fennhagyott, nem korlátozva senki kötelező jogaitól.~Két hét
23 XIX  |      elhagyta a várost, elutazott, senki sem tudta: hova.~Egy napon
24 XX   |          kit az élő nemzedék közül senki fiatalabbnak nem ismert,
25 XX   |          titkaikat nem fedezte föl senki. Még betűiket sincs aki
26 XX   |  Abu-Shirzad-Eddin nem zárkózik el senki elől, nem fél senkitől,
27 XX   |            Madzsar Dágnak nevezik, senki sem emlékszik rá: hogy miért,
28 XX   |       megnőtt fű között. Hihetőleg senki sem emlékszik már azokra,
29 XX   |   egyenlően látja a jövendőt, amit senki sem sejt, és a múltat, mire
30 XX   |            sejt, és a múltat, mire senki sem emlékszik, ki olvas
31 XXI  |           kezénél fogva vonszolja. Senki sem ad nekik egy fillért,
32 XXIII|       szemére –, ezen úrnak, akire senki se bízta: hogy az orrát
33 XXIII|         léptek.~Nem várta ott őket senki, semmi remény, semmi vigasztalás.
34 XXIII|          küzdöttek egymás mellett, senki sem látta őket futni soha.~
35 XXIII|       testvérek, még társaik közül senki sem volt jelen, ők voltak