| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 1845 1 1849 1 85 2 a 2247 abba 2 abban 5 abbeli 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2247 a 878 az 525 s 420 egy | Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances a |
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 VII | kapnának. Csak maradjanak itt a szobában és reggelizzenek
502 VII | uram pedig kiállt pipázva a pitvarajtóba. Társam panaszkodott:
503 VII | Magam is olyanformán voltam. A félelemnek különös összehúzó
504 VII | elrobogni az ablak alatt a perzekutort hat pandúrjával.
505 VII | pandúrjával. Sallai uram odakünn a legnyájasabb hangon üdvözölte
506 VII | üdvözölte őket agyba-főbe, mire a perzekutor nyers, kemény
507 VII | Csak tessék – viszonza a csaplár nyugodt hidegvérrel,
508 VII | ha most egyéb nem nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.”~
509 VII | csikónál.”~Perc múlva hallók a pandúrokat csörtetni a vendégszobában,
510 VII | hallók a pandúrokat csörtetni a vendégszobában, melyre szobánk
511 VII | csapra.~– Nem bánom – szólt a perzekutor, dörgő, kemény
512 VII | mert nem késhetünk; míg a házat összekutatjuk, dél
513 VII | összekutatjuk, dél lesz. A legényeknek pálinkát, nekem
514 VII | pálinkát, nekem jó lesz a bakator is.~Sallai uram
515 VII | bakator is.~Sallai uram ugrott a söntésbe, kiválasztott hat
516 VII | törkölypálinkával, az asztalra rakta, a perzekutor elé pedig egy
517 VII | aközben kiszemelte magának a pandúrok közül a legegyügyűbb
518 VII | magának a pandúrok közül a legegyügyűbb kinézésűt,
519 VII | söntör-forgolódott körüle, míg egyikét a tulipános egyeseknek észrevétlenül
520 VII | ismét mesélt és tréfálózott.~A perzekutor azonban kiitta
521 VII | mormogá: „már most lássunk a dologhoz.”~„Nem tetszik
522 VII | tetszik még egyszer? – kérdé a megelőző csaplár, s amint
523 VII | megelőző csaplár, s amint a perzekutor visszautasítá,
524 VII | perzekutor visszautasítá, a legényekhez fordult, hát
525 VII | nagy nehezteléssel fordulva a pandúrokhoz, „ejnye öcsémuramék,
526 VII | csak öt van az asztalon.”~A perzekutor ránézett mogorván~–
527 VII | pálinkástul leszalasztotta a torkán. Annyi látni való:
528 VII | No hát vizitálja kend meg a legényeket, míg itt vannak,
529 VII | szó nélkül – hetvenkedék a csaplár, s elkezdett a legények
530 VII | hetvenkedék a csaplár, s elkezdett a legények zsebjeiben motozni,
531 VII | meglepetést tudott mutatni, midőn a tudvalévő zsebben meglelte
532 VII | keresnek, s maguk lopják meg a becsületes embert. Kentek
533 VII | nem hagyom abba! elmegyek a vicispánhoz; föladom kenteket
534 VII | vicispánhoz; föladom kenteket a vármegyére. Hadd tudják
535 VII | milyen szép emberek kentek.~A perzekutor szörnyű zavarba
536 VII | veszekedjék kend! – ordíta a csaplárra félig ijesztve,
537 VII | rikolta dühösen, s kiment a szobábul, bevágva az ajtót,
538 VII | bevágva az ajtót, felült a lovára és pandúrjaival együtt
539 VII | diadalmas pátosszal kiáltva le a tornácból utána nyelvelő
540 VII | lehetnek itt. Míg ez lesz a perzekutor, addig ide házvizsgálatra
541 VII | hétig maradtunk még azután a csárdában.~
542 VIII | ha él, – nem gondol rá a túlvilágon, – ha meghalt.~
543 VIII | hogy elesett, – valahol a székely határszélen; és
544 VIII | megpihenhessen, megvallhassa a halottnak, hogy őt egyedül
545 VIII | halni bele.~Mint vándorol a zarándok a szent sír felé
546 VIII | Mint vándorol a zarándok a szent sír felé messze-messze
547 VIII | nem gondolva másra, mint a szent hantokra, mik egyetlen
548 VIII | földről, örömtelen szerelmével a fájdalom hölgye, az álmaiban
549 VIII | felé, hol ingatja fejét a sárga őszvirág, mely a holtak
550 VIII | fejét a sárga őszvirág, mely a holtak álmát őrzi.~Egy virágot
551 VIII | elviszem magammal utána, s hol a holtak találkoznak, megmutathassam
552 VIII | Hosszú fáradság után eljutott a mondott helyre. Ott tudakozódott
553 VIII | nincsen, akit keressz, ide az a híre jött: hogy az ország
554 VIII | esett el, ottan fekszik.~A hölgy felsóhajtott búsan,
555 VIII | felsóhajtott búsan, s újra kelt a hosszú útra, hideg éjek,
556 VIII | szenvedést tűrve, eljutott a mondott helyre, s kereste
557 VIII | mondott helyre, s kereste a sírt, melyen annyi viszontagság
558 VIII | hogy hova van eltemetve.~A hölgy bejárta az országot,
559 VIII | mind fölkereste, elolvasá a holtak neveit, akit keresett,
560 VIII | búskomolyan felelé: „egy virágot a szent sírról.”~S már nem
561 VIII | nem termett virág sehol. A tél eljött, a hó belepte
562 VIII | virág sehol. A tél eljött, a hó belepte a földet.~Ekkor
563 VIII | tél eljött, a hó belepte a földet.~Ekkor egy nagy dombhoz
564 VIII | vannak ottan eltemetve?~Tán a kedves is ott fekszik, a
565 VIII | a kedves is ott fekszik, a jeltelen domb alatt? hisz
566 VIII | síró szem keres, s kiknek a hír nyomát veszté.~De a
567 VIII | a hír nyomát veszté.~De a hölgy nem bírta hinni, sem
568 VIII | hölgy nem bírta hinni, sem a hírnek, sem szívének: hogy
569 VIII | kedvese is ott fekszik. A sírt belepte a hó, néhány
570 VIII | fekszik. A sírt belepte a hó, néhány puszta virágkóró
571 VIII | kedvese nem nyughatik. – Mint a meleg forrás körül, mikor
572 VIII | mikor szerte tél van és hó, a virág mindegyre zöldül,
573 VIII | virág mindegyre zöldül, a fű megcsalatja magát s azt
574 VIII | fél.~Csak egy lény van még a világon, aki gondolatjait
575 VIII | nappal gondolatja e nő; – a mezőn nyílik a virág, s
576 VIII | gondolatja e nő; – a mezőn nyílik a virág, s ha lát közte liliomot,
577 VIII | midőn ismét vele álmodott, a könnyező, búsongó, hízelgő
578 VIII | asszonnyal, még reszketett ajka a fájdalmas csóktul, mit az
579 VIII | elevenen nyomott rá; fölkelt a bujdosó ágyából, vevé vándorbotját,
580 VIII | faluról falura, az utcán a kutyák végig ugaták, néhol
581 VIII | kutyák végig ugaták, néhol a poroszlók kiverték a határból,
582 VIII | néhol a poroszlók kiverték a határból, idegen házak küszöbén
583 VIII | gyalog kellett megtennie a hosszú unalmas utat, a zápor,
584 VIII | megtennie a hosszú unalmas utat, a zápor, az őszi vihar sokszor
585 VIII | sokszor ottlepte, később a hulló hó, a téli förmeteg.
586 VIII | ottlepte, később a hulló hó, a téli förmeteg. Ő mindezt
587 VIII | lelkének, testének erőt adott: a találkozás percének képzelete.
588 VIII | magában, és egyik szebb volt a másiknál. Majd úgy gondolá
589 VIII | eltévedt volna. Mint fog a nő megijedni és megörülni
590 VIII | kigyullad. Reszketve ragadja meg a férj kezét s féltve omol
591 VIII | hogy azalatt körüle zúg a förmeteg, s veri a hópelyheket
592 VIII | körüle zúg a förmeteg, s veri a hópelyheket arcába, hogy
593 VIII | emberek szidva utasítják ki a faluból, s hogy az út oly
594 VIII | ismert rá.~Végre eljutott a keresett helyre, – tulajdon
595 VIII | tulajdon lakához.~Nyitva volt a kapu. Egy régi cselédje
596 VIII | régi cselédje állt künn a kapuban, bámulva és pipázva.
597 VIII | kapuban, bámulva és pipázva. A koldus „jó estét” kívánt.~–
598 VIII | Isten hírével – mordult rá a hajdú, senki sincsen itthon.~–
599 VIII | Isten ezerannyit – dünnyögé a koldus, s leült a kapu mellett
600 VIII | dünnyögé a koldus, s leült a kapu mellett a küszöb szegletkövére.~
601 VIII | s leült a kapu mellett a küszöb szegletkövére.~A
602 VIII | a küszöb szegletkövére.~A hajdú bement az udvarra,
603 VIII | bement az udvarra, átallva a rongyos emberrel civódni,
604 VIII | rongyos emberrel civódni, csak a kutyát uszította rá, a nagy,
605 VIII | csak a kutyát uszította rá, a nagy, láncos örvös ebet.~
606 VIII | nagy, láncos örvös ebet.~A kutya vihogva, ugrálva futott
607 VIII | vihogva, ugrálva futott a koldusig, ott körültáncolta
608 VIII | négy lovag kíséretében. A delnő vígan kacagva fordult
609 VIII | ki elejtett zsebkendőjét a földről nyargaltában kapta
610 VIII | sem vevé tán észre: hogy a kezet megcsókolta. Csak
611 VIII | kezet megcsókolta. Csak a koldus a küszöbben. Az a
612 VIII | megcsókolta. Csak a koldus a küszöbben. Az a nő az ő
613 VIII | a koldus a küszöbben. Az a nő az ő felesége volt.~A
614 VIII | a nő az ő felesége volt.~A lovagok ismeretlen arcai
615 VIII | szentségtelen mosolygással fordultak a szép nő arcához, kinek lángoló
616 VIII | az én nőm – mondá magában a jövevény –, kísérői is mind
617 VIII | vonásra hasonlít.~Azonban a kapuhoz ért a lovagló csoport,
618 VIII | hasonlít.~Azonban a kapuhoz ért a lovagló csoport, mindnyájan
619 VIII | fordíták arra lovaikat. Legelöl a nő ugratott a kapu felé.
620 VIII | lovaikat. Legelöl a nő ugratott a kapu felé. A férj ott állt
621 VIII | nő ugratott a kapu felé. A férj ott állt előtte, merev,
622 VIII | vad, emberijesztő szemmel.~A hölgy lova félreugrott az
623 VIII | elől. Bosszúsan fordult oda a nő, s korbácsával végigvágva
624 VIII | nekihajtott. Az ember nem tért ki, a ló feltaszítá s keresztülgázolt
625 VIII | s keresztülgázolt rajta, a galant nő kísérői kacagva
626 VIII | mondtak elménc ötleteket, a hóban, sárban evickélő koldusra,
627 VIII | után bevágtatva az udvarra. A mogorva hajdú bezárta utánuk
628 VIII | mogorva hajdú bezárta utánuk a kaput, éktelenül káromkodva,
629 VIII | éktelenül káromkodva, csak a láncos eb nyihogott, sírt
630 VIII | odabenn, rést kaparva magának a kapu alatt.~A boldogtalan
631 VIII | kaparva magának a kapu alatt.~A boldogtalan pedig felvánszorgott
632 VIII | boldogtalan pedig felvánszorgott a földről. Fejét nagyon megütötte,
633 VIII | és ahonnan el nem űzik… a börtönben.~*~Víg zene hangzik
634 VIII | az úrnő kézről kézre jár a táncban. A rossz világ azt
635 VIII | kézről kézre jár a táncban. A rossz világ azt mondja:
636 VIII | világ azt mondja: hogy még a szerelemben is. Cseng az
637 VIII | farsang utolsó napja van, ez a bolondok ünnepe, mulat,
638 VIII | mulat, vigad minden ember, a jókedvnek kicsiny a ház,
639 VIII | ember, a jókedvnek kicsiny a ház, senki sincs, aki szomorkodnék,
640 VIII | mindenkit magával ragad. –~…A férjet ma ítélték el hosszú
641 VIII | egy gyászba öltözött hölgy a fogolyért könyörögve. Akit
642 VIII | fel mentségül.~Hiába kért, a törvény szigorú. Az ítélet
643 VIII | vaskeményen, elengedhetetlenül.~A bírák néha együtt sírtak
644 VIII | neki: hogy menjen oda, ahol a kegyelmet osztják; vigye
645 VIII | osztják; vigye könnyeit a kormány, vigye a trón elé,
646 VIII | könnyeit a kormány, vigye a trón elé, akit a bíró elítélt,
647 VIII | vigye a trón elé, akit a bíró elítélt, az irgalom
648 VIII | irgalom szava fölmentheti.~A hölgy bejárt minden forrást,
649 VIII | várhatott, odaveté magát a hatalmasok lábaihoz, összecsókolta
650 VIII | úgy szeretett.~Egy napon a hatalmasok egyike azt kérdé
651 VIII | mindenem énnekem! – válaszolt a megtörhetetlen nő.~– Úgy
652 VIII | mindene legyen önnek.~…~Másnap a fogoly szabad lőn.~Amint
653 VIII | leeresztett fátyollal, zokogva.~A fogoly hallotta e nőt börtönőreitől
654 VIII | küldött neki, pénzt adott a porkolábnak: hogy szelíden
655 VIII | börtönéből, megismerte benne a mellőzött kedvest, ki őt
656 VIII | lelki szemrehányás között.~A nő megragadta láncaitól
657 VIII | és könnyekkel halmozá el. A férfi pedig titkon esküt
658 VIII | hangzik az úri lakban…~…A táncvigalom közepett hívatlan
659 VIII | termében. Egy tisztviselő. – A zaj megszakad, az úrnő a
660 VIII | A zaj megszakad, az úrnő a hivatalos férfi elé lép,
661 VIII | el van ítélve, vagyonát a status foglalja el.~– Uram.
662 VIII | elítélte, megsemmisíté azt is.~A nő elsápadt.~– Könyörögni
663 VIII | kérek számára.~– Már késő. – A kegyelmet megnyeré.~– Úgy
664 VIII | vagyok! – kiálta fel örömmel a delnő.~– Többé nem az, a
665 VIII | a delnő.~– Többé nem az, a válóper meg van indítva
666 VIII | ellen.~Az ajtó föltárult s a bámuló csoport közé belépett
667 VIII | bámuló csoport közé belépett a halvány, sápadt koldus,
668 VIII | úgy sír hangosan; – míg a sok fényes alak bánat és
669 VIII | mozdulatlanul, elzsibbadva a háziúr leverő tekintete
670 VIII | leverő tekintete előtt.~Csak a gyászos teremtés sír hangosan
671 IX | IX. A víg ember~Egy estve későn
672 IX | Ismerte őt az egész környék, a vendég és a jókedv soha
673 IX | egész környék, a vendég és a jókedv soha sem fogyott
674 IX | tárva-nyitva állt mindig, az embert a kocsiról húzták le, ki be
675 IX | egyszer bent volt, kiszedék a szekere kerekeit, hogy tovább
676 IX | másnap elhitette vele: hogy a szerecsenek megválasztották
677 IX | messziről lehete hallani a zeneszót, amint kastélyához
678 IX | órát sem hagytak elmúlni a napból valami új tréfa,
679 IX | kivehetők: hogy odafenn a tornácban éppen az ő nótáját
680 IX | széles kedve szokott lenni.~A pitvarajtó küszöbén ült
681 IX | pitvarajtó küszöbén ült a vén bohóc; széles képét
682 IX | szárát fogai közt tartá, maga a pipa leesett róla s lába
683 IX | lába előtt hevert, fején a sipka meg volt fordítva,
684 IX | néven szokta őt nevezni).~A bohóc nem szólott semmit,
685 IX | hanem elfordult tőlünk a fal felé, s fejét lehajtotta
686 IX | Mi jókedvvel siettünk fel a lépcsőkön, s tartottunk
687 IX | tartottunk arra, honnan a zene hangzott.~A tornácban
688 IX | honnan a zene hangzott.~A tornácban álltak sorban
689 IX | tornácban álltak sorban a cigányok, egytül egyig mind
690 IX | éppen fogat húzatott volna, a vén klarinétos pláne többet
691 IX | többet fútta az orrát, mint a klarinétot.~– Ezek még ma
692 IX | monda társam tréfálózva.~A szoba ajtóban egy hajdú
693 IX | mosolygó arccal nyitott a szobába.~…Az ember, akihez
694 IX | megzavarodva álltunk meg a nyitott ajtóban.~Az egyik
695 IX | Tovább nem bírta mondani. A haldoklóhoz vezetett. Iszonyú
696 IX | látszottak azt kínzani, homlokán a halálveríték gyöngyözött
697 IX | halálveríték gyöngyözött a belső kín miatt, minden
698 IX | Hát e zene mire való most? a halálnyögés gúnyolására.~–
699 IX | óranegyed előtt beleénekelt a zenébe s még megmondta hogy
700 IX | ő táncolva akar átmenni a másvilágra. Szegény ember.~
701 IX | kínlódás után szűnni kezdtek a haldokló fájdalmai, szemei,
702 IX | de fénytelenül tekintének a körülállókra, arca, mely
703 IX | körülállókra, arca, mely a kínlódás alatt sötétvörösre
704 IX | egy-egy szederjes folt. A zene ott künn tombolt, rikoltozott.
705 IX | künn tombolt, rikoltozott. A haldokló már nem hallá.~–
706 IX | hallá.~– Mért hagyták el azt a nótát? – kérdé rekedt, tompa
707 IX | senkit többé.~– Hová lett az a sok ember: aki az elébb
708 IX | vissza. – Mulassanak. – Azt a frisset, – azt a frisset
709 IX | Azt a frisset, – azt a frisset húzzátok rá. – Táncoljatok. –
710 IX | végigfutott haldokló arcán a jókedvű szarkasztikus mosoly,
711 IX | elmaradozó lélegzettel … a halállal járok el egy csárdást …~
712 IX | fel többet.~…~Később az a hír kezdett el szárnyalni,
713 X | kíváncsiságtól égtünk, megtudandók a kimenekült ottani viszonyait.
714 X | kimenekült ottani viszonyait. A testvér ihletett pietással
715 X | ihletett pietással bontá fel a becses levelet, egy könnycsepp
716 X | redőkbe vonult. Míg ő olvasta a levelet; mi azalatt arcvonásaira
717 X | onnan iparkodva ellesni a megírt és megolvasott titkokat.~
718 X | és megolvasott titkokat.~A könny lassanként eltűnt
719 X | olvasó szeméből, homlokáról a ránc lesimult. Odaadta a
720 X | a ránc lesimult. Odaadta a levelet kezembe: „olvasd
721 X | volt benne.~„Kedves bátyám!~A kajla földemet el ne felejtse
722 X | hatszáz szekér trágyát. A faiskolából a szederfákat
723 X | szekér trágyát. A faiskolából a szederfákat szedesse ki,
724 X | elvénülnek, s ültettesse a lóherés körül. A Marci zsidóval
725 X | ültettesse a lóherés körül. A Marci zsidóval újítsa meg
726 X | zsidóval újítsa meg az árendát a pálinkaházra nézve, – most
727 X | telik le neki vízkeresztkor. A mi dolgunk itt veszettül
728 X | hamar elmetszik az embernek a gégéjit. Aztán mindent vajjal
729 X | messze menned – dörmögé a bátya, zsebébe gyűrve a
730 X | a bátya, zsebébe gyűrve a tenger mellől jött levelet.
731 XI | XI. A gyilkos~Háromszor találkoztam
732 XI | elvadult, zavarodott arc. A véres szemek, a vértelen
733 XI | zavarodott arc. A véres szemek, a vértelen ajkak. A senkit
734 XI | szemek, a vértelen ajkak. A senkit nem ismerő tekintet.~
735 XI | térdig sárosok. Kezében a görcsös vándorbot. Fáradtnak
736 XI | kísérő tekintetemmel.~Másszor a határdombon találtam aluva,
737 XI | éjek után le talált ülni a hantolásra, s ott elnyomta
738 XI | zivataros volt, szakadt a zápor egész éjszaka; – meglátszék
739 XI | széttekintett, s felrikoltva, mint a fészkén meglepett vadmadár,
740 XI | sebesen, őrült sebességgel, s a csörtetve távozó zaj az
741 XI | futni, miután nem látott.~Ez a szerencsétlen földönfutó
742 XI | élelmezési biztos szolgált a császáriak mellett. E véres
743 XI | csinált, kiíratta nevét a hírlapokba, s nem volt egy
744 XI | volna, miképpen ölte meg azt a boldogtalant. Csatákban
745 XI | boldogtalant. Csatákban a bódultságig vakmerő volt,
746 XI | vakmerő volt, szóbeszéd közt a dühösségig türelmetlen,
747 XI | hazaárulónak” ne nevezett volna, a legkisebb eltérésért a forradalom
748 XI | a legkisebb eltérésért a forradalom elvétől, mit
749 XI | ember sápadt lett, mint a fal. Az általa megöltnek
750 XI | kiment az utcára, amint a legelső ismerős arccal találkozék,
751 XI | Nem dicsekedett többé sem a lakomákon, sem a csatákban
752 XI | többé sem a lakomákon, sem a csatákban hőstetteivel,
753 XI | senki sem itt, sem amott; a vigalom és a bátorság örökre
754 XI | sem amott; a vigalom és a bátorság örökre kihalt szívéből,
755 XI | kihalt szívéből, helyettök a legfeketébb lélekölő marazmus
756 XI | tudta róla.~Egy testvére a hon túlsó határán lakik.
757 XI | sápadt arcán bozóttá nőve a szakáll, szemei véresek,
758 XI | rongyokban csüngött róla alá. A kisgyermekek sikoltva futottak
759 XI | semmi sem” – felelék neki, a szél játszik az elszabadult
760 XI | dúdol az ablakok között, a kutyák üvöltnek egymásra,
761 XI | zörög ott künn? – sürgeté a jövevény testvérét nyugtalanul.
762 XI | aztán rohant ki az avarba, a fergeteges embertelen éjben,
763 XI | embertelen éjben, kísérve a vihar zúgásától s az ebek
764 XI | lehetett utolérni.~Azóta a kisgyermekek: ha éjjelenként
765 XI | éjjelenként hallják ordítni a vihart, játszani a nyikorgó
766 XI | ordítni a vihart, játszani a nyikorgó kútostorral, zúgni
767 XI | nyikorgó kútostorral, zúgni a jegenyefák között, dúdolni
768 XI | dúdolni az ablakon át, s rázni a dörgő ajtókat, remegve mondják
769 XI | magát, elhatározottan lépett a hatóság elé, elmondá a történteket
770 XI | lépett a hatóság elé, elmondá a történteket nyíltan, őszintén.~
771 XI | éjszakán, mikor legnagyobb volt a szélvészes zivatar, a börtön
772 XI | volt a szélvészes zivatar, a börtön kloakáján keresztül,
773 XI | szorulhat át rajta, megszökött a fogoly.~Azóta senki sem
774 XII | XII. A körtefa~D*n jártomban egy
775 XII | becsületes földművelő volt, a felesége szeretett egy kicsinyt
776 XII | látszott rá fordítva lenni, a fák mind megtisztítva a
777 XII | a fák mind megtisztítva a rozsdától, megnyesve, megtámogatva,
778 XII | megnyesve, megtámogatva, a fiatalabbak kikarózva, a
779 XII | a fiatalabbak kikarózva, a gyengébb héjúak tövissel
780 XII | tövissel és mohával beburkolva a nyulak és a hideg ellen,
781 XII | mohával beburkolva a nyulak és a hideg ellen, töveik megkapálva
782 XII | ellen, töveik megkapálva a faférgek végett, s derekaik
783 XII | bemeszelve, bekalamászolva a hangyák s más apró állatok
784 XII | rám nézve egy vén körtefa a kert túlsó szélében, mely
785 XII | rothadásba menő gyümölccsel, ami a fán maradt, azt egész raja
786 XII | azt egész raja lepte meg a darázsoknak, fészket csináltak
787 XII | csináltak az ágak között, s a gyümölcsnek csak a héját
788 XII | között, s a gyümölcsnek csak a héját hagyták ottan.~Minthogy
789 XII | hagyták ottan.~Minthogy a körtefa egyike volt a legnemesebb
790 XII | Minthogy a körtefa egyike volt a legnemesebb fajúaknak, nem
791 XII | érett gyümölcsöt valaki a fán hagyhassa veszni, s
792 XII | hagyhassa veszni, s megszólítám a gazdasszonyt, hogy miért
793 XII | az úr – viszonza, – még a megboldogult édesapám ültette.
794 XII | nyugosztalja meg. Nem terem a faluban ehhez fogható gyümölcs
795 XII | fogható gyümölcs sehol, még a szomszéd faluból is ide
796 XII | ezüstpénzt hozott nekem ez a vén fa, annyi termett rajta,
797 XII | rajta, hanem nem lesz tovább a kertemben. Csak a telet
798 XII | tovább a kertemben. Csak a telet várom; – kivágatom,
799 XII | kérdém: mi rossz fát tehetett a tűzre eme szerencsétlen
800 XII | Ezelőtt két héttel, mikor ez a körte érni kezdett, egy
801 XII | keserves időkben? úgy volt a házunknál, mintha tulajdon
802 XII | volna is, egész nap lógott a feje, olyan szomorú volt,
803 XII | olyan szomorú volt, majd a szájába hágott, s akkorákat
804 XII | akkorákat sóhajtott, mint a kára vallott cigány. Biz
805 XII | is szinte megsavanyodtam a mindennapi látásától. Egy
806 XII | reggel, mondom: hogy az a körte akkor kezdett érni, –
807 XII | korán felkelt és kiment a kertbe, rövid idő múlva
808 XII | s látom: hogy felmászott a körtefára. „Nézze kend,
809 XII | mondom az öregemnek –, a szomorú szentem megsejtette:
810 XII | szentem megsejtette: hogy a körte érik.” – Az öreg megdorgált; „
811 XII | amit ő leszed róla, nem a világ.” – Ráhagytam. Egy
812 XII | kerülök-fordulok, megint a kertbe találok nézni, az
813 XII | az én emberem, még mindig a fán van. Már ekkor morogni
814 XII | eleget látott belőle, leszáll a maga emberségiből is. Megint
815 XII | szólnak, legalább billentse rá a fülét!” Meg sem mozdult.
816 XII | elkezde káromkodni; már-már a teremtése körül kezdett
817 XII | iszen, majd megindítom én a fülét, ha soha meg nem volt
818 XII | szólott. De amint odaértem a fához s föltekintettem rá,
819 XII | föltekintettem rá, belém fagyott a szó, egyet fordult velem
820 XII | szó, egyet fordult velem a világ, s amint álltam, úgy
821 XII | álltam, úgy vágtam magamat a földre szédültömben. – Az
822 XII | ember fölakasztotta magát a fára… Engemet négy nap folyvást
823 XII | Engemet négy nap folyvást lelt a hideg, s valahányszor azóta
824 XII | valahányszor azóta arra a fára nézek, mindig kéket-zöldet
825 XII | kéket-zöldet játszik előttem a világ; nincs az a pénz,
826 XII | előttem a világ; nincs az a pénz, amiért annak a gyümölcséből
827 XII | az a pénz, amiért annak a gyümölcséből még egyet megenném,
828 XII | nem jár arra egyéb, mint a darázs, nem hiszem, hogy
829 XII | egyik sem volt az igazi. A bognár azt metszette sírfájára
830 XII | Nagyon nézi az úr azt a fát, az úr is éppen olyan
831 XII | úgysegéljen, itthagyom még ezt a vármegyét is.~
832 XIII | XIII. A megvetett nagyság~Minekutána
833 XIII | lefeküdt, mindég bekötni a száját, nehogy álmában kibeszélje
834 XIII | számára hátra semmi útja a menekülésnek, elszánta magát
835 XIII | életre-halálra, s fölkereste a legközelebbi katonai parancsnokot.~–
836 XIII | eddigelé bujdokoltam, kerültem a törvény kezeit, most, íme,
837 XIII | magamat. – Én vagyok az a híres Sárga Péter!~– Nincs
838 XIII | szerencsém önt híréből ismerni.~A bujdosó visszahökkent. Ha
839 XIII | bujdosó visszahökkent. Ha a parancsnok azt mondta volna
840 XIII | ismerni.~– Mi volt ön – kérdé a parancsnok. – Katona? követ?
841 XIII | kormánybiztos vagy hivatalnok?~A bujdosó nemes komolysággal
842 XIII | volt.~– Hát mit vétett ön?~A bujdosó egy mártír elszántságával
843 XIII | volna. Én elkészítettem a csatadalt. Csodálom: hogy
844 XIII | ön.~– Hány esztendőre?~– A mennykőt! mehet ön, míg
845 XIII | mehet ön, míg lát.~– Hát nem a börtönbe méltóztatott küldeni?~–
846 XIII | azt: hogy „ringy-rongy”.~A parancsnok hívatta az őröket.~
847 XIII | innen ezt az embert – monda a parancsnok a katonáknak.~
848 XIII | embert – monda a parancsnok a katonáknak.~A katonák szót
849 XIII | parancsnok a katonáknak.~A katonák szót fogadtak.~Sárga
850 XIV | XIV. A két csonka vitéz~A kápolnai
851 XIV | XIV. A két csonka vitéz~A kápolnai csata után két
852 XIV | sebesült katonát vittek a M**i katonai kórodába.~Mindkettőnek
853 XIV | egyik osztrák tüzér volt, a másik magyar tüzér.~Talán
854 XIV | egymás ágyúitól kapták azt a szörnyű sebet.~Ott voltak
855 XIV | egymás mellett, hallgatták a lázas éjszakákban egymásnak
856 XIV | kínsóhajtásait, biztatták egymást a kétségbeesésben, összeszoktak.~
857 XIV | kétségbeesésben, összeszoktak.~A csatában egymást lőtték,
858 XIV | itt egymás sebeit ápolák.~A magyar hamarább fölgyógyult,
859 XIV | felől. Majd ha vége lesz a harcnak, minket is elfelejtenek,
860 XIV | Nekem már elkészítették a falábat, – szólt a magyar
861 XIV | elkészítették a falábat, – szólt a magyar sztoikus nyugalommal –,
862 XIV | köszvény, tudom, nem esik bele.~A magyar jó, vidám fiú volt,
863 XIV | egyszer nagy, sötét szárnnyal a napot elfogó hír: „vége,
864 XIV | vége, vége minden harcnak, a sereg lerakta a fegyvert,
865 XIV | harcnak, a sereg lerakta a fegyvert, nincsen magyar!”~
866 XIV | nincsen magyar!”~Odakünn ült a verőfényen a két halavány
867 XIV | Odakünn ült a verőfényen a két halavány csonka hős,
868 XIV | halavány csonka hős, s midőn a hírnök elmondá, amit látott,
869 XIV | amit látott, amit hallott a magyar nyomorék orcáján
870 XIV | nyomorék orcáján végigcsordult a könny, tán először életében: „
871 XIV | odahajolva keblére –, vége lett a harcnak, minket is elfelejtettek,
872 XIV | hónapok múltával Pesten a főparancsnok laka előtt
873 XIV | várt nagy türelmesen, míg a sok gyászruhás könyörgő
874 XIV | egyszer-másszor rákerült a sor.~Mit kérhetett? miért
875 XIV | tudakolandó: mit határoztak a beadott folyamodásra?~Egy
876 XIV | folyamodásra?~Egy reggelen a csonka tüzér nagy tündöklő
877 XIV | tündöklő arccal sietett le a főparancsnok lépcsőin. Csaknem
878 XIV | lépcsőin. Csaknem futott, a mankónak, a falábnak tanulni
879 XIV | Csaknem futott, a mankónak, a falábnak tanulni kellett
880 XIV | falábnak tanulni kellett a táncot, oly örömben volt
881 XIV | táncot, oly örömben volt a nyomorék, kezében valami
882 XIV | valami írást tartott, mint a bódult úgy forgatta maga
883 XIV | ült az utca szegletkövén a csonka honvéd. Sipkája le
884 XIV | csúsztatta az alamizsnát a nyomorék kezébe, hogy ne
885 XIV | lássák, miként az koldus, a távozó szemeit törülte olykor.~
886 XIV | törülte olykor.~Hirtelen a néptömeg közül ujjongatva
887 XIV | lobogtat, odaszökell mankóival a szegleten ülő nyomorékhoz,
888 XIV | te is részesítve leendsz a rokkantak alapítványából…~
889 XIV | azóta sokszor látni együtt a két csonka vitézt, sétálgatnak
890 XIV | csonka vitézt, sétálgatnak a Duna-parton, egyik az osztrák,
891 XIV | egyik az osztrák, másik a honvéd egyenruhában, sétálgatnak,
892 XIV | cserélve: most az osztrák a jó, vidám fiú és a magyar
893 XIV | osztrák a jó, vidám fiú és a magyar a szomorú legény.~
894 XIV | jó, vidám fiú és a magyar a szomorú legény.~
895 XV | szerencsém ismerhetni. Első hős a kártyaasztaloknál, adósa
896 XV | kiküldött s több afféle.~A másikkal csak bujdosásom
897 XV | bujdosásom alatt hozott össze a fátum, mégpedig úgy, hogy
898 XV | mégpedig úgy, hogy mind a kettőt együtt találtam.~
899 XV | kettőt együtt találtam.~Ez a másik pénzkupec volt minden
900 XV | betértem. Ott veszekedett a fuvarosával a fizetés felett.~–
901 XV | veszekedett a fuvarosával a fizetés felett.~– Már megmondtam
902 XV | sincs.~– Dejszen! – szólt a paraszt nagy ravaszul –
903 XV | miképp biztatta az úr, hogy a magyar pénzt meg kell kuporgatni,
904 XV | kuporgatni, s ahol lehet, a németen adni túl, jó fülem
905 XV | érzené magát, mosolyogva vert a paraszt vállára.~– Az igaz –
906 XV | hogy nagy szamár), kivett a zsebéből egy csomó újdon
907 XV | odaszámlált ötven forintot a fuvaros markába.~Az nézett
908 XV | rászedni” s azzal visszavette a bankjegyeket s adott helyette
909 XV | bankjegyeket s adott helyette a fuvarosnak, aminőt az kívánt,
910 XV | magyar bankjegyeket, ki is a legelégültebb képpel a világon
911 XV | is a legelégültebb képpel a világon ült fel szekerére
912 XV | visszahíják. Mire visszaért a falujába, már ott várta
913 XV | falujába, már ott várta a kurrens, mely tudtul adá:
914 XV | kurrens, mely tudtul adá: hogy a magyar bankjegyek értéküket
915 XV | bankjegyek értéküket vesztették.~A ci-devant élelmezési biztos
916 XV | élelmezési biztos bejött a vendégszobába. Inasa két
917 XV | mint jóféle ércpénz.~Ez a derék ember a magyar kormány
918 XV | ércpénz.~Ez a derék ember a magyar kormány által ki
919 XV | küldve marhákat vásárolni a hadsereg számára. Misszióját
920 XV | marhákat vásárolt volna, a kormánytól e végre adott
921 XV | százasokat halomba rakta, a marhákat, ahol kapta, elvette
922 XV | marhákat, ahol kapta, elvette a status nevében kontóra,
923 XV | kontóra, s jó olcsóért eladta a marhakupeceknek, azok aztán
924 XV | aztán megint jó drágáért a kormánynak, úgy hogy az
925 XV | hogy az kétszer fizette meg a marhák árát, anélkül, hogy
926 XV | is hozzájutottak volna.~A derék embernek tehát a forradalom
927 XV | A derék embernek tehát a forradalom bevégzetével
928 XV | kellett, hogy ellopják, a bankjegyek miatt pedig,
929 XV | ember, őt kisegítendő ebből a bánatos helyzetből, ez a
930 XV | a bánatos helyzetből, ez a másik derék ember a pénzkupec
931 XV | ez a másik derék ember a pénzkupec volt.~Ennek meg
932 XV | volt.~Ennek meg az volt a mestersége: hogy januárban,
933 XV | mestersége: hogy januárban, mikor a magyar kormány elhagyta
934 XV | elhagyta Budát, sorra járta a falukat, ijesztgette az
935 XV | ijesztgette az embereket, hogy a magyar pénz kárba vész.
936 XV | magyar pénz kárba vész. A jámbor népek aztán siettek
937 XV | kinyomtatta: hogy ezentúl a német bankó ne érjen semmit,
938 XV | gerjesztve az uzsorásoknak. A mi kupecünk is nekifeküdt
939 XV | kupecünk is nekifeküdt rögtön a környéknek, s a nyomtatott
940 XV | nekifeküdt rögtön a környéknek, s a nyomtatott újságlappal úgy
941 XV | újságlappal úgy beharangozta a vármegyét: hogy nem maradt
942 XV | embernek megtetszett ez a kereset, azt hitte: hogy
943 XV | fog így fordulni, s mikor a magyarok újra elhagyták
944 XV | magyarok újra elhagyták a fővárost, ismét végig szomorkodta
945 XV | az ismerős helységeket, a leverő hírek között terjegetve
946 XV | hírek között terjegetve azt a leglejjebb verőt: hogy most
947 XV | leglejjebb verőt: hogy most már a magyar bankó megint elvész.
948 XV | százért huszonötöt.~Ilyformán a környék magyar pénze ismét
949 XV | ő zsebében torlott meg. A kupec azt hitte, hogy meggazdagodott.~
950 XV | hitte, hogy meggazdagodott.~A fátum ekkor hozá össze azzal
951 XV | fátum ekkor hozá össze azzal a másik derék emberrel, aki
952 XV | aki marhákkal kereskedett a status nevében.~Mindketten
953 XV | borra, egymást nem ismerők.~A marharekviráló kibontja
954 XV | mily kevéssé apadt meg a bankóproviánt, dacára háromhéti
955 XV | marokkal-szórásnak. Még jobban elszörnyed a pénzkupec, belesandítva
956 XV | Hol gyűjtötte az úr ezt a sok pénzt? – kérdi, nem
957 XV | állhatva meg szó nélkül a dolgot.~A bikfic ránéz,
958 XV | meg szó nélkül a dolgot.~A bikfic ránéz, nem volt szokása
959 XV | második természetévé vált a fillentés.~– Vettem itt,
960 XV | amaz, dörzsölve tenyeréről a szutykot.~– Viszem Bécsbe,
961 XV | viszonzá ez, belakatolva a zsákot, s maga alá téve
962 XV | két lábával odaszorítva a falhoz.~– Kinél váltja be,
963 XV | tovább.~– Hát kinél! ha nem a pénzváltónál! – mordul ez
964 XV | ugyan, ugyan mit ád érte a pénzváltó?~– Hm. Csekélység.
965 XV | Tizenötöt adtam érte.~A kupec elszörnyűködött. Ő
966 XV | úgymonda –, hiszen őrült, aki a pénzét így vesztegeti.~–
967 XV | Törökországba kell menni a pénzzel, hogy az ember túladhasson
968 XV | szívesen, mert, tudja szánom a népet.~– Hjah! aki szánakozik,
969 XV | gazdag ember – veté közbe a marhász sztoikus pofával –,
970 XV | velök. Előmutatom nekik ezt a parancsnot, melyben az van
971 XV | melyben az van írva, hogy a magyar bankjegyeket ezentúl
972 XV | lássam – rebegé elsápadva a kupec, s végigolvasá az
973 XV | lássa az úr – monda kacagva a nem élelmező biztos –, az
974 XV | szegény pénzes emberekből?~A marhakisajátító bizalmasan
975 XV | az jön indítványba, hogy a magyar bankjegyek 85 pcentóval
976 XV | statusjegyekre váltassanak be.~Fogva a papirost és tenyerére téve
977 XV | tenyerére téve közelebb ment a kupechez „nézze az úr, csupa
978 XV | nyomtatva van –: hogy a magyar bankjegyek be fognak
979 XV | büntetésül ne kapjanak semmit.~A kupec sült-főtt.~– De hisz
980 XV | sült-főtt.~– De hisz azok a pénzváltók mégis istentelen
981 XV | nincs időm sokáig várni.~A kupec vakarta az orrát.
982 XV | menjen odáig, annyi mint a, húszat én is adok érte,
983 XV | ön? Loptam én talán azt a pénzt? Ne is beszéljen felőle!~–
984 XV | megbántani – szabadkozék a kupec –, nyelvem bicsaklott
985 XV | úrnak dolga – förmedt rá a statusszipoly –, hanem műértővel,
986 XV | statusszipoly –, hanem műértővel, ki a börzével összeköttetésben
987 XV | Tudja-e az úr, mik azok a statuspapirosok? a belföldi
988 XV | azok a statuspapirosok? a belföldi és külföldi papirosok
989 XV | az actiák, assignaták, a ferlózungok, metallikok,
990 XV | font- és mázsaszámra, és a biljetti di trezóriók? –
991 XV | nem tetszik, nem erőtetem.~A kupec számolgatott egy ideig
992 XV | ideig magában, szemeivel a padlásra nézve, utoljára
993 XVI | leányok~Mi sötétlik ott a láthatáron? oly borongós,
994 XVI | elégett város csontváza az. A fekete omladékok ijesztő
995 XVI | ijesztő képül látszanak meg a távolba. Ott nappal is éjszaka
996 XVI | Ott nappal is éjszaka van.~A város végin látszik egy
997 XVI | ház, ablakain keresztülsüt a hold, a szél bánatosan süvölt
998 XVI | ablakain keresztülsüt a hold, a szél bánatosan süvölt elhagyott
999 XVI | elhagyott falai közt, s a felkavart üszög és szénporból
1000 XVI | fekete árnyalakokat hord szét a laktalan éjszakába.~Elmondom