bold = Main text
     Part                                                grey = Comment text

1001 XVI   |                laktalan éjszakába.~Elmondom a regét az elpusztult házról
1002 XVI   |                     az elpusztult házról és a két szép lányról, akik benne
1003 XVI   |                   szemeinek villanása, mint a futócsillag.~Másik gyönge,
1004 XVI   |                     vidáman körülenyelegték a jámbor öreget, aki csak
1005 XVI   |                  csak bennük látszott élni.~A két gyermek szíve még nem
1006 XVI   |                 édesapához.~Egy reggel mind a két szép leány eltűnt… Elmentek
1007 XVI   |                   megírva: hogy ők elmennek a csatába, apjuk ne várja
1008 XVI   |                 apjuk ne várja őket vissza… A levél könnytől volt nedves.~…~
1009 XVI   |                 könnytől volt nedves.~…~Élt a forradalom idejében egy
1010 XVI   |                fegyvert adni? vagy nem volt a nőknek egyéb hivatásuk,
1011 XVI   |                 nemük szendeségét, keressék a nem számukra teremtett indulatokat?~
1012 XVI   |             számukra teremtett indulatokat?~A felhívás, mely őket fegyverre
1013 XVI   |                    kicsapongás, és ama vágy a regényesség után, az a holdkóros
1014 XVI   |                 vágy a regényesség után, az a holdkóros előszeretet minden
1015 XVI   |                     Kolozsvárott megalakult a nőzászlóalj, saját hölgytisztjeik
1016 XVI   |                  hölgytisztjeik voltak, kik a viganó tetejébe kötött karddal,
1017 XVI   |                  jártak fel s alá az utcán.~A huszárok mosolyogtak, ha
1018 XVI   |                    hangosan szórták utánuk. A vártán az őrök furcsa módon
1019 XVI   |                    tisztek pedig zúgolódtak a szoknyára akasztott kardbojt
1020 XVI   |                    telt, piros arcú szöszke a másik, mindkettő honvédruhában.~
1021 XVI   |                    mindkettő honvédruhában.~A társaság vígan volt már,
1022 XVI   |                    társaság vígan volt már, a bor lelke lángolt az arcokon,
1023 XVI   |            valamennyien utána harsogták, és a jelen volt nők beleénekeltek
1024 XVI   |            beleénekeltek csengő hangjaikkal a csintalan danába, kecsesen
1025 XVI   |             csintalan danába, kecsesen fúva a kék szivarfüstöt piros ajkaikból
1026 XVI   |                    ajkaikból s szikráztatva a piros bort a fölemelt pohárban.~
1027 XVI   |                   szikráztatva a piros bort a fölemelt pohárban.~Csak
1028 XVI   |                     fölemelt pohárban.~Csak a két szép gyermek ül némán,
1029 XVI   |                   egyik haragos szemölddel, a másik lesütött szemmel.~–
1030 XVI   |                     nem. Felejtsétek el azt a régi szeretőt!~Merészen
1031 XVI   |                  szeretőt!~Merészen tekinte a szemébe az egyik leány.~–
1032 XVI   |                 Mikor visztek bennünket már a csatába? – kérdé. – Hónapok
1033 XVI   |                    Hónapok óta viseljük már a kardot, s dörgésit sem hallottuk
1034 XVI   |                   az ágyúnak.~– Hova nektek a csatába? gyöngyvirágszál,
1035 XVI   |                    Ezt mondva, kacérul mind a két gyermeket derékon ölelte
1036 XVI   |                    gyermeket derékon ölelte a jókedvű dalia, s a szemérmesebbnek,
1037 XVI   |                   ölelte a jókedvű dalia, s a szemérmesebbnek, a kékszeműnek
1038 XVI   |                 dalia, s a szemérmesebbnek, a kékszeműnek egy tüzes csókot
1039 XVI   |                tüzes csókot nyomott ajkára.~A másik ellökte őt magától,
1040 XVI   |                 másik ellökte őt magától, s a haragtól csengő hangon kiálta
1041 XVI   |                    büszkén elvezette onnan. A szőke gyermek zokogott.
1042 XVI   |                     szőke gyermek zokogott. A társaság nevetett rajta.
1043 XVI   |                magamnak – szólt testvéréhez a barna lány. Azt a vért szántam
1044 XVI   |               testvéréhez a barna lány. Azt a vért szántam én az áldozatra,
1045 XVI   |                    amit fegyver éle hoz elő a szívből, nem azt, mit szégyen
1046 XVI   |                     volna ide soha – zokogá a másik.~– Eredj vissza. Te
1047 XVI   |                    fiatal vagy, még teneked a világ elfelejtheti, amit
1048 XVI   |               Mondjad neki: hogy én elestem a harcban.~– S mi lesz belőled,
1049 XVI   |                maradsz itt?~– El fogok esni a harcban. Ezen szégyenletes
1050 XVI   |                  nem fognám azt lesütni. De a te elpiruló arcod tanú lesz
1051 XVI   |                    elpiruló arcod tanú lesz a világ előtt, hogy ártatlan
1052 XVI   |                     valaha?~– El fogok esni a harcban.~…~A leány igazán
1053 XVI   |                     fogok esni a harcban.~…~A leány igazán sejtett.~Szeged
1054 XVI   |                igazán sejtett.~Szeged alatt a csata után, mikor a győztes
1055 XVI   |                   alatt a csata után, mikor a győztes tábornok végiglovagolt
1056 XVI   |              győztes tábornok végiglovagolt a holtak mezején, szemei egy
1057 XVI   |                  szép halotton akadtak meg.~A Bocskai-huszárok egyenruhája
1058 XVI   |               kardja ki sem volt még húzva, a golyó éppen szívén ment
1059 XVI   |                    meg fájdalmatlan arccal.~A tábornok elgondolkozva állt
1060 XVI   |                       mondá kísérőjének. És a kísérő alig tudott megválni
1061 XVI   |                 kísérő alig tudott megválni a halottól…~A kopár országúton,
1062 XVI   |                 tudott megválni a halottól…~A kopár országúton, szédelegve,
1063 XVI   |                  szédelegve, ámolyogva ment a másik szép leányzó az elhagyott
1064 XVI   |                      Késő este érkezett meg a búcsú nélkül elhagyott határba,
1065 XVI   |               gyermekét?~Messziről meglátta a várost, oly sötét volt az,
1066 XVI   |                 ablakokban, nem hallatszott a harangszó s az őrt álló
1067 XVI   |                  árnyék, terültek el előtte a házak, tornyok, a fekete
1068 XVI   |                    előtte a házak, tornyok, a fekete gyászruhában egyetlen
1069 XVI   |             egyetlen alakká olvadva.~Futott a lány az ősi ház felé. A
1070 XVI   |                     a lány az ősi ház felé. A hold éppen akkor kelt föl,
1071 XVI   |                árnyalakokat hordott széjjel a szél a laktalan éjszakába.~
1072 XVI   |         árnyalakokat hordott széjjel a szél a laktalan éjszakába.~Megsemmisülten
1073 XVI   |                Megsemmisülten rogyott össze a lány az ősi ház romjainál;
1074 XVI   |                házban laktak?~– Isten annak a megmondhatója – felelék
1075 XVI   |                     meghaltak, megpihentek.~A gyönge leány sírva odább
1076 XVI   |                sírva odább ment, beletévedt a széles világba, sohasem
1077 XVI   |                annyi másról itt is, ott is.~A fekete, elpusztult ház hallgatagon
1078 XVI   |                  alá az alatta elmenőre.~Ez a rege az eltűnt két szép
1079 XVI   |                     apjukat elhagyták: hogy a csatába menjenek.~
1080 XVII  |                                       XVII. A bujdosó tanyája~
1081 XVII  |                    volt már tarolva minden. A földműves reménye, a kalászos
1082 XVII  |                minden. A földműves reménye, a kalászos vetés, sok más
1083 XVII  |                    volt aratva, száraz volt a fű és a szív. A fák levele
1084 XVII  |                 aratva, száraz volt a fű és a szív. A fák levele sárgult,
1085 XVII  |                 száraz volt a fű és a szív. A fák levele sárgult, hulladozott,
1086 XVII  |                levele sárgult, hulladozott, a napok rövidültek.~Sok földet
1087 XVII  |                bejártam néhány hónap alatt, a nyarat az Alföld sík pusztáin
1088 XVII  |         Felső-Magyarország hegyes vidékére, a tél hol fog találni, a jó
1089 XVII  |                      a tél hol fog találni, a jó isten tudja.~Nincsen
1090 XVII  |                   tovamenni sietve, sietve! A távol helységek tornyait
1091 XVII  |                    mint tűnnek el egyenként a láthatár alá, futni reggeltől
1092 XVII  |                   repülni messze, hol az ég a láthatárra hajlik, honnan
1093 XVII  |                   láthatárra hajlik, honnan a felhők feljőnek, hova a
1094 XVII  |                     a felhők feljőnek, hova a csillagok leszállnak, és
1095 XVII  |                  alkonyatos égen, készülnek a hosszú tengerútra, soraikkal
1096 XVII  |                  fáradt el, megy, megy, míg a tengerhez ér, onnan felszáll
1097 XVII  |                tengerhez ér, onnan felszáll a felhőbe, a déli szél visszahozza,
1098 XVII  |                   onnan felszáll a felhőbe, a déli szél visszahozza, s
1099 XVII  |                 végigmegyek temetőkerteken, a halál kezével írt hosszú
1100 XVII  |                   álmot, egy öllel közelebb a föld érző szívéhez s egy
1101 XVII  |                  egy jó öreg ember.~Két fia a harcban veszett, a harmadikról
1102 XVII  |                  Két fia a harcban veszett, a harmadikról nem tud semmit.~
1103 XVII  |                Minden vissza fog még térni. A régi öröm, jóbarátok, vígságos
1104 XVII  |                  téli esték, megtelnek újra a pincék, vermek, a család
1105 XVII  |            megtelnek újra a pincék, vermek, a család újra megnépesül,
1106 XVII  |            fordítanak, s beszélni fogja még a magyar nyelvét a hegy és
1107 XVII  |                  fogja még a magyar nyelvét a hegy és a tenger köze.”~
1108 XVII  |                    magyar nyelvét a hegy és a tenger köze.”~Így vigasztal
1109 XVII  |                                        III.~A legmagasabb hegytetőn állok,
1110 XVII  |                   egy meredek sziklaszálon.~A pásztor, ki ide mászni látott,
1111 XVII  |                  Milyen messze látni innen!~A láthatár-szélén a Kárpát
1112 XVII  |                    innen!~A láthatár-szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú
1113 XVII  |                   felhővonal lebeg előttük, a bércek fölülemelkednek rajta.~
1114 XVII  |                   rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen
1115 XVII  |             végtelen távolban. Még közelebb a gömöri hegyek, ködös lilaszínben,
1116 XVII  |                  hegyek, ködös lilaszínben, a távol tokaji hegyek, árnyékban
1117 XVII  |                    sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre
1118 XVII  |                    az őszi deres harmattól, a sötét száraz színből itt-ott
1119 XVII  |                  csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje között,
1120 XVII  |              szántás feketéje között, néhol a csírádzó korai vetés eleven
1121 XVII  |                  színszalagjával.~És szerte a völgyekben az elszórt falvak,
1122 XVII  |              házaikkal, karcsú tornyaikkal; a keletnek fordult hegyoldalakban
1123 XVII  |             keletnek fordult hegyoldalakban a világoszöld szőlők.~S mindez,
1124 XVII  |                     aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól.~Bizony szép
1125 XVII  |                 hajlik alá törpe társaihoz, a falak tetejéről az áfonya
1126 XVII  |                falak tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte
1127 XVII  |                     angyalfőktől visszaijed a repkedő denevér, a gót ablakok
1128 XVII  |               visszaijed a repkedő denevér, a gót ablakok márvány faragványi
1129 XVII  |              faragványi szétszórva hevernek a cserje között, a meztelen
1130 XVII  |                   hevernek a cserje között, a meztelen falak ablakai mint
1131 XVII  |                 koponya szemüregek bámulnak a távolba, az épület szobáiból
1132 XVII  |                    kinőtt fák túlemelkedtek a sötét falakon, mint nagyszerű
1133 XVII  |                    ültetett óriás növények.~A kolostor előtt a hegymagasban
1134 XVII  |                  növények.~A kolostor előtt a hegymagasban hosszú planírozott
1135 XVII  |            planírozott síkság terül, valaha a zárda kertje. Még most is
1136 XVII  |                 kertje. Még most is állanak a sorba ültetett hársfák,
1137 XVII  |                     óriási magasságra nőve, a kút még most is ott a kertben,
1138 XVII  |                 nőve, a kút még most is ott a kertben, összeomolva egészen,
1139 XVII  |               kertben, összeomolva egészen, a belőle kifolyó víz egy kirohadt
1140 XVII  |             emlékezik rá többé.~Lenn, lenn, a legvadabb völgyben, összeboruló
1141 XVII  |                     lakhatik ottan?~Ledűlök a szikla mohos pázsitjára,
1142 XVII  |                    szikla mohos pázsitjára, a kövirózsák közé, s úgy elnézem
1143 XVII  |                     közé, s úgy elnézem azt a távol égő tüzet. Alant a
1144 XVII  |                    a távol égő tüzet. Alant a szőlőkertek oldalában víg
1145 XVII  |                szellő olykor idáig felkapja a méla énekhangot: „éljen
1146 XVII  |                     méla énekhangot: „éljen a magyar!”~A tűz egyre ég
1147 XVII  |               énekhangot: „éljen a magyar!”~A tűz egyre ég az erdő közepében.
1148 XVII  |                 egyre ég az erdő közepében. A szőlőszedők dala oly mélán,
1149 XVII  |                   oly bánatosan hangzik fel a völgyből. Kedvem volna innen
1150 XVII  |                völgyből. Kedvem volna innen a százölnyi magasból leugrani…~
1151 XVII  |                                      IV.~Ez a kolostor környéke legkedvesebb
1152 XVII  |                 napig elfáradok idáig: hogy a nap másik felét itt tölthessem.
1153 XVII  |                   emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak a vadmadarak
1154 XVII  |                    meg a csendet soha, csak a vadmadarak füttye s a virágról
1155 XVII  |                  csak a vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló
1156 XVII  |             történnek. Azóta könyv nem volt a kezemben, hírlapot nem láttam,
1157 XVII  |                 emberrel nem beszéltem, aki a falu határán kívül lett
1158 XVII  |                  itt, mint puszta szigetben a tenger közepén. Semmiről
1159 XVII  |                    vagy tán inkább, mint ki a tébolyodáshoz közeleg.~Oly
1160 XVII  |                     már szinte összezavarom a megtörtént dolgokat azokkal,
1161 XVII  |                     vagy csak úgy álmodtam.~A minap egy meleg őszi délután
1162 XVII  |                minap egy meleg őszi délután a kolostor előtti mohos fűben
1163 XVII  |               elmélázva ott feküdtem, nézve a tiszta kék eget s az ég
1164 XVII  |                    ökörnyálat, s hallgattam a bujdosó madárka búcsúdalát,
1165 XVII  |               aludtam, s álmomban is láttam a tiszta kék eget s a lassan,
1166 XVII  |                  láttam a tiszta kék eget s a lassan, csendesen végiglengő
1167 XVII  |                    ökörnyálat, s hallgattam a társaitól elmaradt fecske
1168 XVII  |                döngését kezdtem észrevenni. A bokrok meg-megzörrentek,
1169 XVII  |                    bokrok meg-megzörrentek, a targally halkan recsegett
1170 XVII  |                    az óvatos lépések alatt. A kápolna gótíves kapuján
1171 XVII  |                   nem oldta.~Amint kilépett a rom ajtajából, meglátott
1172 XVII  |                     elhalványult, elkékült. A berkéből kivert farkas tekintete
1173 XVII  |                     beszélték: hogy elesett a csatában, s íme, itten áll
1174 XVII  |                     nem állt előttem senki.~A rom ajtajához sieték, a
1175 XVII  |                     A rom ajtajához sieték, a bokrok üresek voltak, összejártam
1176 XVII  |                     lénnyé; nem az idő, nem a sors balkeze?~Miért: hogy
1177 XVII  |               közben az erdőben eltévedtem. A nap már leáldozott, a fák
1178 XVII  |           eltévedtem. A nap már leáldozott, a fák közt sötét kezde lenni,
1179 XVII  |                   cincogó evetkék zörögtek, a többi lakói az erdőnek mind
1180 XVII  |                aludni mentek.~Az éji magány a legelvadultabb kedélyre
1181 XVII  |                     nem lőn szabad arcaikat a napvilágnak megmutatni;
1182 XVII  |                    öreg gazdámnál. Estennen a kandalló mellett szoktunk
1183 XVII  |                   szoktunk együtt ülni, ott a lobogó tűz mellett én meséket
1184 XVII  |                    lőttem magamat. Fölnézek a képre, s elmondom egyszerű
1185 XVII  |                 elmondani esteli imámat itt a rengetegben?~Már jó sötét
1186 XVII  |               törekedtem valahol kijuthatni a nem ismert tömkelegből,
1187 XVII  |                  éjszakázni, s arra tarték, a bojtár által magamat útba
1188 XVII  |                   kivehetőbb kezdett lenni.~A völgy mélyére jutva, amint
1189 XVII  |                   megdöbbenve léptem vissza a nem várt látvány előtt.
1190 XVII  |                      deréknyárban elhordják a gazdák aklaiból a juhot,
1191 XVII  |                 elhordják a gazdák aklaiból a juhot, s mióta a lőfegyverek
1192 XVII  |                   aklaiból a juhot, s mióta a lőfegyverek meggyérültek,
1193 XVII  |         meggyérültek, annyira elszaporodtak a vidéken, hogy fényes nappal
1194 XVII  |                    fényes nappal rárontanak a falvakra, s az utcákon játszó
1195 XVII  |                  sertésfalkát támadtak meg. A bojtár elszaladt, vagy azt
1196 XVII  |                  vagy azt tán már megölték. A nyáj egyedül maradt.~A gyengébbek,
1197 XVII  |                      A nyáj egyedül maradt.~A gyengébbek, a fiatal kocák,
1198 XVII  |               egyedül maradt.~A gyengébbek, a fiatal kocák, középre vannak
1199 XVII  |               ártányok röfögve járják körül a védett csoportot, szembe-szembeszállva
1200 XVII  |                 lappangva kúsznak itt-amott a bokrok között, sebesen előrohanva:
1201 XVII  |                     sebesen előrohanva: hol a nyájat védetlenül találják,
1202 XVII  |                   tölgyfa alatt, különválva a többitől, egy nagy ordas
1203 XVII  |                  egy nagy ordas farkas küzd a legvénebbik ártánnyal.~A
1204 XVII  |                    a legvénebbik ártánnyal.~A sertés magas, sovány állat,
1205 XVII  |                   állat, vörös kondor szőre a hátán végigfutó felborzolt
1206 XVII  |                 konyultak. Szétvetette mind a négy lábát s úgy áll a farkas
1207 XVII  |                 mind a négy lábát s úgy áll a farkas előtt, fényes agyarait
1208 XVII  |                   röfögés közt meg-megrázza a nyakára kötött vezérkolompot.~
1209 XVII  |                   ölnyi távolban előtte áll a vezérfarkas, kopott ordasszőrű
1210 XVII  |                ellenéről, testének elejével a földön fekszik leskelődve,
1211 XVII  |                    nyugtalanul nyihog, mint a kutya mikor fél vagy éhezik.~
1212 XVII  |                    ugrásokkal, hátán borzad a szőr; amaz ügyesen fordul
1213 XVII  |                   röfög, s nem engedi magát a fától elcsalni, melynek
1214 XVII  |                     fától elcsalni, melynek a hátát megvetette.~Végre
1215 XVII  |                    Végre háttal fordul felé a farkas, s fejét ravaszul
1216 XVII  |                  hátulsó lábaival felhányja a földet, s gyorsan, sebesen
1217 XVII  |                    nem véve róla.~E percben a kisebb farkasok egyike észrevette:
1218 XVII  |                  van közel, meglátott engem a bokrok közt állani, s sajátszerű
1219 XVII  |             ordítást hallatott, mire társai a bokrok közül hasonló üvöltést
1220 XVII  |                   hasonló üvöltést kezdtek. A vén farkas hirtelen hasa
1221 XVII  |               hegyezve, fölemelé fejét, míg a kolompos ártány, használva
1222 XVII  |                  végigfestve kiomló vérével a feltúrt hantokat. Itt újra
1223 XVII  |              hantokat. Itt újra nekirohant, a sebzett vad azonban megugrott
1224 XVII  |               sebzett vad azonban megugrott a veszett roham elől s a mellette
1225 XVII  |            megugrott a veszett roham elől s a mellette elvágtató kant
1226 XVII  |                    belecsimpajkodó ellenét. A tusa nehány percig tartott,
1227 XVII  |               álláig hosszan végighasítani.~A farkas végignyúlt a földön
1228 XVII  |          végighasítani.~A farkas végignyúlt a földön halálos ordítással,
1229 XVII  |                 társai szétfutottak ijedten a berekbe, a sertésnyáj vérszomjú
1230 XVII  |             szétfutottak ijedten a berekbe, a sertésnyáj vérszomjú dühvel
1231 XVII  |                  tépte, s azután rohant föl a hegyoldalnak, elöl a vezérkan,
1232 XVII  |                    föl a hegyoldalnak, elöl a vezérkan, vérben gázolt
1233 XVII  |               tépett füle húzná féloldalra.~A többi farkas ismét nyomban
1234 XVII  |                 farkas ismét nyomban követé a futó nyájat, a távozó kolompharangot
1235 XVII  |               nyomban követé a futó nyájat, a távozó kolompharangot együtt
1236 XVII  |        kolompharangot együtt lehete hallani a kellemetlen rémséges éhüvöltéssel.~
1237 XVII  |                     tökéletesen besötétült, a holdat elfogták a felhők,
1238 XVII  |               besötétült, a holdat elfogták a felhők, s én egyedül az
1239 XVII  |                éjszakát ott töltendő, midőn a völgy legmélyében, a fák
1240 XVII  |                  midőn a völgy legmélyében, a fák sűrűsége közül valami
1241 XVII  |                   ajtaján keresztülvilágolt a tűzhelyen lobogó tűz.~A
1242 XVII  |                     a tűzhelyen lobogó tűz.~A kunyhó falai nagy kövekből
1243 XVII  |                     rajtok hagyva ablaknak, a másik ajtónak, a kövek közei
1244 XVII  |                  ablaknak, a másik ajtónak, a kövek közei mohával kitömve.
1245 XVII  |                     házikót sűrűen benőtték a vadborostyán örökzöld levelű
1246 XVII  |                meredek szakadékban zuhogott a fehér hegyipatak, mely a
1247 XVII  |                    a fehér hegyipatak, mely a kunyhó mögött a hegyoldalból
1248 XVII  |            hegyipatak, mely a kunyhó mögött a hegyoldalból ered, feketére
1249 XVII  |                festett gránitkövek közül, s a kunyhó földét félszigetül
1250 XVII  |                    körül.~Körül vadonnal ős a rengeteg, hol fejszecsapás
1251 XVII  |                     is nehéz idáig lejutni. A megaggott tölgyek összeborulnak
1252 XVII  |         összeborulnak megfakult lombjaikkal a kis gunyhó felett (a tölgy
1253 XVII  |            lombjaikkal a kis gunyhó felett (a tölgy levele csak tavasszal
1254 XVII  |                  tavasszal esik le), csupán a túlsó hegyoldalban látszik
1255 XVII  |                   mintegy ötven év előtt az a darab ott, nem tudni, mi
1256 XVII  |                kanász ráhajította baltáját, a balta megállt a kígyó fejében,
1257 XVII  |                   baltáját, a balta megállt a kígyó fejében, s az elfutott
1258 XVII  |                      hetek múlva akadtak rá a szomszéd határban egy mély
1259 XVII  |                   határban egy mély kútban, a fejsze akkor is fejében
1260 XVII  |             tövisbokrok járhatlanná teszik, a környékben nem akadtam emberre,
1261 XVII  |                    sziklameredek emelkedék. A hold, mely már egy óra óta
1262 XVII  |                    innen alólról felmerülni a szikla fölött, melynek mohos
1263 XVII  |                     szabályozott sorban.~Ez a paulinus kolostor! És ez
1264 XVII  |                    paulinus kolostor! És ez a szikla felettem, melyről
1265 XVII  |                 szikla felettem, melyről én a mélységbe le szoktam bámulni,
1266 XVII  |                     e hely, hol most vagyok a szédítő táv, mi oda kékesen
1267 XVII  |                ugyanazon tűz, mely estennen a völgyből felragyog.~A tűz
1268 XVII  |              estennen a völgyből felragyog.~A tűz mellett egy magános
1269 XVII  |                 amit éppen akkor szedett ki a parázsból.~Máskor tán a
1270 XVII  |                     a parázsból.~Máskor tán a kíváncsiság, most azonban
1271 XVII  |                   kíváncsiság, most azonban a kénytelenség vitt rá hogy
1272 XVII  |                    s amint fölállt előttem, a tűz arcába világított.~Véremet
1273 XVII  |                ugyanazon alak, melyet minap a romok közül kilépni láttam,
1274 XVII  |                  Rátekintek… ősz volt, mint a galamb.~Alig harmincéves,
1275 XVII  |                tartani magamat.~Odaborultam a nyakába. A könny elborította
1276 XVII  |                      Odaborultam a nyakába. A könny elborította arcomat.
1277 XVII  |                   voltam. Én én úgy irtózom a börtöntől.~– Te fogva voltál?~–
1278 XVII  |                  sohasem hallani emberszót… A patkányok feljönnek a falakból
1279 XVII  |            emberszót… A patkányok feljönnek a falakból s körültáncolják
1280 XVII  |                   falakból s körültáncolják a szegény rabot, a lánc kisebesíti
1281 XVII  |             körültáncolják a szegény rabot, a lánc kisebesíti kezemet-lábamat,
1282 XVII  |                  láttam rajta semmi nyomait a láncnak.~– S míg az ember
1283 XVII  |                    az ember egy félpatkóval a vastag falat keresztülássa, –
1284 XVII  |                     szikrát hányva. – Igen… a semmirekellő… – mormogá
1285 XVII  |                    jaj neki! –, s úgy vágta a kést hegyével az asztalba:
1286 XVII  |               egyedül sötét éjjel. Mosolyog a szemközt jövőkre. Ó, átkozott!
1287 XVII  |                 erőszakos nyomással. – Mind a két gyermekemet kidobta
1288 XVII  |              gyermekemet kidobta az utcára. A nagyobbik elsőszülött fiam
1289 XVII  |                    tolvajt nevelnek belőle, a kisebbik, az a kis kékszemű
1290 XVII  |             nevelnek belőle, a kisebbik, az a kis kékszemű leány, az én
1291 XVII  |                    az is, messze ellátszott a tűze sötét éjszakában, senkinek
1292 XVII  |                 hogy újra fölépítesse, most a száraz fű terem fekete falain.~
1293 XVII  |                    igen-igen boldog vagyok…~A fájdalmas tárgyakról másra
1294 XVII  |                  tárgyakról másra vittem át a beszédet. Beszéltünk ismerőinkről,
1295 XVII  |                   arca lassanként kiderült, a vad, idegen kifejezés észrevehetőleg
1296 XVII  |              születtek.~Valahányszor ezután a kolostor melletti sziklára
1297 XVII  |                  bántó borzalommal tekinték a mély csendes völgybe s annak
1298 XVII  |              csendes völgybe s annak mélyén a kisded gunyhóra, ahol tüzet
1299 XVII  |                                         VI.~A hivatalnokoknak jutott amnesztia
1300 XVII  |                méginkább meglepett az, hogy a kormos fűvel benőtt falak
1301 XVII  |               legutóbb elhagyám.~Bezörgeték a lakba, a legelső kivel találkozám,
1302 XVII  |               elhagyám.~Bezörgeték a lakba, a legelső kivel találkozám,
1303 XVII  |                   van-e.~– Kis Minkával van a kertben – felelé a fiú.~–
1304 XVII  |             Minkával van a kertben – felelé a fiú.~– Vezess hozzá.~A nő
1305 XVII  |               felelé a fiú.~– Vezess hozzá.~A nő kis leánykájával sétált
1306 XVII  |                     kis leánykájával sétált a kertben, a kis kékszemű
1307 XVII  |              leánykájával sétált a kertben, a kis kékszemű gyermekkel,
1308 XVII  |             elbeszélt, nem volt egyéb, mint a kínzó magányban kigondolt
1309 XVII  |                   sóhajtanak.~Pár nap múlva a célozott helyre értem. Siettem
1310 XVII  |                helyre értem. Siettem rögtön a kolostor romjaihoz, leszálltam
1311 XVII  |              kolostor romjaihoz, leszálltam a völgybe. Mikor láttam a
1312 XVII  |                     a völgybe. Mikor láttam a kis kunyhót, dobogó szívvel
1313 XVII  |                    tőlem félni.~Benyitottam a kunyhó ajtaját. Senkit sem
1314 XVII  |                  Senkit sem találtam benne. A tűzhelyen vadmacska fészkelt,
1315 XVII  |                    fészkelt, s közeledtemre a tető egy nyílásán kifutott,
1316 XVII  |               szemei zöld karikákat hánytak a sötétben.~Az asztalon elpenészesedett
1317 XVIII |                 levén semmi dolga, napestig a városban alá s fel őgyelgett,
1318 XVIII |                rajtuk lakott, ott ásítozott a szemük közé, míg ki nem
1319 XVIII |                  Egyszer elmegy egy délután a katonai parancsnokhoz s
1320 XVIII |         hazatérhetésre, nemde? – vága közbe a parancsnok.~– Dehogy! Addig
1321 XVIII |                      Addig is csukasson be…~A parancsnok nagy szemeket
1322 XVIII |                 látja ön, mint esik odakünn a hó?~– Tökéletesen látom.~–
1323 XVIII |                    úgy?~– Természetesen. Ez a legfölségesebb idő a nyúlra
1324 XVIII |                     Ez a legfölségesebb idő a nyúlra meg az őzre. Az ilyen
1325 XVIII |                    az őzre. Az ilyen időért a vadász imádkozni szokott.
1326 XVIII |               tanyáz három nap, három éjjel a havon. Ilyen időben a vadászt
1327 XVIII |                 éjjel a havon. Ilyen időben a vadászt otthon nem tartja
1328 XVIII |               enyimet.~S azzal leakasztotta a falról saját drótcsövét
1329 XVIII |                     falról saját drótcsövét a parancsnok s odaadta a hazafinak.
1330 XVIII |           drótcsövét a parancsnok s odaadta a hazafinak. Az örült neki,
1331 XVIII |              hazafinak. Az örült neki, mint a gyerek.~Az nap és azon éjjel
1332 XVIII |                 azon éjjel folyvást szakadt a hó. A városi emberek térdig
1333 XVIII |                éjjel folyvást szakadt a hó. A városi emberek térdig jártak
1334 XVIII |                   dideregve és piros orral. A polgártárs csak három nap
1335 XVIII |                  három nap múlva került elő a puskával.~– Bakot lőttem! –
1336 XVIII |                      Bakot lőttem! – mondá, a parancsnokhoz beállítva.~
1337 XVIII |                  Mégpedig kettőt – folytatá a hazafi. Egyiket idehozattam
1338 XVIII |                   pompás bakőzet emeltek le a parancsnok kapuja előtt.~
1339 XIX   |                koporsót vittek ki egyszerre a házból. – Az egész város
1340 XIX   |                 árva gyermek ment rídogálva a koporsók után. Gyászba öltözött
1341 XIX   |             vezették őket kézen fogva.~Mind a három koporsót egy sírba
1342 XIX   |                  sírba tették egymás mellé. A közös sír fölé egy kőemléket
1343 XIX   |                jegyezve: VIRTUTE PECCANTES.~A behantolt sír fölött búsan
1344 XIX   |                    fölött búsan hangzott el a gyászének: „Miserere, Domine!”~*~
1345 XIX   |                      Most is emlékezem arra a kis halavány leányra, ábrándos
1346 XIX   |                   ujjai.~Láttam őt többször a templomban, amint buzgó,
1347 XIX   |            önkénytelen sóhajában megismerém a repülő galambot, mely a
1348 XIX   |                     a repülő galambot, mely a szentlélek képe.~Kijárt
1349 XIX   |                    közt.~Örömkönnyeket sírt a boldoggal, fájdalomkönnyeket
1350 XIX   |                boldoggal, fájdalomkönnyeket a szenvedővel, s jó és szelíd
1351 XIX   |                     szeretnivaló, de akinél a többiek sem voltak jobbak,
1352 XIX   |                  tud tartani egy feleséget.~A leány még nagyon fiatal
1353 XIX   |                     még nagyon fiatal volt, a vőlegénynek várnia kellett.~
1354 XIX   |              várakozás közben bekövetkeztek a háborús idők. A katonaság
1355 XIX   |               bekövetkeztek a háborús idők. A katonaság jött-ment egyik
1356 XIX   |                    jött-ment egyik városból a másikba, egyszer úgy történt:
1357 XIX   |              vendége, Emmiékhez (így hítták a kislányt) egy fiatal őrnagy
1358 XIX   |                őrnagy szállásolta be magát.~A fiatalember sokat beszélt
1359 XIX   |                   fiatalember sokat beszélt a leány előtt harcairól, szenvedéseiről,
1360 XIX   |             áldozatra kész indulatokról, és a leány oly figyelemmel hallgatta
1361 XIX   |                    szorult, pihegett, midőn a csaták előkészületeiről
1362 XIX   |                     festő szavakra, s midőn a nagy, a dicső eszméket hallá,
1363 XIX   |                   szavakra, s midőn a nagy, a dicső eszméket hallá, arca
1364 XIX   |                  Egyszer vőlegénye megfogta a leány kezét, s érzé: hogy
1365 XIX   |               reszket.~– Kegyed szereti ezt a fiatalembert? – kérdé a
1366 XIX   |                     a fiatalembert? – kérdé a leánytól.~A leány a magasabban
1367 XIX   |           fiatalembert? – kérdé a leánytól.~A leány a magasabban érző
1368 XIX   |                   kérdé a leánytól.~A leány a magasabban érző szívek nyugalmával
1369 XIX   |              látogatásaimat vagy az őrnagy.~A leány hátat fordított vőlegényének,
1370 XIX   |                 könnyes szemmel távozott el a szobából.~Az pedig elhagyta
1371 XIX   |                 szobából.~Az pedig elhagyta a házat, és két hétig felé
1372 XIX   |                   szívében azon helyet, mit a nőkebel legelső ideálja
1373 XIX   |                     az ifjú őrnagy belépett a szobába. A leány arcán végigfutó
1374 XIX   |                  őrnagy belépett a szobába. A leány arcán végigfutó pírról
1375 XIX   |              végigfutó pírról láthatá, hogy a belépő szívesen látott vendég.~
1376 XIX   |                    Fecsegett egyről-másról. A leány oly boldognak látszék.
1377 XIX   |           közönyösségre, látni lehete rajta a felmerülő indulatok kifejezéseit,
1378 XIX   |              indulatok kifejezéseit, szemei a szép ifjú arcán és beszédes
1379 XIX   |              függtek mondhatlan gyönyörrel.~A lemondott vőlegény ekkor
1380 XIX   |                      hogy miattam aggódik.”~A kérdezőhöz fordulva, nem
1381 XIX   |               szavakra oly fehér lett, mint a szobor.~– Miért nem hozta
1382 XIX   |                hozta ön el magával? – kérdé a hivatalbeli ember tovább,
1383 XIX   |                    kívánni sem lehet. Aztán a családi élet nem is táborba
1384 XIX   |                    közbe kacagva, kötekedve a hivatalbeli ember. – Ismerjük
1385 XIX   |              Ismerjük az ilyen mentségeket. A vitéz urak elhagyogatják
1386 XIX   |                   uram! – viszonza komolyan a hadfi. – Én nőmet szeretem.
1387 XIX   |                     tudnám is benne feledni a szeretőt, nem feledhetném
1388 XIX   |                     álmomban helyet – soha.~A hivatalbeli ember, hamis,
1389 XIX   |                 vevé kalapját és búcsúzott.~A leány arcáról eltűnt e tekintet
1390 XIX   |                     eltűnt e tekintet alatt a halaványság, nemes elpirulással
1391 XIX   |             odalépett az ifjú katonához, ki a jelenlevők érzelmeiből semmit
1392 XIX   |                      Mondták: hogy elhagyta a várost, elutazott, senki
1393 XIX   |                      Ő maga nem levén honn, a levél Emmi kezébe került.
1394 XIX   |                   levél Emmi kezébe került. A borítékra ütött postabélyegről
1395 XIX   |                 postabélyegről olvasá: hogy a levél azon városból érkezik:
1396 XIX   |                   maga adhassa át neki. Még a folyosón hallva lépteit,
1397 XIX   |                   őszi és tavaszi vetésnél.~A leány átadta a levelet.~–
1398 XIX   |                    vetésnél.~A leány átadta a levelet.~– Mondtam – szólt
1399 XIX   |                 felkacagva az őrnagy, amint a borítékra tekintett… – Az
1400 XIX   |                     Igen! de belöl? Ez csak a címzet.~Az őrnagy megfordítá
1401 XIX   |                címzet.~Az őrnagy megfordítá a levelet s önkénytelen rándulás
1402 XIX   |                 Csak most vette észre: hogy a levél pecsétje – fekete.~–
1403 XIX   |                pecsétje – fekete.~– Mire ez a fekete pecsét?~– Ó, nem
1404 XIX   |              rendesen. – S azzal felszakítá a levelet.~Egy nyomtatott
1405 XIX   |                   arcát, odanyújtva Emminek a kezében összegyűrt lapot.~
1406 XIX   |                   kezében összegyűrt lapot.~A leány reszketve vevé el.
1407 XIX   |                    leány reszketve vevé el. A széles fekete szegélyzetű
1408 XIX   |               fordított fáklyával s fölötte a gyászfűz, – aminő jelképeket
1409 XIX   |                  halálát hirdeté, hívogatva a rokonokat és ismerőket az
1410 XIX   |                    és ismerőket az ősz apa, a síró árvák és a távollévő
1411 XIX   |                    ősz apa, a síró árvák és a távollévő férj nevében az
1412 XIX   |                    tiszteletadásra. Meghalt a hű nő, a szerető anya, miként
1413 XIX   |           tiszteletadásra. Meghalt a hű nő, a szerető anya, miként e lap
1414 XIX   |                     aggodalma idézett elő.1~A leány, míg olvasá, könnyeivel
1415 XIX   |                   akit viszont ő bálványoz.~A leány remegve vette észre:
1416 XIX   |               szinte félt önmagától. Örömöt a legjobb, a legszeretőbb
1417 XIX   |                önmagától. Örömöt a legjobb, a legszeretőbb lény halálhírére…~*~
1418 XIX   |                    mint ekkor.~Szembenézett a halállal, mintha azt kereste
1419 XIX   |                   nem volt már tennivalója, a huszárok közé furakodott
1420 XIX   |                      kardcsapások közé, ott a heves viadalban, egy nagy
1421 XIX   |              szédülten, félholtan vitték el a csatatérről, szállására.~
1422 XIX   |                      s midőn fején gyógyult a seb, elkezdett vérzeni a
1423 XIX   |                    a seb, elkezdett vérzeni a másik, – ott a szívben,
1424 XIX   |            elkezdett vérzeni a másik, – ott a szívben, mit megholt nejének
1425 XIX   |                   alatt lassanként gyógyult a seb. A szelíd részvét, a
1426 XIX   |                  lassanként gyógyult a seb. A szelíd részvét, a gyöngéd
1427 XIX   |                    a seb. A szelíd részvét, a gyöngéd vonzalom felejteté
1428 XIX   |                  gyöngéd vonzalom felejteté a szívvel is a magáét. A betegnek
1429 XIX   |             vonzalom felejteté a szívvel is a magáét. A betegnek szabad
1430 XIX   |            felejteté a szívvel is a magáét. A betegnek szabad lőn kijönni
1431 XIX   |                 betegnek szabad lőn kijönni a szabad levegőre, a kert
1432 XIX   |                  kijönni a szabad levegőre, a kert fái közé. Ilyenkor
1433 XIX   |             alkonyatkor ismét együtt jártak a kert virágai között. Az
1434 XIX   |              tetszett, mintha az ég kékebb, a nap világosabb volna, mint
1435 XIX   |                volna, mint egyébkor, mintha a fák szavakat susognának
1436 XIX   |                 szavakat susognának hozzá s a virágok egyetértőleg integetnének
1437 XIX   |                támaszkodott. Szemébe nézett a leánynak.~– Emmi… – szólt
1438 XIX   |                 gyöngéden …szereti-é kegyed a kisgyermekeket?~– Ha jók
1439 XIX   |                  kedvesek, igen – válaszolt a leány.~– Ah, olyanok, mint
1440 XIX   |                       Kiket ért ön? – kérdé a leány hebegve, s majd sápadt,
1441 XIX   |               Tudná-e kegyed őket szeretni?~A leány szemeiben meggyűlt
1442 XIX   |                    leány szemeiben meggyűlt a könny, visszaszorítá az
1443 XIX   |                 lelkesülten szorítá keblére a dicsőült tekintetű teremtést.
1444 XIX   |               teremtést. Az ég kékebb volt, a nap világosabb, mint egyébkor.
1445 XIX   |               boldogan.~Nemsokára nőül vevé a leányt, s csak egészsége
1446 XIX   |           gyermekének.~*~Nap múlt nap után. A szív ismét megszokta az
1447 XIX   |                  ismét megszokta az örömöt, a reményt. A harcok ideje
1448 XIX   |             megszokta az örömöt, a reményt. A harcok ideje lejárt. Az
1449 XIX   |                     kárpótlani látszék mind a kettőt. Enélkül a kettős
1450 XIX   |              látszék mind a kettőt. Enélkül a kettős veszteség éltét vagy
1451 XIX   |                 egyik érzés, egyik gondolat a másikat váltotta szívében,
1452 XIX   |                agyában. Elképzelé, mint fog a két kis szőke gyermek új
1453 XIX   |                     szeresse őket úgy, mint a régi. Elképzelé, mint fogja
1454 XIX   |                    neje karján meglátogatni a sírt, mely a legjobb nőt
1455 XIX   |                   meglátogatni a sírt, mely a legjobb nőt takarja, kérve:
1456 XIX   |                   van temetve.~Már látszott a város, már látszott a ház,
1457 XIX   |              látszott a város, már látszott a ház, hol családi tűzhelye
1458 XIX   |                     mutatá Emminek –, látod a galambokat ott a háztetőn!…
1459 XIX   |                      látod a galambokat ott a háztetőn!… Az ott a lugas,
1460 XIX   |                     ott a háztetőn!… Az ott a lugas, mely alatt estennen
1461 XIX   |                   kedvencüket felékesíteni. A bohó állat megeszi a koszorút.
1462 XIX   |          felékesíteni. A bohó állat megeszi a koszorút. A gyermekek nevetnek
1463 XIX   |                   állat megeszi a koszorút. A gyermekek nevetnek rajta.
1464 XIX   |                     kedves fiaim!~E percben a kapuhoz ért a hintó. A férj
1465 XIX   |                     E percben a kapuhoz ért a hintó. A férj leugrott,
1466 XIX   |              percben a kapuhoz ért a hintó. A férj leugrott, leemelte
1467 XIX   |             öltözött nő lépett ki az ajtón… A holtnak hitt feleség…~A
1468 XIX   |                     A holtnak hitt feleség…~A kedves, búsongó asszony,
1469 XIX   |         gyermekeinek… és azt is szerette…~…~A kárhozatos tévedés kiderült.~
1470 XIX   |                     küldött általa vejének. A bosszútervelő felnyitotta
1471 XIX   |                   bosszútervelő felnyitotta a borítékot, s a levél helyébe
1472 XIX   |                  felnyitotta a borítékot, s a levél helyébe ő tette ama
1473 XIX   |                     halálhirdető lapot, mit a legközelebbi város nyomdászánál
1474 XIX   |                   volt semmivé téve. Átadva a világ, a törvény és a szív
1475 XIX   |               semmivé téve. Átadva a világ, a törvény és a szív ítélőszékinek.~
1476 XIX   |                Átadva a világ, a törvény és a szív ítélőszékinek.~Pedig
1477 XIX   |                   szenvedett.~Az eset magát a törvényszéket is zavarba
1478 XIX   |              Mindkét nő szerette férjét, és a férj is szerette mindkét
1479 XIX   |                  reggel halva találták mind a hármat.~Rájok nézve az élet
1480 XIX   |                   bonyolítva: hogy azt csak a halál oldhatá meg.~Most
1481 XIX(1)|                    hasonló kedélyállapotban a gyászoló felek képtelenek
1482 XX    |                                         XX. A nikomédiai kövek~
1483 XX    |                    Abu-Shirzad-Eddin~Budán, a Császár fürdőhöz közel,
1484 XX    |                Császár fürdőhöz közel, fenn a hegytetőn, van egy régi
1485 XX    |                     mikor Buda tornyain még a félhold ragyogott, s azalatt
1486 XX    |                    az elhagyott kagylók.~De a nép nem feledé el a helyet,
1487 XX    |                      De a nép nem feledé el a helyet, hol idegen földben
1488 XX    |                     attól oly távol maradt.~A mecset őre egy vén ulema,
1489 XX    |                    ér s fényes fekete, mint a kőszén, vallásos szokásnál
1490 XX    |                 minden hetednapon.~Eredetét a hajdani Mágusoktól vette,
1491 XX    |                    túl mindeneket, megírták a múltat, olvasták a csillagzatokból
1492 XX    |                 megírták a múltat, olvasták a csillagzatokból a jövendőt,
1493 XX    |                  olvasták a csillagzatokból a jövendőt, meghosszabbíták
1494 XX    |                    bekísérték az élő lelket a halálon túli élet homályai
1495 XX    |             fenségesek, csodákat hoztak elő a művészetekben: hajlékonnyá
1496 XX    |                  változtatták; – leszálltak a természet legmélyebb titkaiba
1497 XX    |            ismeretlen szokatlan vonalokkal, a világ minden tudósai nem
1498 XX    |                    van odaírva. Azt hiszik: a holdból esett ide az a kő,
1499 XX    |                      a holdból esett ide az a kő, vagy az özönvíz előtti
1500 XX    |                   korának rideg maradványa.~A magnetizmus előttök rég