Part

 1 Egy  |              börtönőrt, tegyen velem amit akar …~És útnak indultam
 2 II   |         akadt kezembe. Az első volt, amit régóta láttam. Elolvastam
 3  V   |      uralkodik; ki tudja, mi kéj az, amit akkor érez?~Midőn mintegy
 4  X   | Konstantinápolyból.~Első levél volt, amit küldött. Mi kíváncsiságtól
 5 XII  |            kedvét találja benne, biz amit ő leszed róla, nem a világ.” –
 6 XIV  |              midőn a hírnök elmondá, amit látott, amit hallott a magyar
 7 XIV  |         hírnök elmondá, amit látott, amit hallott a magyar nyomorék
 8 XIV  |            csakugyan az van-e benne, amit ő már kiolvasott belőle?
 9 XV   |               végre előrukkolt vele, amit akart~– Hallja az úr. Messze
10 XVI  |             szántam én az áldozatra, amit fegyver éle hoz elő a szívből,
11 XVI  |        teneked a világ elfelejtheti, amit tettél, de ha nem feledné
12 XVII |          találjon mondani valamiről, amit nem akarok tudni.~Úgy vagyok,
13 XVII |             az csak az álomkísértet, amit lát?~
14 XVII |            valamit falva nagy mohón, amit éppen akkor szedett ki a
15 XVII |            jönni véle, vajon mindaz, amit elmondott, megtörtént-e?
16 XIX  |        mutatni.~– Ha nőm írja, igen. Amit ő ír, az mindig érzelemmel
17 XIX  |        Kibontá. Az első tekintetnél, amit rávetett, feljajdult fájdalmasan,
18 XIX  |            biztatva: hogy tegye azt, amit most gondolt!~Megszorítá
19 XX   |          irigykedve. – Nem gyaníták, amit én hittem: hogy a szerencsét
20 XX   |              Igaza volt az ulemának: amit gondoltam, beteljesült,
21 XX   |             a hír jutalmazva volt. – Amit a nagyok, a világhódítók
22 XX   |          egyenlően látja a jövendőt, amit senki sem sejt, és a múltat,
23 XX   |              mond, s azt hiszi: hogy amit akkor kért, teljesülni fog.
24 XXI  |            árulsz, hogy tenni fogod, amit parancsolok. Ha nem esküszöl,
25 XXII |            össze, megvettek mindent, amit csak a vásárra hoztak, kellett
26 XXII |            nem kellett a vásárlónak, amit elöl-utól talált, vette,
27 XXII |             volt már egyéb a piacon, amit meg lehetett volna venni.
28 XXIII|              éjszaka, majd elmondom, amit tudok. Hanem menjünk innen
29 XXIII|         valamely szeretett tárgyhoz, amit még sohasem látott, de amiről
30 XXIII|        kiállott szenvedésre, s arra, amit még ezután kell majd kiállniok.~