Part

 1  I   | szántóföldeket fölverte a bojtorján, soha nem látott ismeretlen gyomok
 2 III  |               e házban vígan vannak, soha sincs az vendég nélkül,
 3 VI   |            hogy előtte fekvő emberre soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál
 4 VII  |           gyanús embereket keresnek! soha sem volt az én házamnál
 5 VIII |          Kinek keblén nem nyughatott soha, sírhalmán megpihenhessen,
 6 VIII |             kiről ő nem gondolkozott soha, vagy csak lelki szemrehányás
 7 IX   |   ismerősömnek véltem feltalálhatni.~Soha vígabb embert nem ismertem,
 8 IX   |        bajaival nem kellett törődnie soha, egyéb gondja sem volt,
 9 IX   |        környék, a vendég és a jókedv soha sem fogyott ki házából,
10 IX   |              hogy csárdásnál egyebet soha sem fognak húzni.~Útitársammal
11 XII  |            megindítom én a fülét, ha soha meg nem volt indítva” –
12 XIV  |         akinek tetszett, adott neki, soha sem szólított meg senkit.~
13 XV   |          volt szokása igazat mondani soha, még tréfából sem, ha egyébből
14 XV   |        el-elnevette magát titkosan. (Soha sem szerettem az olyan embert,
15 XVI  |             Bár ne jöttünk volna ide soha – zokogá a másik.~– Eredj
16 XVII |            és mégsem érni el titeket soha, én lelkemnek messzetűnt
17 XVII |            nem zavarja meg a csendet soha, csak a vadmadarak füttye
18 XVII |            fejszecsapás nem hangzott soha, gyalog is nehéz idáig lejutni.
19 XVII |            azon tudomás, miszerint ő soha fogva nem volt, mint állítá,
20 XVIII|             Akkor ön nem volt vadász soha.~– Vagy úgy?~– Természetesen.
21 XIX  |     szívemben, sem álmomban helyet – soha.~A hivatalbeli ember, hamis,
22 XIX  |           estig tartott.~Az őrnagyot soha sem látták oly vakmerőnek,
23 XX   |          kívánsága meg nem fogamzott soha – egyedül a dicsőség, e
24 XX   |         kiknek szemébe könny nem jön soha, sem öröm, sem fájdalom
25 XX   |         indulatai meg nem fogamzanak soha, egyedül a nagyravágyás,
26 XX   |           egy helyen, változatlanul.~Soha sem láttam annyi meteort
27 XXIII|          akiknek valamit parancsolt, soha sem jöttek többet vissza,
28 XXIII|           senki sem látta őket futni soha.~Tisztjeik, kiknek nagy
29 XXIII|             Én itt rájok akadtam. Ha soha nem ismertem volna is, elhoztam