Part

 1 III  |               annak ott nekifeküdtek, alig győzték a hajcsárok onnan
 2 IV   |              ezeket a sebeket láttam. Alig kötöttem be őket, mikor
 3  V   |              nyugodtan nézett felénk, alig ötven lépésnyire haladtunk
 4  V   |               a hazugság, de magam is alig hiszem, ami velem történt.~…~
 5 VI   |               a keresett helyre érni, alig érhettünk nyomába.~A mocsár
 6 VI   |              egy ágyútelep. Egy ágyút alig ötven lépésnyire tőlem állítottak
 7 VI   |               Messze volt tőlem, s én alig bírtam már magammal, de
 8 XI   |               dühösségig türelmetlen, alig volt egy nyilvános jellem
 9 XI   |             hogy egy emberi test csak alig szorulhat át rajta, megszökött
10 XII  |         gondolatim közé elmélyedve, s alig vettem észre, hogy szemeim
11 XVI  |              kísérőjének. És a kísérő alig tudott megválni a halottól…~
12 XVII |           másik felét itt tölthessem. Alig Iátok itten embert, azt
13 XVII | előcsillámlani, s rögtön arra tarték.~Alig negyedóra múlva egy kunyhóhoz
14 XVII |              ősz volt, mint a galamb.~Alig harmincéves, még tavaly
15 XVII |         játszva vártak be jó közelre, alig látszottak tőlem félni.~
16 XIX  |             neki e levéllel szerezni. Alig várta: hogy megjöjjön, s
17 XIX  |        visszaszorítá az ifjú kezét, s alig hallhatóan rebegé; „igen,
18 XX   |          mindég hátrább szorult, most alig áll még legszegletében Európának
19 XX   |          rúnáknak” (Runen) nevezik, s alig ismerik nehánynak értelmét.
20 XX   |          kérdém, elkábult képzetemben alig érve utol a mágus ígéreteit.~–
21 XX   |         halászmadár, a távolság miatt alig észrevehető mozgással.~És
22 XX   |      átellenben levő hímzett párnára.~Alig szedtem magam alá a lábaimat,
23 XX   |               felől, azon pillanatban alig bírtam egyébről eszmélni,
24 XX   |            ragyogtak, átszellemülten, alig érintve lábaival a földet,
25 XXI  |             Az éj sötét, a fák között alig látszik valami fehérleni. –
26 XXIII|               éj rendkívül szép volt, alig csapott el a tájon egy-egy
27 XXIII|               boldogtalanok szavaira. Alig lehetett azokból egyebet
28 XXIII|            közönséges dolog az uraim, alig van rajta mit hallani.~–
29 XXIII|               hattyú?…”~Szegény fiúk, alig gondoltak többé a kiállott