Part

 1 XVI  |          Egy reggel mind a két szép leány eltűnt… Elmentek szó nélkül
 2 XVI  |          tekinte a szemébe az egyik leány.~– Mikor visztek bennünket
 3 XVI  |           fogok esni a harcban.~…~A leány igazán sejtett.~Szeged alatt
 4 XVI  |    meghaltak, megpihentek.~A gyönge leány sírva odább ment, beletévedt
 5 XVII |         kisebbik, az a kis kékszemű leány, az én lelkem szemefénye,
 6 XIX  |            tartani egy feleséget.~A leány még nagyon fiatal volt,
 7 XIX  |         fiatalember sokat beszélt a leány előtt harcairól, szenvedéseiről,
 8 XIX  |             kész indulatokról, és a leány oly figyelemmel hallgatta
 9 XIX  |        Egyszer vőlegénye megfogta a leány kezét, s érzé: hogy reszket.~–
10 XIX  | fiatalembert? – kérdé a leánytól.~A leány a magasabban érző szívek
11 XIX  |    látogatásaimat vagy az őrnagy.~A leány hátat fordított vőlegényének,
12 XIX  |        őrnagy belépett a szobába. A leány arcán végigfutó pírról láthatá,
13 XIX  |          Fecsegett egyről-másról. A leány oly boldognak látszék. Arcát
14 XIX  |            kalapját és búcsúzott.~A leány arcáról eltűnt e tekintet
15 XIX  |         őszi és tavaszi vetésnél.~A leány átadta a levelet.~– Mondtam –
16 XIX  |         kezében összegyűrt lapot.~A leány reszketve vevé el. A széles
17 XIX  |           aggodalma idézett elő.1~A leány, míg olvasá, könnyeivel
18 XIX  |         akit viszont ő bálványoz.~A leány remegve vette észre: hogy
19 XIX  |        kedvesek, igen – válaszolt a leány.~– Ah, olyanok, mint az
20 XIX  |             Kiket ért ön? – kérdé a leány hebegve, s majd sápadt,
21 XIX  |             kegyed őket szeretni?~A leány szemeiben meggyűlt a könny,
22 XX   |            bajadér piros, telt arcú leány volt, buja termetének minden
23 XX   |       énekét a bajadér, a másik két leány zokogott, én elragadtatva
24 XX   |        hozzá.~Reggelig ott feküdt a leány lábaimnál, egész éjjel zokogott,
25 XXIII|            míg ő lelkét sírja ki, a leány egy könnyet sem ejt.~Mikor
26 XXIII|          tőle: hogy mit akar itt.~A leány szerelmesen karolta át kedvese
27 XXIII|         akarta őt marasztalni. De a leány letérdepelt előtte s esküt
28 XXIII|           mire éjszaka lett, mire a leány arca elhervadt, a fiú –