Part

 1 III  |            mintha hasonmása volna egy igen boldog embernek, ki most
 2 IV   |      Gyógyított-e meg valakit?~– Sőt, igen is furcsán jártam. A debreceni
 3 IV   |         Szabólegény ő és nem egyéb.~– Igen, igen! – integete az én
 4 IV   |               ő és nem egyéb.~– Igen, igen! – integete az én emberem
 5  V   |             távol lathatáron.~Messze, igen messze egy karcsú toronytető
 6 VII  |             Tetszik bor vagy pálinka? Igen jó bakatort kaptam, most
 7 XI   |              semmi baj, semmi vész.~– Igen, igen, nézzétek meg, mi
 8 XI   |              baj, semmi vész.~– Igen, igen, nézzétek meg, mi zörög
 9 XVI  |              zászlóaljparancsnok, aki igen mulatságos ember leendett,
10 XVII |              E vadállatok különben is igen otthonosak e tájon, deréknyárban
11 XVII |              vadul, szikrát hányva. – Igen… a semmirekellő… – mormogá
12 XVII |    emlékfürtöt fehér hajából.~Sokáig, igen sokáig, valahányszor el
13 XVIII|         semmit, mikor ezt látja?~– De igen, azt, hogy hideg van.~–
14 XVIII|             menjen inkább vadászni.~– Igen? Mivel? Bottal?~– Hát nincs
15 XIX  |           meglátogatá volt vőlegénye, igen nyájasan viselte magát iránta,
16 XIX  |           minden gondolkozás nélkül: „Igen jól, leszámítva azt, hogy
17 XIX  |               mutatni.~– Ha nőm írja, igen. Amit ő ír, az mindig érzelemmel
18 XIX  |         tekintett… – Az ipam írása.~– Igen! de belöl? Ez csak a címzet.~
19 XIX  | kisgyermekeket?~– Ha jók és kedvesek, igen – válaszolt a leány.~– Ah,
20 XIX  |              alig hallhatóan rebegé; „igen, ó, igen.”~Az ifjú lelkesülten
21 XIX  |          hallhatóan rebegé; „igen, ó, igen.”~Az ifjú lelkesülten szorítá
22 XX   |        piasztert tevék le ruhájára, s igen szerényen felszólítám: hogy
23 XX   |      hosszúnyakú ezüstpalack, meg egy igen lapos csésze, melyből sherbethet
24 XXIII|                s viszont az öreg urak igen helytelennek találák: hogy
25 XXIII|              ismeri pártfogoltjait.~– Igen régen – volt a válasz.~–
26 XXIII|          tőlök, a nyomorultnak nem is igen volt egyebe, ő is szegény
27 XXIII|             emberek mind testvérek…~– Igen.~– Úgy nem ismeretlen világ
28 XXIII|         mindenki hazájára talál.~– Ó, igen.~– Úgy nem idegen hon az