Part

 1 IV   |               meglát, hogy ő fogadott bennünket fuvarba.~– Nem vennének
 2 IV   |           nyargalva jőni.~Észrevettek bennünket, vissza nem lehetett fordulnunk
 3 IV   |         Néhány perc múlva körülfogtak bennünket, s szekerünket megállíták.~
 4 IV   |         mindég nagyobb galibába kever bennünket, odafordulék a hetmanhoz,
 5  V   |         találkozhatunk, arra vezetett bennünket. Tovább mentünk felé két
 6  V   |             lovon.~Egyszer megsejtett bennünket a legelésző paripa, s hirtelen
 7  V   |            megállt. Kémlelni látszott bennünket.~– Isten jó nap kendnek,
 8  V   |             is – válaszolá. Joga volt bennünket tegezni, vénember volt,
 9  V   | szomszédságához, ki merne ide követni bennünket? A pusztán elöli a szomj,
10 VI   |              Most az ifjú vő vezetett bennünket, neki volt legnagyobb vágyódása
11 VI   |               az öreg maga kivezetett bennünket a füzes partjára, melyet
12 VII  |               és kanadai jegenyékkel.~Bennünket a kutyaugatás tett figyelmessé
13 VII  |            pillanat alatt körülfogtak bennünket stratégikus elrendezéssel
14 VII  |         szokták tisztelni – instruált bennünket vezetőnk. Nem szereti: ha
15 VII  |               dörmögött hozzá s azzal bennünket kezébe szolgáltatva, búcsút
16 VII  |              vacsoráltunk, bevezetett bennünket egy kisded benyílóba, ott
17 VII  |            látott vendégeinek tekinte bennünket. – …~Reggel korán beállított
18 VII  |          örvendetes hírrel költve fel bennünket; miszerint a szomszéd tanyákon
19 IX   |         Képzelem, hogy fog örülni! ha bennünket meglát – szólt társam hozzám
20 IX   |              melyik ki nótája? s kért bennünket: hogy legyünk vígan; mint
21 XVI  |          egyik leány.~– Mikor visztek bennünket már a csatába? – kérdé. –
22 XX   |          megmosdatott, megtörülgetett bennünket, tett elébünk zöldre főtt
23 XX   |              ajtóban a szerecsen várt bennünket két felnyergelt paripával,
24 XX   |       mondhatni szívújító illat, mely bennünket körülvőn, tudatá velünk:
25 XX   |           nagy fekete bogarak dongtak bennünket olykor körül láthatatlan
26 XXI  |          vezére. – Esküdjél meg: hogy bennünket el nem árulsz, hogy tenni
27 XXI  |              fogd ez erszényt. Vezess bennünket vezéred sátoráig. Számláld
28 XXIII|            hallani.~– Ismertessen meg bennünket vele; tán akad köztünk valaki,