Part

 1 II   |      vannak.~Több hónapok múlva egyszer egy hírlap akadt kezembe.
 2 IV   |         sebesülteket odahozzák. Egyszer egy szép ifjú tüzért két
 3  V   |       veszté el. Aludt a lovon.~Egyszer megsejtett bennünket a legelésző
 4  V   |      halva, összevágva; – s még egyszer elkezdé fütyölni a „lóra
 5 VI   |        vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál?~Gergely maga
 6 VI   |     jártak mellettem, körültem; egyszer egy század horvát oly közel
 7 VI   |        vértes, anélkül, hogy az egyszer is rám hágott volna, mindig
 8 VII  | jelenetre sértetten nyihogni, s egyszer csak megfordult és elszaladt,
 9 VII  |     dologhoz.”~„Nem tetszik még egyszer? – kérdé a megelőző csaplár,
10 VIII |         szót szólni hozzá, csak egyszer ölelhetni őt karjaiba valóan,
11 IX   |        be nem akart térni, s ha egyszer bent volt, kiszedék a szekere
12 IX   |            Táncoljatok. – S még egyszer végigfutott haldokló arcán
13 XI   |     senkit nem ismerő tekintet.~Egyszer az országúton jött velem
14 XI   |     egyikét legjobb barátainak.~Egyszer az utcán egy feketébe öltözött
15 XI   |         Jómódú, családos ember. Egyszer késő este betoppan hozzá
16 XII  |         konyított. – „De már ez egyszer gorombaság – mondék magam –,
17 XIV  |          utcák filléréből.~Jött egyszer nagy, sötét szárnnyal a
18 XV   |     valóságos tulajdonosai csak egyszer is hozzájutottak volna.~
19 XVII |        szaggatottan, – csak még egyszer, csak még egyszer… – hörgé
20 XVII |      csak még egyszer, csak még egyszer… – hörgé fogcsikorgatva
21 XVIII|       arra felelt: káromkodott.~Egyszer elmegy egy délután a katonai
22 XIX  |       egyik városból a másikba, egyszer úgy történt: hogy egy hadosztály
23 XIX  |  feldobogott, szemei ragyogtak.~Egyszer vőlegénye megfogta a leány
24 XX   |  ásványforrásokat fedezett fel, egyszer magam is tanúja valék, midőn
25 XXI  |          észre nem vétetve.~Még egyszer végigfutnak lelke előtt