Part

 1 II   |       Később megtudtam: hogy nem messze az erdőben a kalauz elárulta
 2 II   |       felkapta s tovafutott, nem messze bujdosó honvédekre akadt,
 3  V   |   reszketett a távol lathatáron.~Messze, igen messze egy karcsú
 4  V   |         lathatáron.~Messze, igen messze egy karcsú toronytető látszék
 5  V   |    láthatár felé.~Déltájban nagy messze két kankalikos kútgémet
 6  V   |      hosszánál, s még mindig oly messze látszott hozzánk, mint azelőtt.~
 7  V   |          alakú gyümölcseivel, és messze, mennyire szem látott, egész
 8 VI   |     világ végén van is, nem lesz messze – rebegé a pusztai virágszál,
 9 VI   | kigyulladni sorban az őrtüzeket. Messze volt tőlem, s én alig bírtam
10 VIII |        egész föld; úgy vándorolt messze földről, örömtelen szerelmével
11 VIII |     mutatni. Bujdosnia kell tőle messze elszakadva, még hírt sem
12  X   |             Ezért kár volt olyan messze menned – dörmögé a bátya,
13 XV   |       amit akart~– Hallja az úr. Messze van az úrnak Bécs, ha Törökországba
14 XVI  |      testvére, és mindenik olyan messze.~Késő este érkezett meg
15 XVII |   berkeken keresztül, vándorolni messze, messze kéklő hegycsoportok
16 XVII |    keresztül, vándorolni messze, messze kéklő hegycsoportok felé,
17 XVII |          elnyom az álom, repülni messze, hol az ég a láthatárra
18 XVII |       mit akarhat ottan?”~Milyen messze látni innen!~A láthatár-szélén
19 XVII |      kívüle senkim sincs, s ő is messze tőlem… Hol fogom elmondani
20 XVII |    meglátogattál. Leégett az is, messze ellátszott a tűze sötét
21 XX   |     térről szét lehetett látni a messze tájékra, alant feküdtek
22 XXI  |         kioltotta a sebes zápor, messze és közel minden tárgyat
23 XXI  |   szavaik beszédét, …s míg lelke messze jár az ábrándok képzeletvilágában, –
24 XXIII|         le akarta őt beszélni.~– Messze van az, hova nekünk kell