Part

 1 IV   |        nem fizethet a vitelért, mert az úton kirabolták, s több
 2 IV   |     kacagott, a hátamra borult (mert elöl nem fért hozzám), s
 3 IV   |  pajtását: hogy taszítsa odább, mert rögtön a másikat is ellövik,
 4 IV   |         szabót elviszi magával, mert kompániájának mindennemű
 5  V   |         hogy nyomába maradjunk, mert egy öllel odább lovastul
 6  V   |    magukat csikósoknak adni ki, mert megismerem ám én az embert.
 7 VI   |      hogy leánya nem nézett rá, mert arcát eközben sehogysem
 8 VI   |  kénytelen volt azt elprédálni, mert a jámbor állat nem hagyott
 9 VI   |     megalkudtak-e aztán másnap, mert én még azon éjjel kiszöktem
10 VII  |     hangon. – De csak szaporán, mert nem késhetünk; míg a házat
11  X   |        szederfákat szedesse ki, mert majd elvénülnek, s ültettesse
12 XII  |       kerestük mi annak kedvét, mert ha tenyerünkön hordoztuk
13 XII  |   nehogy megtréfáljon az úr is, mert úgysegéljen, itthagyom még
14 XIII |       ne nevezze az igaz nevén, mert meg találja valaki hallani,
15 XV   |      uram én tudok ijesztgetni; mert azt is elmondtam nekik:
16 XV   |       én is megvenném szívesen, mert, tudja szánom a népet.~–
17 XVI  |    nincs okom szememet lesütni, mert nem fognám azt lesütni.
18 XIX  |  fájdalmat, minek még eddig nem mert nevet adni.~Ama gyásznap
19 XX   |  Abu-Shirzad-Eddinnek neveznek, mert ott még a nevet is érdem
20 XX   | meglátta arcomon gondolataimat, mert e szavakkal fogadott: „amire
21 XX   | egyetlen, a legnagyobb költőét.~Mert csak a koldusok és az utcai
22 XXII |         tetejébe meg is vertem, mert nem akarta elvenni.~– No,
23 XXIII|      van oka rá: hogy búsuljon, mert ez sokat vesztett, sokat
24 XXIII|      könyörögniök sem lehetett; mert útleveleik határnapja Sztambulba