Part

 1 III  |         bojtár melancholice kongatott hosszú ostorával, a fiatalabb bicegve,
 2 IV   |            körme hegyéig értek, míg a hosszú fecskefark szépen verte
 3 IV   |              öles dárdájával, hátán a hosszú puska körösztbe vetve, odavágtat
 4  V   |           csapkodta magát két oldalra hosszú farkával, s egyet-egyet
 5 VIII |               ő csüggetlenül utazott. Hosszú fáradság után eljutott a
 6 VIII |     felsóhajtott búsan, s újra kelt a hosszú útra, hideg éjek, hideg
 7 VIII |            gyalog kellett megtennie a hosszú unalmas utat, a zápor, az
 8 VIII |             faluból, s hogy az út oly hosszú, oly fáradságos.~…~Egy hideg
 9 VIII |                A férjet ma ítélték el hosszú fogságra.~Az ítélő bírák
10 XVI  |             emlékeznek reá: hogy szép hosszú szőke haját két tömött tekercsben,
11 XVII |          alkonyatos égen, készülnek a hosszú tengerútra, soraikkal olyan
12 XVII |   temetőkerteken, a halál kezével írt hosszú sorokon, hol mindegyik betű
13 XVII | láthatár-szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú sorban, mint ezüstkoronás
14 XVII |         átlátszó kék trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal lebeg előttük,
15 XVII |         kolostor előtt a hegymagasban hosszú planírozott síkság terül,
16 XVII |        felborzolt sertékben végződik, hosszú lompos fülei lefelé konyultak.
17 XVII |              hirtelen hasa alá csapta hosszú bolyhos farkát, száját összecsukta,
18 XVII |              előtte gömbölyű hársfák, hosszú szabályozott sorban.~Ez
19 XX   |            kívánságod szerint – monda hosszú, vizsgáló mágneses iszonyattal
20 XX   |          toronyablakokból a vadjázmin hosszú bokros ágai csüggtek alá,
21 XXIII|         jöttek oda, azokat az iszonyú hosszú csáklyapóznákat emelgetve
22 XXIII|                majd a hajósuhanc jött hosszú nyírfasöprűjével söpörni
23 XXIII|          életbe-halálba.~S elmentek a hosszú útra. Egész Sztambulig gyalog.
24 XXIII|              ekkor vezetni testvére a hosszú útra, az elhagyott haza