Part

 1 III  |        elvitték az őrültek házába.~Végre az ifjú tudakozódik.~– Fiatal
 2  V   |            a nadályok, vízikígyók, végre lassan elpusztítják. A mocsár
 3 VI   |         feküdtem ott, mint egy kő. Végre otthagyott a vértes.~Végre
 4 VI   |         Végre otthagyott a vértes.~Végre jött egy ágyútelep. Egy
 5 VIII |           Szenvedett és szeretett. Végre bizonyos hírt hallott. Kedvese
 6 VIII |            hogy egy sem ismert rá.~Végre eljutott a keresett helyre, –
 7 VIII | körültáncolta jókedvű csaholással, végre hasán csúszva odalapult
 8 VIII |            szelíden bánjon vele, s végre azt is megtudá, hogy szabadságáért
 9 XIII |    vízimalomban mint molnárlegény, végre átlátta: hogy annyira körül
10 XIV  |        leszesz többé koldus – szól végre vígan zokogva –, meghallgatták
11 XV   |     vásárolt volna, a kormánytól e végre adott százasokat halomba
12 XV   |        volna hidegvért komédiálni, végre előrukkolt vele, amit akart~–
13 XVII |        melynek a hátát megvetette.~Végre háttal fordul felé a farkas,
14 XVII |       percig tartott, az ártánynak végre sikerült fejét az ordas
15 XX   |         újra ki nem fáradtak bele.~Végre bátorságot vevék magamnak,
16 XX   |            majd fel, majd alá, míg végre egy temetőhöz értünk.~Ott
17 XX   |   fénytelenebb kifejezést nyertek. Végre kihullott kezéből az argyla
18 XX   |     forgással táncolva maga körül, végre kifáradtan odarogyott a
19 XX   |            feketébbé tevék az éjt, végre tökéletes vaksötétségbe
20 XX   |    tompábban, enyészetesebben, míg végre a völgy mély torkolatában
21 XXIII|      legbarátságosabb neműek közé.~Végre a kormányos egy nagy csomó
22 XXIII|       amennyi csak belefért, ki is végre sem állhatva ki a nevezetessé
23 XXIII|      gúnyoló szemekkel találkozva, végre leült egy padra a karzat