Part

 1 III  |                 a hajcsárok onnan ismét tovább terelni. Egy vagy kettő
 2 III  |            egymástól: „bujdossunk-e még tovább is?”~
 3  V   |                arra vezetett bennünket. Tovább mentünk felé két óra hosszánál,
 4 VI   |              csikós nem tarthatta magát tovább, felkacagott, a nőnek pedig
 5 VI   |            vagyok, s nem törődtek velem tovább.~Később egy félóra múlva
 6 VI   |                emberre soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál toporzikáltatta
 7 VI   |              van, öljön meg, ne hagyjon tovább nyomorognom. Az ember csaknem
 8 VI   |                 lejtett odább, s mentül tovább ment, annal enyészetesebben
 9 IX   |                a szekere kerekeit, hogy tovább ne mehessen.~Tartott egy
10 IX   |            megfogta kezemet: „látják?…” Tovább nem bírta mondani. A haldoklóhoz
11 XI   |                  adj ennem, hadd megyek tovább.~Ez összeölelé szerencsétlen
12 XI   |       vigasztalá, kérte: hogy ne menjen tovább; az gyanúsan, szótlanul
13 XII  |           termett rajta, hanem nem lesz tovább a kertemben. Csak a telet
14 XV   |               kérem? – tudakozódék amaz tovább.~– Hát kinél! ha nem a pénzváltónál! –
15 XV   | kollegialitásból megmutatom, de ne adja tovább.” Ím, írásból látható –
16 XVII |             sötét kezde lenni, s mentül tovább haladtam, annál kevésbé
17 XVII |           egészen megőszült.~Nem bírtam tovább tartani magamat.~Odaborultam
18 XIX  |               kérdé a hivatalbeli ember tovább, hideg, kiszámított szíveskedéssel.~–
19 XX   |                is őrzi sírját…~– Olvass tovább! – mondá a mágus.~Túl e
20 XX   |                 nagyravágyást.~– Olvass tovább!~Egy egyszerű szürke gránitsírkő,
21 XX   |            kérlelhetetlen szava: Olvass tovább.~Könnyeimen keresztül egy
22 XXIII|             hogy csak tartsa a speechet tovább.~– S illik-e, szabad-e ilyenkor
23 XXIII|                idő, a hajó nem mehetett tovább. Horgonyt kelle vetni.~Az