Part

 1 II   |      lesz belőlünk parasztember, te szántasz, vetsz, hajtod
 2 III  |      válaszol a kérdezett –, sem te, sem a világ. Sokat búsult
 3 VI   |         el hát, hogy miként vagy te most élő, ha már egyszer
 4 VIII |          le rá: „félre az útból, te koldus!” S azzal bosszúsan
 5  X   |      levelet kezembe: „olvasd el te is.”~Szórul szóra ez volt
 6 XIV  |     könnyeitől nem tud szólni.~– Te sem leszesz többé koldus –
 7 XIV  |         meghallgatták kérésemet, te is részesítve leendsz a
 8 XVI  |        csatába? gyöngyvirágszál, te. Aki inni nem tud, és nem
 9 XVI  |         a másik.~– Eredj vissza. Te még fiatal vagy, még teneked
10 XVI  |          élj, – eredj haza.~– És te?~– Mondjad neki: hogy én
11 XVI  |         fognám azt lesütni. De a te elpiruló arcod tanú lesz
12 XVII |       úgy irtózom a börtöntől.~– Te fogva voltál?~– Fekete,
13 XX   | utasítson ottani ismerőseihez.~– Te elégedetlen vagy a nappal
14 XX   |      kikerülni.~– Legyen neked a te kívánságod szerint – monda
15 XX   |         gyaur! verjen meg Allah! te hitetlen!” s azzal homokot
16 XX   |       egy istennek oltára… Eredj te is, küzdj, nagy leendsz,
17 XX   |       világ, aztán idejössz majd te is. La illah, il Allah!
18 XXIII|        nekünk kell mennünk!~– De te közel leszel mindig.~– De
19 XXIII|          az, amely miránk vár.~– Te azt mondád: hogy ott az
20 XXIII|      ismeretlen világ az nekünk. Te azt mondád: ott mindenki
21 XXIII|        nem idegen hon az nekünk. Te azt mondád, aki dolgozni