Part

 1 II   |          ki egész úton szót sem szólt, s mégis úgy fájt: hogy
 2  V   |         tudnék, gyertek velem – szólt bajuszát végigcsavarintva,
 3 VI   |       se lába.~– Nem bánom én – szólt nyüzsgő örömmel a nő – csakhogy
 4 VI   |         a magáét.~– Nos, fiam – szólt az öreg – most mondd el
 5 VI   |      tükre felett. Egy szót sem szólt senki, egyetlen hang volt
 6 VII  |   ütöttem csapra.~– Nem bánom – szólt a perzekutor, dörgő, kemény
 7 IX   |    kérdénk tőle.~– Idebenn van, szólt az ajtóra mutatva. S nagy
 8 IX   |   örülni! ha bennünket meglát – szólt társam hozzám fordulva,
 9 XIV  |      elkészítették a falábat, – szólt a magyar sztoikus nyugalommal –,
10 XV   |       darab sincs.~– Dejszen! – szólt a paraszt nagy ravaszul –
11 XVI  |     képzeltem én ezt magamnak – szólt testvéréhez a barna lány.
12 XVII |         talán őrült?…~– Látod – szólt kezemet megfogva, forró
13 XVII | keservesen.~– Ne hagyj el még – szólt átölelve –, maradj velem
14 XIX  |   átadta a levelet.~– Mondtam – szólt felkacagva az őrnagy, amint
15 XIX  |   kínosan zokogni.~– Olvassa! – szólt fulladozva, még könnyei
16 XIX  |    nézett a leánynak.~– Emmi… – szólt hozzá gyöngéden …szereti-é
17 XX   |       itt, ott is ugyanaz süt – szólt a bölcs.~– De nem ugyanazon
18 XX   |    mágus, e kövekre mutatott és szólt:~– Jőjj ide és láss.~Nyugtalanul
19 XX   |    sírkövek voltak.~– Olvass! – szólt a mágus, ismét a kövekre
20 XX   |       közé. – „Olvasd azt is” – szólt a mágus. – Odatekinték.
21 XXIII|        kormányosra mutatva, így szólt:~– Ez az ember odafenn elég