Part

 1  V   |          vármegye elől, ha tudna kend valami jó alkalmas helyet.~–
 2 VI   |          leütött lovamról. Apám, kend mosolygott erre a szóra,
 3 VII  |        mogorván~– Csak nem hiszi kend, hogy mi loptuk el?~– Már
 4 VII  |          itt.~– No hát vizitálja kend meg a legényeket, míg itt
 5 VII  |     Dühös lett.~– Ne veszekedjék kend! – ordíta a csaplárra félig
 6 VII  |          De velem nem veszekedik kend, azt megmutatom.~– Azt szeretném
 7 VII  |        látni.~– No hát lássa meg kend – rikolta dühösen, s kiment
 8 VII  |    csaplárnak, már most pöröljön kend maga magával! s azzal elporolt
 9 VIII |          estét” kívánt.~– Menjen kend, Isten hírével – mordult
10 XII  |   felmászott a körtefára. „Nézze kend, apjuk – mondom az öregemnek –,
11 XXII |   messziről kiált rá:~– El tudta kend adni az ökreit?~– El hát –
12 XXII |          No, az derék. Hogy adta kend?~– Kétezer forintért a kettőt.~–
13 XXII | forintért a kettőt.~– Megveszett kend? – Kifizették?~– Ki hát.~–
14 XXII |          egy lábig.~– Megveszett kend? Kétezer forintot! Vett
15 XXII |           Kétezer forintot! Vett kend nekem csizmát?~– Vettem
16 XXII |       forint, fiam.~– Megveszett kend? Hát ezt a szűrt kinek vette?~–
17 XXII |          az, babám.~– Megveszett kend? Hát még mit vett?~– Kifizettem
18 XXII |        rajta, fiam.~– Megveszett kend? Mind valamennyin?~– Ne
19 XXII |        hogy ugyancsak megveszett kend.~
20 XXIII|       Dunába repült.~– Megálljon kend, kormányos – ordítá egy
21 XXIII|       árboc tetejéről –, állítsa kend meg a hajót! ott egy úr