Part

  1 Egy  |                                        Egy bujdosó naplója~Az óriás
  2 Egy  |              Ez elesett óriás hamvának egy atomja voltam én is.~Múltra
  3 Egy  |               népes faluvégén, ott ver egy rongyos őszült cigány szomorú
  4 Egy  |               házi eb, a csendes utcán egy fáradt ember megy végig,
  5 Egy  |            ablakon, a csöndes szobában egy nő ül egyedül s a bibliából
  6 Egy  |              csók éri lehajtott kezét, egy ismert hang nevét mondja
  7 Egy  |                 mit le fogok írni, nem egy beteg kórjelei többé, csak
  8 Egy  |             beteg kórjelei többé, csak egy bonckés alá jutott halott
  9  I   |               értem utamban.~Útitársam egy éltes képviselő volt és
 10  I   |                éltes képviselő volt és egy fiatal huszártiszt, szép,
 11  I   |        keresztül-kasul lehetett látni, egy házból sovány csikasz kutya
 12  I   |                óta le vannak égve, még egy ház sincs belőlök felépítve.~
 13  I   |           nincs kinek visszatérni oda.~Egy ember, ki meg tudott menekülni,
 14  I   |           keresés után ráakadt házára. Egy ágyúgolyó keresztülütötte
 15  I   |               széjjel az egész faluban egy élő teremtést nem talált,
 16  I   |            sohasem tért vissza többet.~Egy másik még csaknem épen találva
 17  I   |             rekkenő melegtől tikkadtan egy ital vizet kért egy forró
 18  I   |          tikkadtan egy ital vizet kért egy forró délután, valahol egy
 19  I   |             egy forró délután, valahol egy kútra akadtunk. Nem volt
 20  I   |               merítettünk belőle vizet egy bőr kalaptokkal, s mikor
 21  I   |       Körös-körül kiszáradt minden tó, egy ital víz, egy árnyékos fa,
 22  I   |               minden tó, egy ital víz, egy árnyékos fa, egy szemközt
 23  I   |             ital víz, egy árnyékos fa, egy szemközt jövő utas – sehol.
 24 II   |               Útitársam, a huszártiszt egy levert kedélyű szomorú harmincéves
 25 II   |          követte férjét, az egész úton egy panaszhangot nem ejtett,
 26 II   |              az alkonyati gőzkör, mint egy emelkedő árnyöv kezdte elfogni
 27 II   |                mindnyájan.~A fiatal nő egy karperecet viselt kezén,
 28 II   |               nagy opálbross alatt, ha egy titkos rugót megnyomtak,
 29 II   |               titkos rugót megnyomtak, egy szép fiatal férfi arcképe
 30 II   |               volt ily szomorú”.~Amint egy falu alatt az út kétfelé
 31 II   |           ahova mi nem tértünk be, ott egy oláh kalauzt fogadott, aki
 32 II   |             Több hónapok múlva egyszer egy hírlap akadt kezembe. Az
 33 II   |                a sok mindenféle között egy becses nehéz karperec, melynek
 34 II   |                nagy opálköve alatt, ha egy rugót megnyomtak, szép fiatal
 35 II   |              inas elszaladt az erdőbe, egy kardot hajítottak utána,
 36 II   |              úrnőjét megtalálta holtan egy árokban, később a ráhajított
 37 III  |              végig a poros országúton.~Egy falka sertést hajtottak
 38 III  |            onnan ismét tovább terelni. Egy vagy kettő olykor kifutott,
 39 III  |               A főhajcsár menés közben egy féligsült kukoricacsövet
 40 III  |                kinek egész Pesten csak egy helyütt tudtak szájízére
 41 III  |          bojtár arca úgy emlékeztetett egy merész komoly férfira, kinek
 42 III  |                 mintha hasonmása volna egy igen boldog embernek, ki
 43 III  |                fáradságos küszködéssel egy városhoz ér a három hajcsár.~
 44 III  |                három hajcsár.~Szemközt egy utas jő rájok, aki azon
 45 III  |            kérdi tőle: nem ismer-e ott egy házat, melyben egy szép
 46 III  |         ismer-e ott egy házat, melyben egy szép asszony lakik, a legszebbik
 47 III  |               az ősz ember szól hozzá: egy asszonyt említ előtte.~–
 48 III  |              lakott kisded gyermekével egy kis szerény lakban. Szép
 49 III  |            feküsznek kint a temetőben, egy sírban, egy koporsóban…~…
 50 III  |               a temetőben, egy sírban, egy koporsóban…~…A három hajcsár
 51 IV   |              vette a borotvát, nekiült egy tükörnek, megcsavarintotta
 52 IV   |          először jobbra, azután balra… egy könnycsepp esett ki szeméből…
 53 IV   |                erdők egyik mellékútján egy délelőtt egy csodálatos
 54 IV   |               mellékútján egy délelőtt egy csodálatos kis emberkére
 55 IV   |             ostentációval fityegett ki egy irtóztató nagy kétfülű szabóolló
 56 IV   |               megy Kövesdre, s beszélt egy határ anekdotát a szabólegényi
 57 IV   |         ágyúdurrogás folyt, leültettek egy bakhát mellé, hogy majd
 58 IV   |        sebesülteket odahozzák. Egyszer egy szép ifjú tüzért két másik
 59 IV   |            nézze, doktor úr, már nekem egy kezem sincs”, monda szomorúan.
 60 IV   |              fel hideg vízzel. Akkorra egy másik sebesültet is hoztak
 61 IV   |               segíthetett volna rajta, egy másik teke éppen odavágott
 62 IV   |                szekerünket megállíták.~Egy singes kalapú torzonborz
 63 IV   |           tanult meg magyarul, s innen egy orosz herceg magánszolgálatába
 64 IV   |         keresztet hányni, először csak egy kézzel, azután mind a kettővel,
 65 IV   |               zsebébe, s kihúzva onnan egy csomó kék, zöld és sárga
 66 IV   |            flegmatice felső zekéjét, s egy nagy szakadást mutatva a
 67  V   |        lathatáron.~Messze, igen messze egy karcsú toronytető látszék
 68  V   |            kettőztetett alakjával mint egy a légbe felkapott sziget,
 69  V   |            lesz, néha egészen elmerül.~Egy homokdombon ült egyedül,
 70  V   |                magasra fölemelt fővel, egy nagy pusztai sas, oly nyugodtan
 71  V   |               megölő hőségnek.~Eleinte egy szekérkerék nyomai voltak
 72  V   |               oda, midőn velünk szembe egy lovast láttunk közelíteni.
 73  V   |               előre, hol hátra bókolt, egy kézzel sem fogta a lovát,
 74  V   |           nyakára esett s fölébredett. Egy perc alatt széttekinte,
 75  V   |       lépésnyire ért hozzánk, térdének egy szorítására lova, mintha
 76  V   |               felelék –, odább akarunk egy kicsinyt állni a vármegye
 77  V   |            nélkül indult meg előttünk.~Egy szót sem szólott az egész
 78  V   |             egész látkörön végignyúlt, egy véghetetlen mocsár szélihez
 79  V   |              pusztaság véget ért, hogy egy újabb irtatlan, járatlan
 80  V   |       buzogányaival.~Lovaink megálltak egy pillanatra hűs vizet inni,
 81  V   |              vizet inni, fejünk fölött egy falka kócsag csapott el
 82  V   |                nyomába maradjunk, mert egy öllel odább lovastul beleveszhetünk
 83  V   |                dörmögé a vén csikós, – egy moccanást se tégy, – mindjárt
 84  V   |       megkérdezni: hogy mi módon lehet egy lóval elhallgatni?~A csikós
 85  V   |                urakon segíteni.~Társam egy csomó pénzt akart ekkor
 86  V   |            jőni, nehány pillanat múlva egy lovag alakja bontakozék
 87  V   |            rajta lyuggatva, szaggatva, egy konya pörge kalap, mélyen
 88  V   |             fejét, s míg bal keze feje egy rongydarabbal keresztül-kasul
 89  V   |             volt pólálva, jobb kezében egy idomtalan nagy csákányt
 90 VI   |               a helyet. A fűzfák közül egy kisded pázsitos térség bontakozott
 91 VI   |                bontakozott ki, melynek egy darabja kertnek volt felásva
 92 VI   | konyhanövényekkel, a kert végében állt egy kis vityilló, nádból építve
 93 VI   |        gallyaival, a lobogó tűz fölött egy bográcsban főtt valami,
 94 VI   |                sietett a tűzhelyhez, s egy óranegyed múlva oly vendégséget
 95 VI   |        csikósnak van álarcozva.~Azután egy nagy kulacsot hozott elő
 96 VI   |              már, midőn a vak rohamban egy tizenkét fontos ágyúgolyó
 97 VI   |               az ágyú szele ér. Láttam egy lengyelt, akinek a golyó
 98 VI   |           mellettem, körültem; egyszer egy század horvát oly közel
 99 VI   |    szuronyaikkal, kettő hozzám döfött, egy beletalált az oldalamba.
100 VI   |          törődtek velem tovább.~Később egy félóra múlva nehéz lovasság
101 VI   |            lovasság vágtatott el azon. Egy közölük megismerte: hogy
102 VI   |                soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál toporzikáltatta
103 VI   |                érintett patkójával.~Én egy mozdulatot sem tettem ezalatt,
104 VI   |                 úgy feküdtem ott, mint egy kő. Végre otthagyott a vértes.~
105 VI   |        otthagyott a vértes.~Végre jött egy ágyútelep. Egy ágyút alig
106 VI   |              Végre jött egy ágyútelep. Egy ágyút alig ötven lépésnyire
107 VI   |         seregek mint bomladoztak szét, egy zászlóalj keresztül akarta
108 VI   |                többi foglyokkal együtt egy rongyos faluban elhagytak,
109 VI   |              használhattak ütközetben.~Egy este megláttam a templomablakon
110 VI   |               egyik tíz forinton vette egy nehézlovastól, aki kénytelen
111 VI   |       hallatára az én jó lovamra, akit egy faluért nem adnék. Az egyik
112 VI   |                 A folyam közepén ismét egy kis rekettyés szigetet lehete
113 VI   |              és a füzes közti folyamon egy fakó vízimalmot, mely ott
114 VI   |  evezőlubickolás kezdé hallatni magát.~Egy csónak közelgett felénk,
115 VI   |                 A molnár anélkül: hogy egy szót kérdezett volna tőlünk,
116 VI   |           elfeketült víz tükre felett. Egy szót sem szólt senki, egyetlen
117 VII  |          csaplár~Éjfél lehetett, midőn egy többszáz holdra terjedő
118 VII  |               kukoricaföldet elhagyva, egy szakadékos homokdomb által
119 VII  |          csaholással rohanva felénk. – Egy pillanat alatt körülfogtak
120 VII  |           ugrott fel az ágyból. Csupán egy nagy báránybőr süveg volt
121 VII  |     vacsoráltunk, bevezetett bennünket egy kisded benyílóba, ott lefektetett
122 VII  |                ő torka úgy megszűkült, egy falat sem megy le rajta.
123 VII  |            egyéb nem nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.”~Perc múlva
124 VII  |                 a perzekutor elé pedig egy üveg jó bort állított, ott
125 VII  |                 Annyi látni való: hogy egy tulipános üveg nincs itt.~–
126 VIII |        zivatarban, kétségbeesés közt – egy némber utazik.~Maga sem
127 VIII |               Sehol sincs megpihenése.~Egy embert indult el keresni,
128 VIII |              mely a holtak álmát őrzi.~Egy virágot e szent sírról! –
129 VIII |               amott látta őt meghalni. Egy sem mondta azt: hogy „él!” – „
130 VIII |              sem, búskomolyan felelé: „egy virágot a szent sírról.”~
131 VIII |                belepte a földet.~Ekkor egy nagy dombhoz ért. Egyetlen
132 VIII |               kell fűnek és virágnak. „Egy virágot az ő sírjáról” –
133 VIII |        zivatarban, kétségbeesés közt – egy férfi utazik.~Üldöző sorsát
134 VIII |           Legjobb barátaitól fél.~Csak egy lény van még a világon,
135 VIII |              az övé oly szerencsétlen?~Egy éjjel, midőn ismét vele
136 VIII |              ott rá, látnia kell. Csak egy percre, csak egy szót szólni
137 VIII |            kell. Csak egy percre, csak egy szót szólni hozzá, csak
138 VIII |               Ő mindezt nem érzé, csak egy eszméje volt, egyetlen gondolatja,
139 VIII |              hosszú, oly fáradságos.~…~Egy hideg téli alkonyon megérkezett
140 VIII |               mentek el mellette, hogy egy sem ismert rá.~Végre eljutott
141 VIII |           lakához.~Nyitva volt a kapu. Egy régi cselédje állt künn
142 VIII |               lovagok vágtattak végig. Egy delnő lovagolt elől, kecses
143 VIII |              előtt gyakran fordult meg egy gyászba öltözött hölgy a
144 VIII |             azért, akit úgy szeretett.~Egy napon a hatalmasok egyike
145 VIII |             kérdé tőle: miért könyörög egy emberért, akit tulajdon
146 VIII |              kilépett börtöne ajtaján, egy nő térdepelt ott, fekete
147 VIII |                meg az orgiák termében. Egy tisztviselő. – A zaj megszakad,
148 VIII |            status foglalja el.~– Uram. Egy év előtt férjem minden vagyonát
149 VIII |         lélekijesztő arcával – jobbján egy reszkető nőt vezetve, aki
150 IX   |                        IX. A víg ember~Egy estve későn egy faluba értem:
151 IX   |              víg ember~Egy estve későn egy faluba értem: hol egyikét
152 IX   |            tovább ne mehessen.~Tartott egy udvari bolondot, akit olykor,
153 IX   |                tagjai kötelesek voltak egy Páriz-Pápaira tett kézzel
154 IX   |                fiúk szoktak lenni, kik egy órát sem hagytak elmúlni
155 IX   |            tréfálózva.~A szoba ajtóban egy hajdú állt. Régi, ismerős
156 IX   |               meghalni, ahogy élt. Még egy óranegyed előtt beleénekelt
157 IX   |      lélegzettel … a halállal járok el egy csárdást …~Azzal lehunyta
158  X   |                                     X. Egy emigráns levele~Egy napon
159  X   |                 X. Egy emigráns levele~Egy napon barátunknál voltunk,
160  X   |            bontá fel a becses levelet, egy könnycsepp rezegett szemében,
161 XI   |              reám. Én ott álltam, mint egy szobor, akaratlanul üldözve
162 XI   |               a hírlapokba, s nem volt egy lakoma, hol dőzsölés közben
163 XI   |      dühösségig türelmetlen, alig volt egy nyilvános jellem az országban,
164 XI   |           barátainak.~Egyszer az utcán egy feketébe öltözött özvegyasszonnyal
165 XI   |                telepedett le kedélyén.~Egy napon idegen alakú katonaság
166 XI   |             élt? senki sem tudta róla.~Egy testvére a hon túlsó határán
167 XI   |               késő este betoppan hozzá egy rongyos, nyomorult alak,
168 XI   |                húzódozott tőle vissza, egy nagy bot volt nála, azt
169 XI   |         kezéből, s amint félig kiivott egy pohárt, hirtelen megállt; „
170 XI   |        börtönnel meg fog szabadulni. – Egy éjszakán, mikor legnagyobb
171 XI   |         keresztül, mely oly szűk, hogy egy emberi test csak alig szorulhat
172 XII  |                A körtefa~D*n jártomban egy tehetős gazda házához betértem.
173 XII  |             volt, a felesége szeretett egy kicsinyt pörölni. Háza mögött
174 XII  |               meglepőbb volt rám nézve egy vén körtefa a kert túlsó
175 XII  |               ez a körte érni kezdett, egy ilyen szomorú úr vetődött
176 XII  |                a mindennapi látásától. Egy szép reggel, mondom: hogy
177 XII  |             nem a világ.” – Ráhagytam. Egy óra múlva, kerülök-fordulok,
178 XII  |                emberségiből is. Megint egy óra múlva odanézek, mégis
179 XII  |                sírfájára név helyett: „Egy szerencsétlen férfiú.”~…
180 XIII |            barlangokban, másik háromig egy puszta pincében rejtőzködött
181 XIII |           puszta pincében rejtőzködött egy tízakós hordóba befenekelve,
182 XIII |              és ismét háromig szolgált egy vízimalomban mint molnárlegény,
183 XIII |              azt mondta volna neki: ön egy óra múlva halva van! az
184 XIII |               mit vétett ön?~A bujdosó egy mártír elszántságával hajtá
185 XIII |             Mátyás uram malmában, mint egy barom, és éppen nem azért
186 XIII |               föl- és lehengergettetni egy pálinkaszagú hordóban, hogy
187 XIII |               csak nem akarja ön magát egy hiábavaló ringy-rongy versért
188 XIV  |             előtt sokszor lehete látni egy rokkant féllábú tüzért,
189 XIV  |                a beadott folyamodásra?~Egy reggelen a csonka tüzér
190 XIV  |       ismeretlennek, elfogott az utcán egy embert, elolvastatta magának,
191 XIV  |             tovasietett: „kettőt lépek egy helyett!” mondá fennhangon,
192 XIV  |             ujjongatva tör elő valaki, egy csonka osztrák tüzér, kezében
193 XV   |                                    XV. Egy pár derék ember~Egyiket
194 XV   |                találkoztam az elsőbbel egy rossz falusi csapszékben,
195 XV   |           pátosszal –, nekem az nincs, egy darab sincs.~– Dejszen! –
196 XV   |             szamár), kivett a zsebéből egy csomó újdon bankjegyet s
197 XV   |          fuvaros markába.~Az nézett rá egy ideig kétkedve, azután fejvakarva
198 XV   |                két zsák ezüstpénz, meg egy rizma bankjegy, melyek őnéki
199 XV   |               nem veszik.~Jött azonban egy másik derék ember, őt kisegítendő
200 XV   |       vármegyét: hogy nem maradt abban egy fertálybankó, mely hozzá
201 XV   |               vándorlott volna, persze egy harmadrész árért.~Az embernek
202 XV   |                csapszékben jőnek össze egy ital borra, egymást nem
203 XV   |               s kihúzva belső zsebéből egy csomó írást, aközt összevissza
204 XV   |            összevissza turkált, mígnem egy nyomtatott papirosszeletre
205 XV   |         erőtetem.~A kupec számolgatott egy ideig magában, szemeivel
206 XV   |                országköpölyözőt, ki is egy óra múlva vetődött csak
207 XVI  |               tornyok, tetőtlen házak…~Egy megholt, elégett város csontváza
208 XVI  |             van.~A város végin látszik egy magas ház, ablakain keresztülsüt
209 XVI  |               szerelmét az édesapához.~Egy reggel mind a két szép leány
210 XVI  |                sem mondták: hová, csak egy levélkét hagytak hátra,
211 XVI  |              Élt a forradalom idejében egy fiatal zászlóaljparancsnok,
212 XVI  |          Egykor azon ötlete jött: hogy egy amazon csapatot alakítson,
213 XVI  |             amazon csapatot alakítson, egy zászlóaljat csupa nőkből.~
214 XVI  |            akasztott kardbojt miatt.~…~Egy tivornya alkalmával több
215 XVI  |             lángolt az arcokon, valaki egy pajkos dalt kezde énekelni,
216 XVI  |                kiált melléjök pattanva egy délceg, víg fiú. – Ma élünk,
217 XVI  |         szemérmesebbnek, a kékszeműnek egy tüzes csókot nyomott ajkára.~
218 XVI  |               társaság nevetett rajta. Egy honvédtiszten, ki csók miatt
219 XVI  |               a holtak mezején, szemei egy szép halotton akadtak meg.~
220 XVI  |      kérdezősködött senkitől.~Le-leült egy fa árnyában, kisírta magát
221 XVI  |             kutyák távol ugatása. Mint egy nagy fekete árnyék, terültek
222 XVII |            sorokon, hol mindegyik betű egy lezárt sírhalom, alattam
223 XVII |                nyugodt, csendes álmot, egy öllel közelebb a föld érző
224 XVII |        közelebb a föld érző szívéhez s egy csillaggal közelebb az éghez…
225 XVII |                             II.~Gazdám egy jó öreg ember.~Két fia a
226 XVII |            házban lakott. Most egyedül egy félkezű kocsisával szántogat
227 XVII |                s leégett házától távol egy megmaradt béreslakban tanyáz.~
228 XVII |           legmagasabb hegytetőn állok, egy meredek sziklaszálon.~A
229 XVII |              átlátszó kék trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal
230 XVII |               hegyek, árnyékban tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől,
231 XVII |             színből itt-ott látszik ki egy halványodó hársfa.~Az alacsonyabb
232 XVII |        Mellettem az erdős hegyoldalból egy kolostor omladéki látszanak
233 XVII |          egészen, a belőle kifolyó víz egy kirohadt fa odvában szedi
234 XVII |                kristálytiszta nedvében egy kis ezüstzöld kígyót láttam
235 XVII |      pázsitszakasz, melyet kétfelé vág egy vonagló hegyipatak medre.~
236 XVII |        magasból, úgy látszik ide, mint egy kis mászó bogár.~Hallgat
237 XVII |            hallani kívülök semmi szót.~Egy hónap óta nem tudok semmit
238 XVII |                tudni.~Úgy vagyok, mint egy halott, kinek minden érzékeiből
239 XVII |             csak úgy álmodtam.~A minap egy meleg őszi délután a kolostor
240 XVII |                kápolna gótíves kapuján egy ember lépett ki, félrehajtva
241 XVII |                úrimez volt, félvállára egy szűrdolmány vetve, kopott
242 XVII |       visszahökkent, gubája alá kapott egy kezével, két pisztoly agya
243 XVII |                                     V.~Egy délután szórakozott bolyongásaim
244 XVII |              ismert tömkelegből, midőn egy mély völgyben kolomphangot
245 XVII |             völgy mélyére jutva, amint egy tisztásra kiértem, megdöbbenve
246 XVII |           előtt. Kilenc farkas küzdött egy sertéscsordával.~E vadállatok
247 XVII |          gulyákat kipusztítottak.~Most egy sertésfalkát támadtak meg.
248 XVII |           fiatal kocák, középre vannak egy csomóba terelve, fejeikkel
249 XVII |                s ottan üvöltenek újra.~Egy nagy terebélyes tölgyfa
250 XVII |                 különválva a többitől, egy nagy ordas farkas küzd a
251 XVII |          nyakára kötött vezérkolompot.~Egy ölnyi távolban előtte áll
252 XVII |              az ordas alá feszíteni, s egy dühös taszítással, miközben
253 XVII |          taszítással, miközben füléből egy darab leszakadt, annak szügyét
254 XVII |           elesett vezérfarkasra, s azt egy perc alatt darabokra tépte,
255 XVII |              fegyvertelenül.~Már éppen egy fára akartam felmászni,
256 XVII |           tarték.~Alig negyedóra múlva egy kunyhóhoz értem, melynek
257 XVII |            nagy kövekből voltak rakva, egy nyílás volt rajtok hagyva
258 XVII |                 Nehány lépésnyire tőle egy meredek szakadékban zuhogott
259 XVII |             túlsó hegyoldalban látszik egy hosszas táblában fiatalabb
260 XVII |            mely az égő erdőből kijött, egy kanász ráhajította baltáját,
261 XVII |         akadtak rá a szomszéd határban egy mély kútban, a fejsze akkor
262 XVII |            emelkedék. A hold, mely már egy óra óta feljött, még most
263 XVII |                 melynek mohos lábainál egy sötét omladék látszott,
264 XVII |               felragyog.~A tűz mellett egy magános férfi ült, valamit
265 XVII |             szemei úgy villogtak, mint egy vadállaté.~És én elhitetém
266 XVII |              láncnak.~– S míg az ember egy félpatkóval a vastag falat
267 XVII |               fogcsikorgatva s kezével egy kést kapott meg az asztalon –
268 XVII |           szorongás fogta el keblemet. Egy gondolat támadt bennem.
269 XVII |        fészkelt, s közeledtemre a tető egy nyílásán kifutott, szemei
270 XVIII|            káromkodott.~Egyszer elmegy egy délután a katonai parancsnokhoz
271 XVIII|              felkéri: hogy tegyen vele egy jókora szívességet.~– Ha
272 XVIII|             Egyiket idehozattam önnek.~Egy parasztszekérről pompás
273 XIX  |           fogva.~Mind a három koporsót egy sírba tették egymás mellé.
274 XIX  |                mellé. A közös sír fölé egy kőemléket állítottak, melyre
275 XIX  |       legutoljára láttam, jegyben járt egy hivatalbeli emberrel, akin
276 XIX  |                mondani, el tud tartani egy feleséget.~A leány még nagyon
277 XIX  |              egyszer úgy történt: hogy egy hadosztály éppen azon várost
278 XIX  |                 így hítták a kislányt) egy fiatal őrnagy szállásolta
279 XIX  |               Ily útra, mint az enyim, egy gyöngéd teremtést elhurcolni,
280 XIX  |                föl helyéről, szemeiben egy könny tündökölt, odalépett
281 XIX  |                 senki sem tudta: hova.~Egy napon levél érkezett az
282 XIX  |            lépteit, elébe futott:~– Ön egy levelet kapott hazulról –
283 XIX  |            azzal felszakítá a levelet.~Egy nyomtatott negyedrétű lap
284 XIX  |               fekete szegélyzetű lapon egy vignett volt felül; ravatal
285 XIX  |            volt felül; ravatal mellett egy síró nő képe, egy mákkoszorús
286 XIX  |              mellett egy síró nő képe, egy mákkoszorús nemtő lefelé
287 XIX  |                 ott a heves viadalban, egy nagy sebet kapott fejére,
288 XIX  |                lelke életvidámsága is.~Egy alkonyatkor ismét együtt
289 XIX  |             vagy eszét vette volna el.~Egy napon útra kelt ifjú nejével,
290 XIX  |           futottak elébe. Az örömzajra egy gyászba öltözött nő lépett
291 XIX  |           egyik sem tudott lemondani.~…Egy reggel halva találták mind
292 XIX  |            Most mindhárman célt értek. Egy sírban nyugosznak.~Miserere,
293 XX   |           közel, fenn a hegytetőn, van egy régi török mecset, egy pusztulásnak
294 XX   |             van egy régi török mecset, egy pusztulásnak vált ódon kis
295 XX   |             keresztül beláthatni. Benn egy török dervis hamvai nyugszanak,
296 XX   |             távol maradt.~A mecset őre egy vén ulema, neve Abu-Shirzad-Eddin,
297 XX   |              százötven évesnél.~Nemrég egy kilencvenéves agg nő halt
298 XX   |             Évezredekkel azelőtt, hogy egy újabb nemzedék lángeszű
299 XX   |            szavaiként hétszáz évig élt egy, már maga is a második századot
300 XX   |                bosszankodik senkire.~*~Egy ifjú barátom, ki sok regényes
301 XX   |                viszontagság után, most egy félreeső egyszerű faluban,
302 XX   |                éppen azért boldogan; – egy történetet beszélt el nekem
303 XX   |         proselytáiknak.~Volt különösen egy közöttük, valami Rauber
304 XX   |                fektetett mogyoróvessző egy helyen elkezdett minden
305 XX   |             reszketni, – azon a helyen egy gazdag ezüst bányaérre találtak.
306 XX   |          felfelé szokás írni.~– Csupán egy ember van – mondá egykor
307 XX   |                titkos értelmét ismeri, egy vén mágus, ki e titkot örökségül
308 XX   |            semmit.”~Elbúcsúzásom előtt egy abraxas követ adott kezembe.~
309 XX   |                követ adott kezembe.~Ez egy nagy fekete achát, piros
310 XX   |             faragott alakok mindegyike egy aeont képvisel, s azoknak
311 XX   |      golyózápor között, sohasem talált egy is, háromszor elfogyott
312 XX   |                viseltetnek iránta.~Még egy holdforgás, még egy csatakör,
313 XX   |                Még egy holdforgás, még egy csatakör, és én ezredes
314 XX   |             nekem nem használt semmit.~Egy év múlt, hogy utoljára láttam,
315 XX   |      Törökországba. Túl a Pontuson van egy tartomány, hajdan Nicomediának
316 XX   |               között, s a falvakon túl egy homokos, itt-ott pálmákkal
317 XX   |     harmadnapra kezébe adod e maaneet (egy átlátszó hólyag, virágmagvakkal,
318 XX   |          városon kívül, hol messzünnen egy sötétlő fényű erdő látszik
319 XX   |            erdőt így.~Az erdő mélyéből egy mecset félholdas minaretje
320 XX   |      elvezetend a fenyves mélyibe, ott egy rejtekhelyen, melyet csak
321 XX   |            csak az avatottak ismernek, egy halom drágakövet fog neked
322 XX   |              alá s fel, mik közt néhol egy pár poroszló tört utat ütlegekkel
323 XX   |               a legkeskenyebb utcáknak egy csoport koldust pillanték
324 XX   |            menekülni akartak, középütt egy vén vakon született táncolt,
325 XX   |              meghajtva magamat előtte, egy piasztert tevék le ruhájára,
326 XX   |      szolgálatot nem tenni, legkevésbé egy gyaurnak, a népnek pedig
327 XX   |              intézett felszólításomat, egy másik piaszterért ajánlkozék
328 XX   |              Alioglu, hogy az ő ősapja egy idegen király vezére volt,
329 XX   |            bizonyosan, itt aztán éltek egy darabig, azután meghaltak,
330 XX   |               fel, majd alá, míg végre egy temetőhöz értünk.~Ott van
331 XX   |                kezéről az előtornácban egy szerecsen szolga kezére
332 XX   |        lábaimról a sarukat, s lábaimat egy medencébe egy párszor belemártva,
333 XX   |               s lábaimat egy medencébe egy párszor belemártva, szép
334 XX   |             vezetett be ura szobájába.~Egy nyolcszegletű teremben fogadott
335 XX   |     szőnyegekkel beterítve. Maga Asmai egy kecskeszőr párnán ült, előtte
336 XX   |          kecskeszőr párnán ült, előtte egy különös faragványú asztalon,
337 XX   |                és gránátalma, mellette egy hosszúnyakú ezüstpalack,
338 XX   |           hosszúnyakú ezüstpalack, meg egy igen lapos csésze, melyből
339 XX   |               után inte: hogy üljek le egy vele átellenben levő hímzett
340 XX   |            lábaimat, midőn a szerecsen egy asztalt helyezett előmbe,
341 XX   |                kört vágva a szőnyegen, egy dalt kezde elénekelni, csengő,
342 XX   |           csengő, szelíd hangon; a dal egy boldog nő éneke, kit férje
343 XX   |              és kétségbeesés, s mindez egy csillag mennyei szférájába
344 XX   |         mennyei szférájába fölemelve s egy túlvilági szépségű hölgy
345 XX   |               alkotott feje körül, még egy fordulás, suhogó ruhája
346 XX   |          túlterhelve, azután kezeinket egy medencében megmosva és megtörülgetve,
347 XX   |           hegyek felé. A fekete szolga egy csengettyűs szamáron ügetett
348 XX   |            suhogtak az éjjeli szélben, egy nyílt tér kezdett előttünk
349 XX   |                ezüstzöld olajfák közül egy épület tűnt ki, – egy templom
350 XX   |            közül egy épület tűnt ki, – egy templom falai.~Nem oly mintára
351 XX   |             közelebb.~A templomajtóban egy fehér alak állott; egy ősz
352 XX   |  templomajtóban egy fehér alak állott; egy ősz férfi fehér palástban,
353 XX   |        fogadtak el. Inkább hasonlított egy filozófhoz a mórok idejéből,
354 XX   |              gyújtatott a szabadban, s egy leterített szőnyegre ledűlve,
355 XX   |               aki sorsomat képes leend egy éj alatt megfordítani, oly
356 XX   |             Éjfél után lehetett, midőn egy hegytetőre fölértünk, a
357 XX   |               a poláris csillag maradt egy helyen, változatlanul.~Soha
358 XX   |            maradt.~A hegytetőről ismét egy völgybe mentünk alá, a lombok
359 XX   |    tövisrengetegen keresztül nemsokára egy nyílt térre értünk.~Három
360 XX   |           keresztül lehetett idejutni.~Egy óriás cédrusfenyő tövében
361 XX   |             mondá a mágus.~Túl e kövön egy kék márványobeliszk eltört
362 XX   |        nagyravágyást.~– Olvass tovább!~Egy egyszerű szürke gránitsírkő,
363 XX   |             gránitsírkő, annak is csak egy darabja hevert lábam előtt,
364 XX   |         meglássam… Ó! a névnek is csak egy betűje volt már rajta!~…
365 XX   |           tovább.~Könnyeimen keresztül egy fehér alabástrom lapot láték
366 XX   |              Ez is! Ez is itt van…~Még egy volt hátra, egy nagy fekete
367 XX   |               van…~Még egy volt hátra, egy nagy fekete márványoszlop,
368 XX   |             földi istenek oltárait, az egy élő istennek oltáraul. La
369 XX   |                e kő nem leend elég, az egy isten gondoskodik oltáráról.
370 XX   |                sírköveikből megépül az egy istennek oltára… Eredj te
371 XX   |               elhagyott honába, s most egy félreeső egyszerű faluban
372 XXI  |                Lassú, bujkáló lépéssel egy csapat fegyveres közelg
373 XXI  |                 Annyi döfést kapsz, ha egy áruló szót kiáltasz.~Az
374 XXI  |                s a zivataros ég alatt. Egy lélek sincsen ébren.~Egyetlen
375 XXI  |          vonszolja. Senki sem ad nekik egy fillért, egy falat kenyeret.
376 XXI  |              sem ad nekik egy fillért, egy falat kenyeret. Kezében
377 XXII |                pénz?~– Elvásáltam mind egy lábig.~– Megveszett kend?
378 XXII |              van mind a kocsiderékban, egy forintért adták párját.~–
379 XXIII|       szóváltásra, mely a kormányos és egy kikent-kifent dandy között
380 XXIII|                közé.~Végre a kormányos egy nagy csomó dohányt dugva
381 XXIII|               hadonázva, jött hátulról egy matróz, fején egy roppant
382 XXIII|             hátulról egy matróz, fején egy roppant csomag kátrányos
383 XXIII|           ponyvát emelve s a kormányos egy hunyorítására, amúgy véletlenül
384 XXIII|             helytelennek találák: hogy egy alárendelt személy tisztelet
385 XXIII|               nélküli szavakat váltson egy passageurrel, aki tojással
386 XXIII|            érzék magukat azáltal, hogy egy szegény ember inzultálva
387 XXIII|                ember inzultálva legyen egy sima gavallér által, aki
388 XXIII|           példabeszédekkel traktált, s egy matróztársának alkalmat
389 XXIII|         alkalmat szolgáltatott engemet egy halom kalamászos ponyvával
390 XXIII|              kérdé a kapitány.~A dandy egy, a szegletben fekvő, vászonnal
391 XXIII|             öregúr ült mellé kétfelől, egy harmadik átellenbe, azok
392 XXIII|               alatt nem kapott egyebet egy tál spenótnál, melyről a
393 XXIII|          konyhában a szakácsnét akarta egy beafsteakig megvesztegetni.
394 XXIII|                találkozva, végre leült egy padra a karzat mellé, hátat
395 XXIII|      leereszteni. Rögtön mozgásba jött egy csapat felgyűrkőzött és
396 XXIII|           vigyázott rájok.~– Nem adnám egy forintért – mormogá a kormányos –,
397 XXIII|           szembeszökő hasonlattal bírt egy lefűrészelt fenyővéghez.~
398 XXIII|                A következő pillanatban egy kis fickó piroscsíkos ingben
399 XXIII|               kend, kormányos – ordítá egy másik matróz az árboc tetejéről –,
400 XXIII|          állítsa kend meg a hajót! ott egy úr elvesztette a kalapját,
401 XXIII|                 hadd szálljon le, hogy egy kicsinyt fölvegye.~A vastag
402 XXIII|               a középre a hajó orrában egy csomó kötélre, a társaság
403 XXIII|            meghalhattak volna éhen, ha egy jószívű örmény nem könyörül
404 XXIII|            volt, mint a kő.~Hanem volt egy szép leánya. Egy gyönyörű
405 XXIII|            Hanem volt egy szép leánya. Egy gyönyörű gránátszemű gyermek,
406 XXIII|             szegény”.~De volt a fiúnak egy háborodott eszméje, mely
407 XXIII|               színekkel, mint azt csak egy ifjú tudja, ki egész lelkéből
408 XXIII|              az mind úgy fog történni.~Egy napon, mintha a sors összebeszélt
409 XXIII|          összebeszélt volna álmaikkal, egy rendelet érkezik a menekültekhez
410 XXIII|              között bizonyára nem volt egy is, ki jobban örült volna
411 XXIII|           gondoskodni nem fog.~De hisz egy sem bánta meg szándékát,
412 XXIII|               lelkét sírja ki, a leány egy könnyet sem ejt.~Mikor korán
413 XXIII|              várakozni. Nyomban utánok egy fiatal gyermek közelge,
414 XXIII|            mindenki búját, fájdalmait. Egy dombtetőről meglátszott
415 XXIII|             kikötőben, és egyátaljában egy hajó sem volt ott jelen,
416 XXIII|        Amerikába vitorlázzon.~Az egész egy kis félreértés volt, egy
417 XXIII|               egy kis félreértés volt, egy kis tévedés, – semmi egyéb.
418 XXIII|         testtel, éhezve, kétségbeesve.~Egy ideig Sztambul egyik temetőjében
419 XXIII|               még csak sír sem jutott.~Egy napon Xénia is meghalt.
420 XXIII|                fogunk lenni” – suttogá egy álmatlan hang beteg testvérének.~ ~