Part

 1 III  |    főzni.~Az a fehérhajú bojtár arca úgy emlékeztetett egy merész
 2 VI   |   látták az uradat”.~Az asszony arca kigyulladt: „él-é?” kérdé
 3 VIII |         és megörülni egyszerre. Arca elsápad és aztán meg kigyullad.
 4 VIII |  vezetve, aki gyászöltözetében, arca fátyollal lefedve úgy zokog,
 5 IX   |      tekintének a körülállókra, arca, mely a kínlódás alatt sötétvörösre
 6 XVII |  hajfürtjei szét voltak szórva, arca elhalványult, elkékült.
 7 XVII |       elveszettnek hitt barátom arca, még dúltabb, még vadabb,
 8 XVII |   szaladgál az utcán alá s fel, arca pirosra kifestve. Minden
 9 XVII |         jobb napokról. Az ember arca lassanként kiderült, a vad,
10 XVII |          feketébe volt öltözve, arca halovány, beesett. Amint
11 XIX  |         a dicső eszméket hallá, arca lángolt, keble feldobogott,
12 XIX  |    magamért – hogy kívüle nőnek arca nem foglalt sem szívemben,
13 XX   |     érinté szájához az ópiumot, arca annál halványabb lett, szemei
14 XX   |        szikrázni látszottak, és arca szinte megcsattant a rózsás
15 XX   |        rózsás hőségtől.~A költő arca kéjtől látszott remegni
16 XX   |   maradt rajta csüngve, a költő arca reszketett, szemei a semmiségbe
17 XX   |       bírtam szememet lehunyni, arca és csábító alakja mindig
18 XX   | látszott, a rásütő holdvilágban arca oly fehérnek tetszék, mint
19 XXI  |        előtt lebeg gyermekeinek arca, hallja édes szavaikat,
20 XXIII|         akkor ragyogtak szemei, arca lángolt; aki látta, könnyen
21 XXIII|      éjszaka lett, mire a leány arca elhervadt, a fiú – meg volt