Part

 1 II   |            lap kihullott kezemből.~Szegény asszony, szegény férfi!
 2 II   |         kezemből.~Szegény asszony, szegény férfi! Miért nem követtek
 3 IX   |         akar átmenni a másvilágra. Szegény ember.~Néhány pillanatnyi
 4 XV   |           lesz ilyképpen belőlünk, szegény pénzes emberekből?~A marhakisajátító
 5 XVI  |           de ha nem feledné is el, szegény megőszült apánknak egyedüli
 6 XVI  |    elgondolkozva állt meg fölötte „szegény gyermek, mily ifjú volt,”
 7 XVII |     magában: „az Isten irgalmazzon szegény lelkének, mit akarhat ottan?”~
 8 XVII |        falakból s körültáncolják a szegény rabot, a lánc kisebesíti
 9 XIX  |     hozzámenjen. Az ember nem volt szegény, mint vidéken szokták mondani,
10 XXIII|          magukat azáltal, hogy egy szegény ember inzultálva legyen
11 XXIII|          hallatszani körös-körül; „szegény fiúk!” hangzék itt-amott.~
12 XXIII|             ezek a nyomorultak itt szegény menekülők Törökországból,
13 XXIII| helyeslőleg kezdtek beleszólni, a „szegény menekvő” szóra, mind a fiatal
14 XXIII|            ilyen lármát csapni két szegény nyomorult miatt, akik itt
15 XXIII|         ragad az urakra, ez csak a szegény emberek közt ragadós. Ez
16 XXIII|             barátokat, hazát; de a szegény kétszeresen vesztett, nyomorult
17 XXIII|          is igen volt egyebe, ő is szegény volt, mint a kő.~Hanem volt
18 XXIII|            a fiú is tetszett neki. Szegény embernek nincs miért a másiknak
19 XXIII|     másiknak szemére hányni: hogy „szegény”.~De volt a fiúnak egy háborodott
20 XXIII|   víztükrön, mint valami hattyú?…”~Szegény fiúk, alig gondoltak többé