Part

 1 Egy  |       dombon ült a méla juhász, ki tudja: hogy kik és hányan vannak
 2 Egy  |         széthangzik a völgyben. Ki tudja hányan és miért imádkoznak
 3 Egy  |            laktak egykor itten! ki tudja: hol, merre? végtelen utakon,
 4 Egy  |               kiált a cigányra. Ki tudja, mi volt oly szomorú abban
 5  V   |            ember nem uralkodik; ki tudja, mi kéj az, amit akkor érez?~
 6 VII  |          szűrt, hanem a csikós már tudja a módját, leguggolt előtte
 7 VII  |           Társam panaszkodott: nem tudja mi lelte, az ő torka úgy
 8 VIII |            némber utazik.~Maga sem tudja: hová, azt sem tudja: meddig.
 9 VIII |           sem tudja: hová, azt sem tudja: meddig. Sehol sincs megpihenése.~
10 VIII |            zöld bokor mellette. Ki tudja, kik és hányan vannak ottan
11 XIV  |     kellett szenvednünk, senki sem tudja úgy, mint mi ketten egymás
12 XV   |          megvenném szívesen, mert, tudja szánom a népet.~– Hjah!
13 XV   |            lophatják annyi földön. Tudja mit, ne menjen odáig, annyi
14 XV   |          di trezóriók? – No ha nem tudja, hát ne feleseljen velem.
15 XVII |            fog találni, a jó isten tudja.~Nincsen maradásom. Vágyat
16 XVII |         ébren álmodik? S miért nem tudja, mikor szunnyad, hogy az
17 XX   |          vannak eltemetve, azt nem tudja megmondani. Még nemrég volt
18 XX   | literatúrának, mely százféle néven tudja nevezni az „oroszlánt”,
19 XXIII|             mint azt csak egy ifjú tudja, ki egész lelkéből ragaszkodik