Part

 1  I  |        mindenféle gaz nő, az is olyan sárga, mintha bánná: hogy
 2 II  |          felderített minket is, olyan jókedvűnek látszék.~Ezerféle
 3 IV  |     mohón, nagy sietséggel, míg olyan vargafótot szúrt-szabott
 4  V  |        Hanem hiszen sebaj, most olyan világ van, mikor a szegénylegény
 5 VI  |      kívánni, – nem szereti. Az olyan embert föl nem veszi a ladikba,
 6 VI  |        dörmögé: „nem szereti az olyan embert, aki pénzt ád, furcsa
 7 IX  |   nadrágban. De mind valamennyi olyan képet csinált, mintha éppen
 8  X  |        stb. –”~– Ezért kár volt olyan messze menned – dörmögé
 9 XII |        egész nap lógott a feje, olyan szomorú volt, majd a szájába
10 XII | odarohantam nagy széllel-lével, olyan pörpatvart csapva: hogy
11 XII |       azt a fát, az úr is éppen olyan szomorú ember, mint az volt,
12 XIII|       hogy majd keres ő magának olyan embert, ki az ily nevezetes
13 XV  |           Soha sem szerettem az olyan embert, aki magában nevet.)
14 XVI |    viselte. Úgy illett az neki.~Olyan szép volt őket látni, midőn
15 XVI |        és testvére, és mindenik olyan messze.~Késő este érkezett
16 XVII|    hosszú tengerútra, soraikkal olyan különös betűket alkotnak
17 XVII|  elfogódásomat mondám:~– Legyen olyan szíves, földi, eltévedtem,
18 XVII|      maradj velem lakomban. Nem olyan pompás ugyan, mint volt
19 XX  |      oly hatalmas, oly bölcs és olyan vén!~Csendes hallgatással