Part

 1 Egy  |        hogy kik és hányan vannak oda eltemetve?~Eszembe jutott
 2  I   |          nincs kinek visszatérni oda.~Egy ember, ki meg tudott
 3 IV   |       másik sebesültet is hoztak oda, annak meg mind a két lába
 4  V   |          azelőtt.~Még nem értünk oda, midőn velünk szembe egy
 5  V   |         ki bírna segélyére menni oda? a nadályok, vízikígyók,
 6 VIII |          elől. Bosszúsan fordult oda a nő, s korbácsával végigvágva
 7 VIII |     tanácsolák neki: hogy menjen oda, ahol a kegyelmet osztják;
 8 VIII |   emlegetni. Mindennap elment az oda, felőle tudakozódni, ételt,
 9 XIII |  méltóztatott küldeni?~– Kell is oda ilyen ember.~– Uram! ön
10 XVII |          kiálték rá örömijedten, oda akartam hozzá rohanni …
11 XVII |         vagyok a szédítő táv, mi oda kékesen meglátszik és e
12 XIX  |        két kis szőke gyermek fut oda hozzá. …Ah, azok az enyimek!
13 XX   |     aspert vagy pahrast vetettek oda nekik, ha menekülni akartak,
14 XX   |          fürt, mikért restelltek oda felmászni.~A koldus kezéről
15 XX   |        láss.~Nyugtalanul siettem oda, szerettem volna már a célnál
16 XXI  |           veszve, ki orozva jött oda, az ellenfél csapatja.~…~
17 XXIII|    nyugton, majd matrózok jöttek oda, azokat az iszonyú hosszú
18 XXIII|         majd fiatal dámák mentek oda hozzá, szörnyű naivul kérdezve:
19 XXIII| horgonyoz, ingyen átszállítandja oda. A vállalkozók csak útilevelekről