Part

 1 IV  |         ismerősebbnek kezdettek előttem látszani arcvonalmai. Két
 2 IV  |  vezetget felém, az ifjú megáll előttem, felemeli két véres karját: „
 3  V  |  utánadörmögé magában: kár volt előttem magukat csikósoknak adni
 4 XII |   elhagyatását; példátlan levén előttem, hogy az érett gyümölcsöt
 5 XII |     mindig kéket-zöldet játszik előttem a világ; nincs az a pénz,
 6 XVII|      csatában, s íme, itten áll előttem. „Gábor” – kiálték rá örömijedten,
 7 XVII|  rohanni … s már akkor nem állt előttem senki.~A rom ajtajához sieték,
 8 XVII|        kezéből, s amint fölállt előttem, a tűz arcába világított.~
 9 XVII| mindinkább különösnek kezdettek előttem tetszeni.~– Tán nőd könyörge
10 XVII|       volt, mint állítá, s mint előttem még börtöne szenvedéseit
11 XX  |         csuda nem lett volna is előttem, mint másfélszázados tapasztalás
12 XX  |       újra felkeresni.~Ott állt előttem ismét örök nyugalmú képével,
13 XX  |   semmit, csak a nagyravágyást.~Előttem volt a rejtelmes föld, jártam
14 XX  |      egyébről eszmélni, mint az előttem éneklő és táncoló bajadérről,
15 XX  |        és csábító alakja mindig előttem lebegett, csak kezemet kelle
16 XX  |         mindenféle eledelt, mik előttem nem ismeretesek, vajfűszer-
17 XX  |         lelke önerejével állott előttem a csodatevő vén, kit a világ
18 XX  |    fehér alabástrom lapot láték előttem, összetörve az is, csak