Part

  1 Egy  |            visszatértem a határról, nem bírtam elhagyni ezt a földet.~
  2 Egy  |          keresve az egyet, akit meg nem talál; hirtelen forró csók
  3 Egy  |          lobog.~És a kísérő emlékek nem hagytak tovamennem. Valami
  4 Egy  |         lakosai egymástól féltükben nem mernek hazatérni, láttam
  5 Egy  |             másiké fogva, harmadiké nem tudni, hova lett; menyasszonyt,
  6 Egy  |          mindaz, mit le fogok írni, nem egy beteg kórjelei többé,
  7  I   |             helységeken.~Az utcákon nem vezetett kocsinyom keresztül,
  8  I   |            sincs belőlök felépítve.~Nem akarnak tán lakosaik visszatérni?~
  9  I   |           faluban egy élő teremtést nem talált, csak itt-ott repültek
 10  I   |          fölverte a bojtorján, soha nem látott ismeretlen gyomok
 11  I   |         valahol egy kútra akadtunk. Nem volt sem kámvája, sem vedre,
 12 II   |         egész úton egy panaszhangot nem ejtett, tűrte az éhséget,
 13 II   |      megunják és kibocsátanak. S ha nem nyitják meg börtönöd, magamat
 14 II   |       megmutatta, hozzátéve: „akkor nem volt ily szomorú”.~Amint
 15 II   |       tőlünk a falu végén, ahova mi nem tértünk be, ott egy oláh
 16 II   |         mintha amerre én járok, ott nem volna semmi veszély, mintha
 17 II   |       asszony, szegény férfi! Miért nem követtek engem?~…~Később
 18 II   |              Később megtudtam: hogy nem messze az erdőben a kalauz
 19 II   |          azt felkapta s tovafutott, nem messze bujdosó honvédekre
 20 III  |         duzmadtan hajigált a rendet nem ismerő csapat elmaradozói
 21 III  |             semmi hatalom előtt meg nem hajolt, jött légyen az felülről
 22 III  |             Az első azt kérdi tőle: nem ismer-e ott egy házat, melyben
 23 III  |          mit beszél róla a világ?~– Nem ismerted jól azon nőt –
 24 III  |           gyermek. Mit csinálnak?~– Nem laknak többé a kis házban.
 25 IV   |           módon lőn prostituálva, a nem őreá szabott frakk ujjai,
 26 IV   |       fogadott bennünket fuvarba.~– Nem vennének fel, földi? – kiálta
 27 IV   |             hogy öt garasnál többet nem fizethet a vitelért, mert
 28 IV   |           hátamra borult (mert elöl nem fért hozzám), s azután elbeszélte:
 29 IV   |           töltötték be.~– De hiszen nem értett ön ahhoz.~– Valamelyik
 30 IV   |       Észrevettek bennünket, vissza nem lehetett fordulnunk az erdőbe.
 31 IV   |         volt: hogy első pillanatban nem tudtam mi nyelven válaszoljak
 32 IV   |          első kérdésére bámultomban nem válaszoltam.~– Ladányról –
 33 IV   |            vérben forgó szemekkel s nem minden bőkezűség nélkül
 34 IV   |             Mi vagy?~Látva: hogy ez nem fog felelni, hanem mindég
 35 IV   |      boldogtalant. Szabólegény ő és nem egyéb.~– Igen, igen! – integete
 36 IV   |          két kézzel.~…~Tudtam, hogy nem vész el. Mire két hét múlva
 37  V   |          hozzánk, mint azelőtt.~Még nem értünk oda, midőn velünk
 38  V   |             hosszúra eresztve, néha nem is ül a lovon, csak két
 39  V   |          melyen sem hegy, sem ember nem uralkodik; ki tudja, mi
 40  V   |           azt is hamar letorkolta, „nem szeretem a sok beszédet”
 41  V   |             szügyéig ért, semmi jel nem mutatta az utat.~Vezetőnk
 42  V   | beletévednek itt a nádsűrűbe, aztán nem találnak ki belőle, ottan
 43  V   |           itt elöli a víz, út, nyom nem vezeti sem itt, sem amott.~
 44  V   |             öröm és gyanú között.~– Nem lehet a! – dörmögé, a bajusza
 45  V   |         kevélyen utasított vissza: „nem abból élek én!” viszonza
 46  V   |        tarkón kapta lovát, s velünk nem törődve, elébe ugratott
 47  V   |          biztatólag szóla hozzánk: „nem kell félni, itthon vagyunk
 48  V   |      agyonsírta már magát utánad.~– Nem ment azóta férhez?~– Agyon
 49  V   |               Agyon is üttem volna. Nem becsületes asszony, aki
 50  V   |        legalább a gyászesztendőt ki nem tölti, pedig ugyan esküdtek
 51  V   |             érjünk előbb a tanyára. Nem szokásom a hazugság, de
 52 VI   |              de se keze, se lába.~– Nem bánom én – szólt nyüzsgő
 53 VI   |            szerencséje: hogy leánya nem nézett rá, mert arcát eközben
 54 VI   |            Ha a világ végén van is, nem lesz messze – rebegé a pusztai
 55 VI   |          gulyás” dala.~A vén csikós nem tarthatta magát tovább,
 56 VI   |             feleségét. Magyar ember nem szeret mások előtt szeretkőzni,
 57 VI   |             halból: hogy társam meg nem állhatá, miszerint ki ne
 58 VI   |        hivék: hogy halott vagyok, s nem törődtek velem tovább.~Később
 59 VI   |        előtte fekvő emberre soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál
 60 VI   |          úgy ugrott keresztül, hogy nem érintett patkójával.~Én
 61 VI   |      seregek közt vagyok. Már akkor nem bántam, akármi történik
 62 VI   |     maradtak velünk őrségül, akiket nem használhattak ütközetben.~
 63 VI   |     elprédálni, mert a jámbor állat nem hagyott senkit magára ülni.
 64 VI   |           lovamra, akit egy faluért nem adnék. Az egyik tizenkét
 65 VI   |          forintot kért, a másik meg nem ígért többet tíznél, pedig
 66 VI   |            reggel majd megegyeznek.~Nem tudom, megalkudtak-e aztán
 67 VI   |            odafordult felénk súgva „nem kell neki jó estét kívánni, –
 68 VI   |            neki jó estét kívánni, – nem szereti. Az olyan embert
 69 VI   |        szereti. Az olyan embert föl nem veszi a ladikba, aki jó
 70 VI   |         lehet.~– Az a mondása: hogy nem kell az Istennek parancsolgatni.~
 71 VI   |        kezemet, s fülembe dörmögé: „nem szereti az olyan embert,
 72 VII  |        amelyik előbb elfuthatott.~– Nem szeretik ám ezt – mondá
 73 VII  |              Az ilyen nagy kutyának nem használ sem csitítás, sem
 74 VII  |         nyavalya verné, s aznap elő nem bújik.~Nemsokára a csárda
 75 VII  |          Meglátszik: hogy a csárdás nem is annyira a mások, mint
 76 VII  |       instruált bennünket vezetőnk. Nem szereti: ha hallja kendezik,
 77 VII  |        pedig teljességgel megorrol.~Nem kellett zörgetnünk. A lódobogásra
 78 VII  |           ismét körösztülmenjünk.~– Nem kell tőlük tartani – úgy
 79 VII  |             keresnek, ilyen emberek nem kellenek nekik. Különben
 80 VII  |  pitvarajtóba. Társam panaszkodott: nem tudja mi lelte, az ő torka
 81 VII  |             úgymonda, ha most egyéb nem nyomná a lelkemet egy lopott
 82 VII  |              most ütöttem csapra.~– Nem bánom – szólt a perzekutor,
 83 VII  |              De csak szaporán, mert nem késhetünk; míg a házat összekutatjuk,
 84 VII  |          most lássunk a dologhoz.”~„Nem tetszik még egyszer? – kérdé
 85 VII  |            ránézett mogorván~– Csak nem hiszi kend, hogy mi loptuk
 86 VII  |        valamelyik elvitte.~– Bizony nem is hagyhatom azt szó nélkül –
 87 VII  |     kenteken kívül gyanús ember, de nem hagyom abba! elmegyek a
 88 VII  |             hangosabban.~– De velem nem veszekedik kend, azt megmutatom.~–
 89 VII  |            addig ide házvizsgálatra nem jőnek.~…~Három hétig maradtunk
 90 VIII |             sem szereti, – ha él, – nem gondol rá a túlvilágon, –
 91 VIII |     fölkeresse sírját. Kinek keblén nem nyughatott soha, sírhalmán
 92 VIII |         felé messze-messze földről, nem ismerve örömet, félelmet,
 93 VIII |           ismerve örömet, félelmet, nem gondolva másra, mint a szent
 94 VIII |           Ott tudakozódott utána.~– Nem itt halt meg – mondák néki
 95 VIII |         ebben megegyeztek, csak azt nem tudták: hogy hova van eltemetve.~
 96 VIII |      virágot a szent sírról.”~S már nem termett virág sehol. A tél
 97 VIII |           nyomát veszté.~De a hölgy nem bírta hinni, sem a hírnek,
 98 VIII |            E sír alatt az ő kedvese nem nyughatik. – Mint a meleg
 99 VIII |            az van, azon helyen neki nem szabad magát mutatni. Bujdosnia
100 VIII |           hogy az álmok megölik, ha nem megy. Éjjel mindig látja
101 VIII |            téli förmeteg. Ő mindezt nem érzé, csak egy eszméje volt,
102 VIII |              És míg ezeket gondolá, nem érzé: hogy azalatt körüle
103 VIII |        egyikre is, másikra is.~– Ez nem az én nőm – mondá magában
104 VIII |     bosszúsan nekihajtott. Az ember nem tért ki, a ló feltaszítá
105 VIII |       emlékeznek reá, és ahonnan el nem űzik… a börtönben.~*~Víg
106 VIII |    könyörögve. Akit semmi körülmény nem védett, amellett ő könnyeit
107 VIII |            úgy szerette, és kiről ő nem gondolkozott soha, vagy
108 VIII |       jelenléte okát kérdi.~– E ház nem öné többé, asszonyom, ön
109 VIII |            örömmel a delnő.~– Többé nem az, a válóper meg van indítva
110 IX   |   feltalálhatni.~Soha vígabb embert nem ismertem, mint ő. Úrnak
111 IX   |           életszükség apró bajaival nem kellett törődnie soha, egyéb
112 IX   |           kocsiról húzták le, ki be nem akart térni, s ha egyszer
113 IX   |         szokta őt nevezni).~A bohóc nem szólott semmit, hanem elfordult
114 IX   |           klarinétot.~– Ezek még ma nem kaptak inni – monda társam
115 IX   |          kezemet: „látják?…” Tovább nem bírta mondani. A haldoklóhoz
116 IX   |             egyébkor.~– De hát mért nem hívattak orvost?~– Megtiltotta,
117 IX   |         rikoltozott. A haldokló már nem hallá.~– Mért hagyták el
118 IX   |        Ismerői zokogtak ágya körül. Nem látott, nem ismert senkit
119 IX   |             ágya körül. Nem látott, nem ismert senkit többé.~– Hová
120 IX   |            Azzal lehunyta szemét és nem is nyitotta fel többet.~…~
121 XI   |            vértelen ajkak. A senkit nem ismerő tekintet.~Egyszer
122 XI   |      meglátszék rajta, hogy az éjet nem tölté fedél alatt, facsaróvá
123 XI   |        öltönye, haja összecsapzott. Nem akartam fölébreszteni, csöndes
124 XI   |             szűnt meg futni, miután nem látott.~Ez a szerencsétlen
125 XI   |      kiíratta nevét a hírlapokba, s nem volt egy lakoma, hol dőzsölés
126 XI   |         családját látta maga előtt. Nem bírt szemben elmenni mellettök,
127 XI   |          visszafordult és elfutott. Nem dicsekedett többé sem a
128 XI   |             csatákban hőstetteivel, nem látta őt többé senki sem
129 XI   |          nagy bot volt nála, azt le nem tette volna kezéből, s amint
130 XI   |             s az ebek üvöltéseitől. Nem lehetett utolérni.~Azóta
131 XII  |            a legnemesebb fajúaknak, nem hagyhattam szó nélkül ez
132 XII  |            gazdasszonyt, hogy miért nem szedi le.~– Én-e? – viszonza –,
133 XII  |        kifogása lehet ellene, talán nem szereti e gyümölcsöt.~–
134 XII  |             Isten nyugosztalja meg. Nem terem a faluban ehhez fogható
135 XII  |          annyi termett rajta, hanem nem lesz tovább a kertemben.
136 XII  |           telet várom; – kivágatom, nem marad ott.~Bámulva csóváltam
137 XII  |            úr, la. Bujdosott az is, nem maradhatott otthon, no hiszen,
138 XII  |             biz amit ő leszed róla, nem a világ.” – Ráhagytam. Egy
139 XII  |              de csak azt gondoltam, nem szólok neki, majd ha eleget
140 XII  |             én a fülét, ha soha meg nem volt indítva” – kiálték,
141 XII  |           sem kell, láthatja az úr, nem jár arra egyéb, mint a darázs,
142 XII  |          arra egyéb, mint a darázs, nem hiszem, hogy az is valami
143 XII  |             hogy híták azon embert?~Nem lehetett azt voltaképpen
144 XIII |   okozhatnák.~Elvégre is, mikor már nem volt számára hátra semmi
145 XIII |             óra múlva halva van! az nem lepte volna meg, ha rögtön
146 XIII |          volt készülve.~Csupán arra nem volt resignálva: hogy őt
147 XIII |       nemzetőrök valaha csatában?~– Nem voltak, de lehettek volna.
148 XIII |        csatadalt. Csodálom: hogy ön nem ismeri. Egyébiránt szolgálhatok
149 XIII |            mehet ön, míg lát.~– Hát nem a börtönbe méltóztatott
150 XIII |             ön ezt nekem ne mondja. Nem azért ettem én vackort az
151 XIII |             míg csak benne tartott, nem azért szolgáltam Mujkos
152 XIII |            mint egy barom, és éppen nem azért hagyám magamat grádicson
153 XIII |          kerülök, azt halljam: hogy nem kerestek.~– Tán csak nem
154 XIII |            nem kerestek.~– Tán csak nem akarja ön magát egy hiábavaló
155 XIII |        jobban megbecsüli.~Még eddig nem talált; pedig sokat jön-megy,
156 XIV  |         amíg élek, köszvény, tudom, nem esik bele.~A magyar jó,
157 XIV  |       Sipkája le volt fejére húzva, nem koldult kalaplevéve, akinek
158 XIV  |         nyakába borul és könnyeitől nem tud szólni.~– Te sem leszesz
159 XV   |     intézetek növendéke, később, ha nem is nagy, de mindenesetre
160 XV   |             ezen metier-ű embereken nem változtat sem revolúció,
161 XV   |         kendnek, hogy magyar bankót nem adhatok – beszélt előtte
162 XV   |             paraszt nagy ravaszul – nem szed engem rá az úr, hallottam
163 XV   |              már kendet, úgy látom, nem lehet rászedni” s azzal
164 XV   |     bankjegyek miatt pedig, hogy el nem veszik.~Jött azonban egy
165 XV   |      beharangozta a vármegyét: hogy nem maradt abban egy fertálybankó,
166 XV   |             váltogassa be.~– Bizony nem tudom én, lesz-e még ebből
167 XV   |             egy ital borra, egymást nem ismerők.~A marharekviráló
168 XV   |           ezt a sok pénzt? – kérdi, nem állhatva meg szó nélkül
169 XV   |             dolgot.~A bikfic ránéz, nem volt szokása igazat mondani
170 XV   |           tréfából sem, ha egyébből nem, passzióból hazudott, második
171 XV   |             tovább.~– Hát kinél! ha nem a pénzváltónál! – mordul
172 XV   |           dolgot – lehet ember: aki nem érti.~– S ugyan, ugyan mit
173 XV   |            pénzét így vesztegeti.~– Nem lehetetlen az. Meg kell
174 XV   |         Hjah! aki szánakozik, abból nem lesz gazdag ember – veté
175 XV   |      bankjegyeket ezentúl használni nem szabad, hanem be kell adni.~–
176 XV   |             az úr – monda kacagva a nem élelmező biztos –, az úr
177 XV   |           Ne is beszéljen felőle!~– Nem akartam megbántani – szabadkozék
178 XV   |       huszonötöt akartam mondani.~– Nem paraszttal van az úrnak
179 XV   |      biljetti di trezóriók? – No ha nem tudja, hát ne feleseljen
180 XV   |            elég loyális ajánlat. Ha nem tetszik, nem erőtetem.~A
181 XV   |            ajánlat. Ha nem tetszik, nem erőtetem.~A kupec számolgatott
182 XV   |         derék ember egymást, szinte nem tartozik az utolsó élvezetek
183 XVI  |             A két gyermek szíve még nem ismert más szerelmet, mint
184 XVI  |           ember leendett, ha halála nem lett volna oly szomorú.~
185 XVI  |           zászlóaljat csupa nőkből.~Nem volt-e elég férfi az országban?
186 XVI  |            férfi az országban? vagy nem voltak azok elég bátrak?
187 XVI  |           kelle fegyvert adni? vagy nem volt a nőknek egyéb hivatásuk,
188 XVI  |             szendeségét, keressék a nem számukra teremtett indulatokat?~
189 XVI  |             fiú. – Ma élünk, holnap nem. Felejtsétek el azt a régi
190 XVI  |       gyöngyvirágszál, te. Aki inni nem tud, és nem szeret, nem
191 XVI  |            te. Aki inni nem tud, és nem szeret, nem lesz abból jó
192 XVI  |             nem tud, és nem szeret, nem lesz abból jó katona.~Ezt
193 XVI  |           csók miatt sírva fakad…~– Nem így képzeltem én ezt magamnak –
194 XVI  |      fegyver éle hoz elő a szívből, nem azt, mit szégyen hajt az
195 XVI  |    elfelejtheti, amit tettél, de ha nem feledné is el, szegény megőszült
196 XVI  |          szégyenletes arccal vissza nem mehetek többé, nekem senki
197 XVI  |         okom szememet lesütni, mert nem fognám azt lesütni. De a
198 XVI  |      ráismer s megöli tekintetével. Nem is kérdezősködött senkitől.~
199 XVI  |              gyertya az ablakokban, nem hallatszott a harangszó
200 XVI  |            és nyomorúan. Jobb róluk nem kérdezősködni. Ha meghaltak,
201 XVII |       hegycsoportok felé, sehol meg nem állni, nem pihenni, mint
202 XVII |          felé, sehol meg nem állni, nem pihenni, mint kinek az idő
203 XVII |             kiáltozva le rám… Miért nem vagyok én is az?~Sokszor
204 XVII |   fáradatlanul, fáradatlanul… Miért nem vagyok én is az?~Sokszor
205 XVII |            közelebb az éghez… Miért nem vagyok én is ott?~
206 XVII |      harcban veszett, a harmadikról nem tud semmit.~Tavaly még gazdag
207 XVII |       reményeit is megosztaná.~Mért nem cserélhetek vele?~
208 XVII |      mélységében, hova utat vezetni nem látok, távol tűz csillámlik,
209 XVII |           az egész világ, emberhang nem zavarja meg a csendet soha,
210 XVII |           szól körülem. Oly jólesik nem hallani kívülök semmi szót.~
211 XVII |           semmi szót.~Egy hónap óta nem tudok semmit azokról, amik
212 XVII |        kívül történnek. Azóta könyv nem volt a kezemben, hírlapot
213 XVII |           volt a kezemben, hírlapot nem láttam, emberrel nem beszéltem,
214 XVII |       hírlapot nem láttam, emberrel nem beszéltem, aki a falu határán
215 XVII |             mondani valamiről, amit nem akarok tudni.~Úgy vagyok,
216 XVII |           mint aki azt már régen le nem oldta.~Amint kilépett a
217 XVII |    legkedvesebb barátom volt, – rég nem hallottam már hírét, egykor
218 XVII |         hozzá rohanni … s már akkor nem állt előttem senki.~A rom
219 XVII |        lehetett oly hirtelen?~Talán nem is ő volt az, csak eleven
220 XVII |  összerongyolt nyomorúságos lénnyé; nem az idő, nem a sors balkeze?~
221 XVII |    nyomorúságos lénnyé; nem az idő, nem a sors balkeze?~Miért: hogy
222 XVII |        ember ébren álmodik? S miért nem tudja, mikor szunnyad, hogy
223 XVII |             is aggasztó, félelemnek nem nevezem ez érzést, az éj
224 XVII |         volt és mindazoknak, kiknek nem lőn szabad arcaikat a napvilágnak
225 XVII |           még élek, s hogy rég főbe nem lőttem magamat. Fölnézek
226 XVII |     törekedtem valahol kijuthatni a nem ismert tömkelegből, midőn
227 XVII |       elmélyedtem gondolataimban, s nem zavart meg az ádáz vonítás
228 XVII |         megdöbbenve léptem vissza a nem várt látvány előtt. Kilenc
229 XVII |             tüzes fénylő szemeit le nem veszi ellenéről, testének
230 XVII |            tompán, dühösen röfög, s nem engedi magát a fától elcsalni,
231 XVII |       csattogtatva s égő szemeit le nem véve róla.~E percben a kisebb
232 XVII |      ordítani s forgott köröskörül, nem tudva lerázni erősen belecsimpajkodó
233 XVII |           egész tetőt, mely az esőt nem engedte beverni, az egész
234 XVII |          rengeteg, hol fejszecsapás nem hangzott soha, gyalog is
235 XVII |            év előtt az a darab ott, nem tudni, mi okból, leégett,
236 XVII |    járhatlanná teszik, a környékben nem akadtam emberre, aki valaha
237 XVII |     látszott rajta, hogy fél tőlem.~Nem tudtam neki mit felelni.
238 XVII |        tudtam neki mit felelni. Tán nem ismert rám? Tán nem akarja,
239 XVII |             Tán nem ismert rám? Tán nem akarja, hogy ráismerjek?
240 XVII |        ráismerjek? Tettetém, mintha nem ismertem volna rá, s rejtegetve
241 XVII |             ősz, egészen megőszült.~Nem bírtam tovább tartani magamat.~
242 XVII |            nyomai.~Odanyújtá kezét, nem láttam rajta semmi nyomait
243 XVII |    szabadultál ki? – kérdém tőle.~– Nem tudom – felelé szórakozottan.~
244 XVII |         hogy keresztülment rajta.~– Nem láttad őt? – kérdé tőlem.~–
245 XVII |         láttad őt? – kérdé tőlem.~– Nem – felelék rábámultan.~–
246 XVII |              maradj velem lakomban. Nem olyan pompás ugyan, mint
247 XVII |         tréfás szarkazmussal kérdé: nem akarok-e emlékfürtöt fehér
248 XVII |          mindig ő jutott eszembe, s nem tudtam tisztába jönni véle,
249 XVII |         kisded gunyhóra, ahol tüzet nem láttam égni többé.~
250 XVII |              miszerint ő soha fogva nem volt, mint állítá, s mint
251 XVII |            meglátott, sírva fakadt. Nem láttam-e férjét valahol? –
252 XVII |      borzalom, mit nekem elbeszélt, nem volt egyéb, mint a kínzó
253 XVII |         akartam őt keresni embertől nem ismert erdei tanyáján, elmondani
254 XVII |          többé feltalálni.”~…~Azóta nem hallottam felőle semmit.~
255 XVIII|            szabadlábon maradhasson. Nem levén semmi dolga, napestig
256 XVIII|     ásítozott a szemük közé, míg ki nem kergették, unta magát és
257 XVIII|        untatott másokat, senkit meg nem szólított, senkinek nem
258 XVIII|             nem szólított, senkinek nem felelt, csupán akkor: ha
259 XVIII|      csinált. „Mi lelte önt?”~– Hát nem látja ön, mint esik odakünn
260 XVIII|              Tökéletesen látom.~– S nem érez ön semmit, mikor ezt
261 XVIII|          hogy hideg van.~– Akkor ön nem volt vadász soha.~– Vagy
262 XVIII|           azt látja, akkor egyébről nem gondolkozik, otthon hagy
263 XVIII|             időben a vadászt otthon nem tartja semmi, kivéve: ha
264 XVIII|           puskája?~– Tudhatja: hogy nem szabad tartanom.~– Hát adok
265 XVIII|            van önnek fegyvere, csak nem meri elővenni. Hát vigye
266 XIX  |    hivatalbeli emberrel, akin ugyan nem volt semmi csudálni- és
267 XIX  |          hogy hozzámenjen. Az ember nem volt szegény, mint vidéken
268 XIX  |            volna e titkot, és nekem nem tetszenék.~– Van okom rá
269 XIX  |            itt jogaim vannak, miket nem akarok másokkal osztani.~–
270 XIX  |          akarok másokkal osztani.~– Nem értem.~– Választania kell
271 XIX  |             sírhatott, pirulhatott, nem kellett tartania senki szemeitől,
272 XIX  |        ideálja számára fennhagyott, nem korlátozva senki kötelező
273 XIX  |            boldognak látszék. Arcát nem erőlteté színlett közönyösségre,
274 XIX  |              A kérdezőhöz fordulva, nem vette észre: hogy Emmi e
275 XIX  |              mint a szobor.~– Miért nem hozta ön el magával? – kérdé
276 XIX  |         lehet. Aztán a családi élet nem is táborba való. Aki csatareggelen
277 XIX  |        puskaporral szokás kivíni.~– Nem, uram! – viszonza komolyan
278 XIX  |           benne feledni a szeretőt, nem feledhetném benne gyermekeim
279 XIX  |        Büszkén mondhatom el, őérte, nem magamért – hogy kívüle nőnek
280 XIX  |              hogy kívüle nőnek arca nem foglalt sem szívemben, sem
281 XIX  |       jelenlevők érzelmeiből semmit nem gyanított, s megszorítá
282 XIX  |            szeretem őt.~*~E nap óta nem látta Emmi elutasított vőlegényét.
283 XIX  |           az őrnagy számára. Ő maga nem levén honn, a levél Emmi
284 XIX  |            ez a fekete pecsét?~– Ó, nem fekete az – vigasztalá Emmi –,
285 XIX  |          fájdalmat, minek még eddig nem mert nevet adni.~Ama gyásznap
286 XIX  |         közé, s mikor zászlóaljának nem volt már tennivalója, a
287 XIX  |             seblázban. Élte hetekig nem volt bizonyos, s midőn fején
288 XIX  |       angyal! – kiálta föl az ifjú, nem tartóztathatva indulatjait.~–
289 XIX  |   nyomdászánál készíttetett, akinek nem volt oka utánajárni: hogy
290 XX   |         elhagyott kagylók.~De a nép nem feledé el a helyet, hol
291 XX   |            közül senki fiatalabbnak nem ismert, mint minőnek most
292 XX   |  rejtelmeibe, – csak az ő titkaikat nem fedezte föl senki. Még betűiket
293 XX   |              a világ minden tudósai nem bírják leolvasni, mi van
294 XX   |         vagy tán messzebb az emberi nem teremtése előtt élt őslakók
295 XX   |          találja. Abu-Shirzad-Eddin nem zárkózik el senki elől,
296 XX   |             zárkózik el senki elől, nem fél senkitől, nem örül senkinek
297 XX   |             elől, nem fél senkitől, nem örül senkinek és nem bosszankodik
298 XX   |      senkitől, nem örül senkinek és nem bosszankodik senkire.~*~
299 XX   |           köveken találtatnak ember nem lakta hideg sivatagokban,
300 XX   |             értelmét. Ezen betűkkel nem sorba, hanem alulról felfelé
301 XX   |          hallottam először hírét.~– Nem csinál nagy zajt maga körül,
302 XX   |   ismertessen meg az emberrel.~– Az nem nehéz – felelé, leírva az
303 XX   |             ujja mozgatásával: hogy nem jól találtad ki a jeleket,
304 XX   |         szerelemből is, de tanítani nem fog semmire, csodákat tesz
305 XX   |            kedvedért, de azokat meg nem magyarázza.~…~Hazaérkezve,
306 XX   |    elkövetett, az lőn, hogy azontúl nem bírtam tőle megválni. Egyikében
307 XX   |             közelében, ki, ha csuda nem lett volna is előttem, mint
308 XX   |            teljesülni fog, de neked nem használand semmit.”~Elbúcsúzásom
309 XX   |          ellen nincs hatalma.~Akkor nem értém szavai értelmét, később
310 XX   |       mondták társaim irigykedve. – Nem gyaníták, amit én hittem:
311 XX   |           védett, az idegen fátumot nem volt ereje elfordítani.~
312 XX   |    gondoltam, beteljesült, de nekem nem használt semmit.~Egy év
313 XX   |           süt – szólt a bölcs.~– De nem ugyanazon földre – viszonzám.~–
314 XX   |     kenyeret, ád sírt akárhol…~– De nem dicsőséget!… Miért maradjak
315 XX   |           való vagyok többé. Lelkem nem hagy nyugodnom, sokkal magosabban
316 XX   |         közönséges mindennapi ember nem, még boldog ember sem.~Abu-Shirzad-Eddin,
317 XX   |            e bűbájos tekintetet, de nem bírtam azt kikerülni.~–
318 XX   |           egymás közt a világot.~De nem ezen kövekről akarok neked
319 XX   |     Magyarerdő.~A környék lakói már nem emlékeznek rá: hogy miért
320 XX   |              s beszél minden élő és nem élő népek nyelvén.~Abkadilla-Almahalnak
321 XX   |          egyéb gyarló kívánsága meg nem fogamzott soha – egyedül
322 XX   |            a dicsőség, e fénylő, de nem melegítő csillag, kiknek
323 XX   |       csillag, kiknek szemébe könny nem jön soha, sem öröm, sem
324 XX   |        mátkámat s egyetlen hazámat, nem érzék semmit, csak a nagyravágyást.~
325 XX   |              keringtek, míg újra ki nem fáradtak bele.~Végre bátorságot
326 XX   |        tekintettel, melynek párjára nem emlékezem, kiálta rám: „
327 XX   |          senkinek semmi szolgálatot nem tenni, legkevésbé egy gyaurnak,
328 XX   | Szerencsémre a koldusok egyike, aki nem volt ilyen nagy családból
329 XX   |          vezére volt, de nevére már nem emlékezik sem a királynak,
330 XX   |           hogy honnan és miért, azt nem tudta bizonyosan, itt aztán
331 XX   |           hol vannak eltemetve, azt nem tudja megmondani. Még nemrég
332 XX   |         valami idegen nyelven írva, nem ért már semmit sem a kutyabőr,
333 XX   |      Hihetőleg Asmai, poéta létére, nem vehetett magának különb
334 XX   |         argylával, számomra azonban nem tett mákonyt bele.~Ezalatt
335 XX   |       kellett még lennie, arcán még nem volt ránc, hanem annál fagyasztóbb
336 XX   |       gyönyör, sem a harag pírja el nem riaszta onnan.~Egyik könyökét
337 XX   |             a szerelemféltés kínjai nem kényszeríték ama jelenést
338 XX   |         lőnek, mint ezt az írás már nem mondja.~A dal sok költészettel
339 XX   |            hasonlítani; még angyalt nem láttam, de ha látni fogok,
340 XX   |          láttam, de ha látni fogok, nem kívánom:hogy más forma legyen.
341 XX   |            más gyarló indulatai meg nem fogamzanak soha, egyedül
342 XX   |            a dicsőség, e fénylő, de nem melegítő csillag!”~Reszkető
343 XX   |         zokogott, és én egész éjjel nem bírtam szememet lehunyni,
344 XX   |          verseket készít, de azokat nem adja el divatlap-szerkesztőknek,
345 XX   |     mindenféle eledelt, mik előttem nem ismeretesek, vajfűszer-
346 XX   |            ki, – egy templom falai.~Nem oly mintára épülve, mint
347 XX   |        tetővel volt födve, s tornya nem hengeridomú, mint a minaretek,
348 XX   |          azon honban, hol a falakat nem festik fehérre.~Ez az épület
349 XX   |   varázslóhoz.~Belépnem a templomba nem volt szabad, keresztyénnek
350 XX   |     csibukját, s úgy látszott, hogy nem tartja hivatásának velünk
351 XX   |      szívéből, ki ismeri az istent, nem féli a halált, s aki sorsomat
352 XX   |     Abkadilla Almahal, úgy látszék, nem osztá sem a keresztyének,
353 XX   |             mind nyugatról keletre?~Nem tudtam rá felelni, a válasszal
354 XX   |             e meztelen kő, mely már nem is őrzi sírját…~– Olvass
355 XX   |       jutalmazza azokat a sors, kik nem nevelnek szívükben más érzést,
356 XX   |               hallgaték.~– Még e kő nem leend elég, az egy isten
357 XXI  |            az előőrs felé. A katona nem látja, nem hallja, csak
358 XXI  |           felé. A katona nem látja, nem hallja, csak sejti a veszélyt,
359 XXI  |           meg fegyverét, s ujját le nem veszi ravaszáról.~A vihar
360 XXI  |     Esküdjél meg: hogy bennünket el nem árulsz, hogy tenni fogod,
361 XXI  |         fogod, amit parancsolok. Ha nem esküszöl, halva vagy.~Az
362 XXI  |            Emberek alakját, lépteit nem lehet észrevenni miattok.
363 XXI  |           értek. Nesztelenül, észre nem vétetve.~Még egyszer végigfutnak
364 XXII |             csak még Rimaszombatban nem.~Ott helyben éppen vásár
365 XXII |        vásárra hoztak, kellett vagy nem kellett a vásárlónak, amit
366 XXII |        tetejébe meg is vertem, mert nem akarta elvenni.~– No, az
367 XXII |           Ne kiabálj, lelkem Jutka. Nem volt már egyéb a piacon,
368 XXIII|       kettőjük közt folyó párbeszéd nem tartozik a legbarátságosabb
369 XXIII|           által, aki nekik a szépet nem teszi.~– Mi baja van önnek? –
370 XXIII|            magát. Körülnézett: hogy nem taszítja-e fel valaki, s
371 XXIII|           dugárus – folytatá a lyon nem engedve magát a konstrukcióból
372 XXIII|             elmetéli a gégéinket.~– Nem igaz – ordítá közbe a kormányos. –
373 XXIII|             éhes, az ilyen betegség nem ragad az urakra, ez csak
374 XXIII|           embernek rossz kedve van, nem bolond, nem őrült, aztán
375 XXIII|        rossz kedve van, nem bolond, nem őrült, aztán annak van oka
376 XXIII|     arszlánra, aki azon pillanatban nem bánta volna, ha a gőzhajó
377 XXIII|     maradjanak, akkor ön kívánatára nem tétethetem ki őket a partra.”~– „
378 XXIII|             Így az egész ebéd alatt nem kapott egyebet egy tál spenótnál,
379 XXIII|             kilenc mogyorót, amihez nem tudott mogyorótörőt kapni.~
380 XXIII|          verték le a kalapokat, aki nem vigyázott rájok.~– Nem adnám
381 XXIII|          aki nem vigyázott rájok.~– Nem adnám egy forintért – mormogá
382 XXIII|         elsötétedett az idő, a hajó nem mehetett tovább. Horgonyt
383 XXIII|         idegen hon határába léptek.~Nem várta ott őket senki, semmi
384 XXIII|     közlegények maradtak mindvégig. Nem volt pártfogójuk sehol.~
385 XXIII|        ifjabb testvér, a szelídebb, nem akart átmenni a határon,
386 XXIII|         éhen, ha egy jószívű örmény nem könyörül rajtok, az befogadta
387 XXIII|       kímélte tőlök, a nyomorultnak nem is igen volt egyebe, ő is
388 XXIII|            megszerette a fiút: hogy nem tudott nála nélkül élni.~
389 XXIII|       tudott nála nélkül élni.~Apja nem sokat gyötrötte magát emiatt.
390 XXIII|            háborodott eszméje, mely nem szűnt meg őt üldözni.~Hallott
391 XXIII|            elveszté, hol az emberek nem üldözik egymást. Nem kívánt
392 XXIII|        emberek nem üldözik egymást. Nem kívánt Istentől egyebet,
393 XXIII|            kétszáz között bizonyára nem volt egy is, ki jobban örült
394 XXIII|            menhelyükről gondoskodni nem fog.~De hisz egy sem bánta
395 XXIII|          gyermek közelge, messziről nem ismerték meg, csak amikor
396 XXIII|           fogok menni. Látod, azért nem könnyeztem, mikor tegnap
397 XXIII|            testvérek…~– Igen.~– Úgy nem ismeretlen világ az nekünk.
398 XXIII|             talál.~– Ó, igen.~– Úgy nem idegen hon az nekünk. Te
399 XXIII|           Én tudok is, szeretek is. Nem lesz az élet ott ránk nézve
400 XXIII|    elszörnyülködött… Ily nevű brigg nem volt a kikötőben, és egyátaljában
401 XXIII|          hazáról semmivé volt téve.~Nem volt hová lenniök.~Még csak
402 XXIII|            szeme láttára, siratva a nem láthatott hazát, melyből
403 XXIII|           mint hunyta be szemeit és nem nyitotta fel többet.~Késő
404 XXIII|          testvére megbetegedett, de nem akart ott lefeküdni, attól
405 XXIII|         hogy elhal s őrült testvére nem talál haza, hanem elpusztul
406 XXIII|        testvérét. Addig, úgy monda, nem szabad meghalnia, míg őt
407 XXIII|         meghalnia, míg őt szüleihez nem vezeté.~Én itt rájok akadtam.
408 XXIII|          itt rájok akadtam. Ha soha nem ismertem volna is, elhoztam