Part

 1 Egy  |       egy rongyos őszült cigány szomorú nótát zokogó cimbalmán,
 2 Egy  | cigányra. Ki tudja, mi volt oly szomorú abban a nótában?~Eszembe
 3  I   |        vándoroltunk keresztül a szomorú helységeken.~Az utcákon
 4 II   |  huszártiszt egy levert kedélyű szomorú harmincéves férfi volt.
 5 II   |  hozzátéve: „akkor nem volt ily szomorú”.~Amint egy falu alatt az
 6 VI   |  röviden kevés szóval elmondá a szomorú történetet, vígan tréfálódzva,
 7 XII  |         érni kezdett, egy ilyen szomorú úr vetődött hozzánk, mint
 8 XII  |        nap lógott a feje, olyan szomorú volt, majd a szájába hágott,
 9 XII  |     akkor kezdett érni, – az én szomorú emberem szokatlanul korán
10 XII  |        mondom az öregemnek –, a szomorú szentem megsejtette: hogy
11 XII  |       fát, az úr is éppen olyan szomorú ember, mint az volt, nehogy
12 XIV  |      vidám fiú volt, az osztrák szomorú legény, mindig volt valami
13 XIV  |         vidám fiú és a magyar a szomorú legény.~
14 XVI  |       halála nem lett volna oly szomorú.~Egykor azon ötlete jött:
15 XX   |     harangja a mohamedánoknak – szomorú, egyhangú esti dala hosszason
16 XXIII|        nincsen haza!” ez volt a szomorú jelszó, mellyel az idegen