Part

 1  I  |       néha a meleg szellő belekap ősz fejeikbe, a pelyhes mag
 2 III |         kukoricacsövet rágott, az ősz bojtár melancholice kongatott
 3 III |        magát jól mulatja.~Most az ősz ember szól hozzá: egy asszonyt
 4  V  |           tegezni, vénember volt, ősz bajuszát kétfelé kikenve,
 5 IX  |         az ajtóra mutatva. S nagy ősz bajusza reszketett, míg
 6 XVI |       szép volt őket látni, midőn ősz apjának karjába fogózva,
 7 XVI |     ismert más szerelmet, mint ez ősz hajszálak iránt, az édes
 8 XVI |   keservesen, mikor eszébe jutott ősz apja és testvére, és mindenik
 9 XVII|                                I.~Ősz lett.~Le volt már tarolva
10 XVII|      levevé kalapját.~Rátekintek… ősz volt, mint a galamb.~Alig
11 XVII| hollófekete hajfürtökkel, és most ősz, egészen megőszült.~Nem
12 XIX |         rokonokat és ismerőket az ősz apa, a síró árvák és a távollévő
13 XX  |        egy fehér alak állott; egy ősz férfi fehér palástban, hófehér