Part

  1 Egy  |             juhász, ki tudja: hogy kik és hányan vannak oda eltemetve?~
  2 Egy  |              völgyben. Ki tudja hányan és miért imádkoznak könnyező
  3 Egy  |               most, kerülve a napfényt és az emberarcot.~Eszembe jutott
  4 Egy  |             éji lámpa csendesen lobog.~És a kísérő emlékek nem hagytak
  5 Egy  |           felkeresni a délibábos rónát és a rajta felhányt magas sírdombokat,
  6 Egy  |            sírdombokat, bejárni hegyet és völgyet, a futó folyamok
  7 Egy  |               tegyen velem amit akar …~És útnak indultam az ismert
  8 Egy  |                indultam az ismert föld és az ismeretlen jövendő felé…~
  9 Egy  |               közt híreveszett férjét, és bujdosó férjet, kit nője
 10  I   |               egy éltes képviselő volt és egy fiatal huszártiszt,
 11 II   |           járok bíráidra, míg megunják és kibocsátanak. S ha nem nyitják
 12 II   |              szántam őtet magamban, őt és vidám feleségét, magam sem
 13 II   |              rablókat felkeresni, urát és úrnőjét megtalálta holtan
 14 III  |                út göröngyösebb részét.~És nekem úgy tetszett, mikor
 15 III  |             lakban. Szép piros volt nő és gyermek. Mit csinálnak?~–
 16 IV   |                      IV. Az ezermester és a kozák~Útitársammal együtt
 17 IV   |                mind a két füléig, sírt és kacagott, a hátamra borult (
 18 IV   |                eltűnt férfiú reszketve és pisszegve emelkedék ki a
 19 IV   |              onnan egy csomó kék, zöld és sárga színházi retourbillétet,
 20 IV   |  Magyarországon annyi mindenféle színű és alakú és feliratú bankót:
 21 IV   |              mindenféle színű és alakú és feliratú bankót: hogy ezentúl
 22 IV   |            boldogtalant. Szabólegény ő és nem egyéb.~– Igen, igen! –
 23  V   |            paripa, s hirtelen megállt, és fejét felütötte, miáltal
 24  V   |       lovainkat, mozdulatainkat ember- és lóismerő figyelemmel, azután
 25  V   |             korsó alakú gyümölcseivel, és messze, mennyire szem látott,
 26  V   |               földje, vize, növényzete és lakói nincsenek szoktatva
 27  V   |              Vezetőnk hirtelen megállt és figyelni kezdett.~– Valaki
 28  V   |                szokatlan ijedség, öröm és gyanú között.~– Nem lehet
 29  V   |              lovát térdeivel, szavával és ütlegeivel kormányozta.~
 30 VI   |               előbb én beszélek vele,” és azzal előre nyargalt. A
 31 VI   |                számunkra bográcsos hús és cserepcsíkon sült halból:
 32 VI   |            gyöpre, mely közös asztalul és pamlagul szolgált, s röviden
 33 VI   |             szórva a felvágott homokot és kövecset.~Késő estig lövöldöztek
 34 VI   |               lefektetett a tűz mellé, és ennem, innom adott.~Másnap
 35 VI   |               lehete látni, s a sziget és a füzes közti folyamon egy
 36 VII  |             körülültetve ezüstfűzekkel és kanadai jegenyékkel.~Bennünket
 37 VII  |    elrendezéssel egyszerre elöl, hátul és oldalt támadva meg.~A vén
 38 VII  |                egyszer csak megfordult és elszaladt, a többi utána,
 39 VII  |            öltözve, tudniillik: ingben és gatyában. A szemérmetes
 40 VII  |                töméntelen tollas párna és dunna, mikbe bele kelle
 41 VII  |              maradjanak itt a szobában és reggelizzenek addig, majd
 42 VII  |        csúsztatá, s aztán ismét mesélt és tréfálózott.~A perzekutor
 43 VII  |              az ajtót, felült a lovára és pandúrjaival együtt odábbment,
 44 VIII |                               VIII. Nő és szerető~Vészben, zivatarban,
 45 VIII |          akiért élt, akiért elhervadt, és aki őt sohasem szerette,
 46 VIII |         valahol a székely határszélen; és elindult: hogy fölkeresse
 47 VIII |              szeretni fogja ezután is, és meg fog halni bele.~Mint
 48 VIII |               voltam, – felkerestelek!~És sokáig tartott utazása,
 49 VIII |           keresett, sehol sem találta.~És ha kérdék olykor tőle: miért
 50 VIII |                mellette. Ki tudja, kik és hányan vannak ottan eltemetve?~
 51 VIII |            körül, mikor szerte tél van és hó, a virág mindegyre zöldül,
 52 VIII |            derekán zöldülni kell fűnek és virágnak. „Egy virágot az
 53 VIII |       bujdosott még azután. Szenvedett és szeretett. Végre bizonyos
 54 VIII |     százféleképpen elgondolta magában, és egyik szebb volt a másiknál.
 55 VIII |                Mint fog a nő megijedni és megörülni egyszerre. Arca
 56 VIII |                egyszerre. Arca elsápad és aztán meg kigyullad. Reszketve
 57 VIII |               Nehogy valaki meghallja… És míg ezeket gondolá, nem
 58 VIII |                künn a kapuban, bámulva és pipázva. A koldus „jó estét”
 59 VIII |            ahol jobban emlékeznek reá, és ahonnan el nem űzik… a börtönben.~*~
 60 VIII |           kedvest, ki őt úgy szerette, és kiről ő nem gondolkozott
 61 VIII |      megszabadított kezét, s csókokkal és könnyekkel halmozá el. A
 62 VIII |                a sok fényes alak bánat és rémület közt áll, hangtalanul,
 63 IX   |            gondja sem volt, mint magát és másokat mulattatni.~Ismerte
 64 IX   |                egész környék, a vendég és a jókedv soha sem fogyott
 65 IX   |             magunkban: hogy annyi gond és nélkülözés után e vidám
 66 IX   |               Neki kedve van meghalni, és ő táncolva akar átmenni
 67 IX   |                  Azzal lehunyta szemét és nem is nyitotta fel többet.~…~
 68  X   |             iparkodva ellesni a megírt és megolvasott titkokat.~A
 69 XI   |                 rendesen visszafordult és elfutott. Nem dicsekedett
 70 XI   |              itt, sem amott; a vigalom és a bátorság örökre kihalt
 71 XI   |             adott rá, tett elébe ételt és bort, biztatta és vigasztalá,
 72 XI   |                ételt és bort, biztatta és vigasztalá, kérte: hogy
 73 XII  |               gyengébb héjúak tövissel és mohával beburkolva a nyulak
 74 XII  |            mohával beburkolva a nyulak és a hideg ellen, töveik megkapálva
 75 XII  |                 hogy ekképp kivágassék és tűzre vettessék?~– Hagyja
 76 XII  |              szokatlanul korán felkelt és kiment a kertbe, rövid idő
 77 XIII |        bujdosott erdőkben, mocsárokban és barlangokban, másik háromig
 78 XIII |           tízakós hordóba befenekelve, és ismét háromig szolgált egy
 79 XIII |              malmában, mint egy barom, és éppen nem azért hagyám magamat
 80 XIII |          hagyám magamat grádicson föl- és lehengergettetni egy pálinkaszagú
 81 XIV  |      megkacagta szomorúan víg ötletét, és sietett, – és sietett, mintha
 82 XIV  |             víg ötletét, és sietett, – és sietett, mintha valami várna
 83 XIV  |              jobb kezét, nyakába borul és könnyeitől nem tud szólni.~–
 84 XIV  |              rokkantak alapítványából…~És azóta sokszor látni együtt
 85 XIV  |                osztrák a jó, vidám fiú és a magyar a szomorú legény.~
 86 XV   |                zsákot, s maga alá téve és két lábával odaszorítva
 87 XV   |       váltassanak be.~Fogva a papirost és tenyerére téve közelebb
 88 XV   |            statuspapirosok? a belföldi és külföldi papirosok kurzusai?
 89 XV   |          metallikok, sterlingek, font- és mázsaszámra, és a biljetti
 90 XV   |      sterlingek, font- és mázsaszámra, és a biljetti di trezóriók? –
 91 XV   |                nevet.) Rögtön fogatott és hajtatott odább.~Pár nap
 92 XV   |              egyik szerencsétlen ember és másikat segíteni, vigasztalni,
 93 XVI  |              közt, s a felkavart üszög és szénporból fekete árnyalakokat
 94 XVI  |             regét az elpusztult házról és a két szép lányról, akik
 95 XVI  |               életuntság, kicsapongás, és ama vágy a regényesség után,
 96 XVI  |                egyenruhásan, csörtetve és szivarozva jártak fel s
 97 XVI  |          valamennyien utána harsogták, és a jelen volt nők beleénekeltek
 98 XVI  | gyöngyvirágszál, te. Aki inni nem tud, és nem szeret, nem lesz abból
 99 XVI  |             Őérte élj, – eredj haza.~– És te?~– Mondjad neki: hogy
100 XVI  |             világ előtt, hogy ártatlan és tiszta vagy.~– S hol talállak
101 XVI  |              volt,” mondá kísérőjének. És a kísérő alig tudott megválni
102 XVI  |           mikor eszébe jutott ősz apja és testvére, és mindenik olyan
103 XVI  |           jutott ősz apja és testvére, és mindenik olyan messze.~Késő
104 XVI  |            elhagyott falak közül üszög és szénporból fekete árnyalakokat
105 XVI  |         remegve: mi történt e várossal és e házzal és azokkal, akik
106 XVI  |         történt e várossal és e házzal és azokkal, akik itt e házban
107 XVI  |              Sokan elvesztek ez időben és nyomorúan. Jobb róluk nem
108 XVII |               aratva, száraz volt a fű és a szív. A fák levele sárgult,
109 XVII |                a csillagok leszállnak, és azokat is elhagyni, és mégsem
110 XVII |                 és azokat is elhagyni, és mégsem érni el titeket soha,
111 XVII |           utamban, milyen régen szalad és mégsem fáradt el, megy,
112 XVII |              újra megnépesül, az Isten és az idő mindent jóra fordítanak,
113 XVII |                a magyar nyelvét a hegy és a tenger köze.”~Így vigasztal
114 XVII |           eleven zöld színszalagjával.~És szerte a völgyekben az elszórt
115 XVII |              falak tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte
116 XVII |         hullatják alá dércsípte fekete és piros bogyóikat. Az imaterem
117 XVII |          oldalában víg parasztlegények és parasztleányok dalolnak.
118 XVII |            sötéte nekem pártfogóm volt és mindazoknak, kiknek nem
119 XVII |        megmutatni; mitől féltem volna?~És mégis jobb szerettem volna
120 XVII |              mindegyike így végződik: „és mindez elmúlt és sohasem
121 XVII |            végződik: „és mindez elmúlt és sohasem lesz többet”, ő
122 XVII |             zavart meg az ádáz vonítás és dühös röfögés, mely közeledésem
123 XVII |                s én egyedül az erdőben és fegyvertelenül.~Már éppen
124 XVII |              tele, az iszalag fonadéki és mindenféle tövisbokrok járhatlanná
125 XVII |             aki valaha itt lett volna.~És nekem úgy tetszék, mintha
126 XVII |                Ez a paulinus kolostor! És ez a szikla felettem, melyről
127 XVII |          mélységbe le szoktam bámulni, és e hely, hol most vagyok
128 XVII |              mi oda kékesen meglátszik és e kunyhó tüze ugyanazon
129 XVII |         villogtak, mint egy vadállaté.~És én elhitetém magammal: hogy
130 XVII |              hollófekete hajfürtökkel, és most ősz, egészen megőszült.~
131 XVII |              kőhöz… Egyesegyedül éjjel és nappal, sohasem hallani
132 XVII |               kapott meg az asztalon – és jaj neki! –, s úgy vágta
133 XVII |                 Az ember odaborult rám és sírt keservesen.~– Ne hagyj
134 XVII |         érhették ez embert – gondolám, és eszembe jutott: hogy ehhez
135 XVII |                 Azt-e, hogy megőszült? és megőrült?~Most már világosan
136 XVII |       megálmodott s aztán valónak hitt és megőrült bele.~Még aznap
137 XVIII|              nem kergették, unta magát és untatott másokat, senkit
138 XVIII|      szívességet.~– Ha hatalmamban áll és lehetséges, kész örömmel –
139 XVIII|               otthon hagy meleg szobát és feleséget, gazdaságot és
140 XVIII|               és feleséget, gazdaságot és hivatalt, s künn tanyáz
141 XVIII|            neki, mint a gyerek.~Az nap és azon éjjel folyvást szakadt
142 XVIII|                jártak benne, dideregve és piros orral. A polgártárs
143 XIX  |            valódi áhítattal imádkozott és önkénytelen sóhajában megismerém
144 XIX  |  fájdalomkönnyeket a szenvedővel, s jó és szelíd volt mindenki iránt.~
145 XIX  |               nem volt semmi csudálni- és szeretnivaló, de akinél
146 XIX  |       szenvedéseiről, múlt dicsőségről és jövő veszélyről, nagy, világemelő
147 XIX  |           áldozatra kész indulatokról, és a leány oly figyelemmel
148 XIX  |             kitaláltam volna e titkot, és nekem nem tetszenék.~– Van
149 XIX  |                pedig elhagyta a házat, és két hétig felé sem ment.~
150 XIX  |               szemei a szép ifjú arcán és beszédes ajkain függtek
151 XIX  |               ifjú nyájasan tekinte rá és felele minden gondolkozás
152 XIX  |               egészen másnemű ostromok és hódítások közben, mind minőket
153 XIX  |              függesztve, vevé kalapját és búcsúzott.~A leány arcáról
154 XIX  |               ír, az mindig érzelemmel és gyöngédséggel van tele,
155 XIX  |           abban aligha lesz egyéb őszi és tavaszi vetésnél.~A leány
156 XIX  |         hirdeté, hívogatva a rokonokat és ismerőket az ősz apa, a
157 XIX  |               az ősz apa, a síró árvák és a távollévő férj nevében
158 XIX  |               kisgyermekeket?~– Ha jók és kedvesek, igen – válaszolt
159 XIX  |                egyébkor. Ő szeretett – és boldogan.~Nemsokára nőül
160 XIX  |             anyát hozott gyermekeinek… és azt is szerette…~…~A kárhozatos
161 XIX  |              Átadva a világ, a törvény és a szív ítélőszékinek.~Pedig
162 XIX  |            Mindkét nő szerette férjét, és a férj is szerette mindkét
163 XIX  |                szerette mindkét nejét, és egyik sem tudott lemondani.~…
164 XX   |         ragyogott, s azalatt halt meg, és itt temetteték el az idegen
165 XX   |               itt-ott elmaradozó hősök és szentek sírjai mutatják
166 XX   |                szokásnál fogva khenna- és indigópéppel festi azt olyszínűre
167 XX   |              lettek gyermekei.~A testi és lelki mértékletesség mesés
168 XX   |     merengésben, a természet titkainak és az apák hagyományainak vizsgálatában,
169 XX   |    álmodozásban telnek; eledele kenyér és víz, ruházata avatag fehér
170 XX   |            senkitől, nem örül senkinek és nem bosszankodik senkire.~*~
171 XX   |             nekem Abu-Snirzad-Eddinről és azokról, kik vele összeköttetésben
172 XX   |               könyveket írtak mellette és ellene.~Ez az ember különösen
173 XX   |             másfélszázados tapasztalás és tudomány birtokosa, mindenesetre
174 XX   |                melyre mindennemű állat és emberi tagok voltak kifaragva,
175 XX   |      megmérhetetlenség, időben, térben és hatalomban.~E hét aeon segélyével
176 XX   |             szenvedélyeket, szerencsét és halált.~E hét aeon szétoszlik
177 XX   |                hétszázhetven angyalra, és e hétszázhetven angyal neve „
178 XX   |              szolgája tűz, víz, elemek és az ember, s mi az ember
179 XX   |              ember, s mi az ember után és az ember fölé teremteték,
180 XX   |                szenvedélyek, szerencse és halál.~Ez a tradíció az
181 XX   |          holdforgás, még egy csatakör, és én ezredes lettem.~A jövő
182 XX   |              elmúlt, sohasem nevetett, és az nagy régen volt. – Én
183 XX   |               Meithras, mielőtt Ormuzd és Ariman megoszták egymás
184 XX   |          költőét.~Mert csak a koldusok és az utcai táncosnők ismerik
185 XX   |                utcai táncosnők ismerik és látogatják őtet.~Három napot
186 XX   |        virágmagvakkal, színes kövekkel és bogarakkal tele), s nevemet
187 XX   |            ismeri, s beszél minden élő és nem élő népek nyelvén.~Abkadilla-Almahalnak
188 XX   |           előmutatni, nevemet említed, és ő tudni fogja, mit kívánsz.~
189 XX   |               meg fogja azokat mutatni és rád bízandja, hogy válassz
190 XX   |                hogy válassz közülök.~– És valóban nagybecsű kövek
191 XX   |            alig észrevehető mozgással.~És alattam a meleg éghajlati
192 XX   |            udvarán felfutó rózsabokrok és olajfák, a törökök házai
193 XX   |            beburkolt török nők, örmény és zsidó hölgyek, ordító és
194 XX   |               és zsidó hölgyek, ordító és táncoló koldusok, dervisek,
195 XX   |           ismét felugráltak keringeni, és forogtak, keringtek, míg
196 XX   |             többi koldusok iszonyattal és bámulással néztek rám, a
197 XX   |          kötelessége őket tiszteletben és jóhúsban tartani.~Szerencsémre
198 XX   |             baj miatt idejött a király és vezérei, de hogy honnan
199 XX   |                vezérei, de hogy honnan és miért, azt nem tudta bizonyosan,
200 XX   |          meghaltak, de hogy hol laktak és hol vannak eltemetve, azt
201 XX   |           milyen koldussá lett testben és lélekben! Ősapja királynak
202 XX   |          Ősapja királynak volt vezére, és ő nevére sem emlékszik többé…~
203 XX   |            többi, kívül kékre, pirosra és sárgára festve. Nagy széles
204 XX   |       gyümölcsök, füge, ananász, szőlő és gránátalma, mellette egy
205 XX   |              idegzetesség, a gyönyörök és a költői lélek egyesült
206 XX   |            tagja, minden izma reszket, és szemei mereven ki vannak
207 XX   |           tradíciótól: hogy itt József és Zuleicha boldog szerelmesek,
208 XX   |                 s Putifár holta után ő és Zuleicha ismét boldog szerelmesek
209 XX   |                kidolgozva, a szerelmet és szerelemféltést tárgyazó
210 XX   |            helyek valódi inspirációval és szenvedéllyel vannak felfogva,
211 XX   |                 mint az előttem éneklő és táncoló bajadérről, kinek
212 XX   |           szemei szikrázni látszottak, és arca szinte megcsattant
213 XX   |            szemei mozdulatlanok voltak és merevek.~Ének végeztével
214 XX   |             legjobb, a legboldogabb nő és férje: Chosru király, vannak
215 XX   |              legyen. Szemeivel megölt, és megelevenített, ihletett
216 XX   |               megelevenített, ihletett és kábított, ajkain, homlokán
217 XX   |          szerelmét egymáshoz, a hajnal és az esthajnalcsillagét, kik
218 XX   |                előérzete, szerelmi düh és kétségbeesés, s mindez egy
219 XX   |       lábaimnál, egész éjjel zokogott, és én egész éjjel nem bírtam
220 XX   |                szememet lehunyni, arca és csábító alakja mindig előttem
221 XX   |             hogy őt keblemre vonjam, – és én meg sem csókoltam őt.~
222 XX   |            csókoltam őt.~Reggel kisírt és lesütött szemekkel távozott
223 XX   |              költő életéről, örömeiről és halhatatlanságáról.~Bizonyomra
224 XX   |              bogárszárnyakat, csigákat és kövecskéket, s mintha mindegyiktől
225 XX   |               tyúkot, halat, rizskását és más mindenféle eledelt,
226 XX   |                ismeretesek, vajfűszer- és cukorral túlterhelve, azután
227 XX   |                egy medencében megmosva és megtörülgetve, mindenikünknek
228 XX   |            középett a ködfehér tejút – és szerte a szikrázó csillagok
229 XX   |              bokros ágai csüggtek alá, és minden repedésből, a téglák
230 XX   |           nemzedékeket látott születni és meghalni, új csillagokat
231 XX   |         jövendőt, amit senki sem sejt, és a múltat, mire senki sem
232 XX   |                oly hatalmas, oly bölcs és olyan vén!~Csendes hallgatással
233 XX   |                már a mágus smaragdjait és rubinjait véltem ott ragyogni.~
234 XX   |          jutottunk. A szentjánoskenyér és a Krisztus tövisfája járhatlanná
235 XX   |                látszott, fehér, fekete és vörös kövekből, nagy gránit-,
236 XX   |        kövekből, nagy gránit-, bazalt- és márványdarabok, összevissza
237 XX   |               töredezve s benőve sárga és zöld kőmohoktól: a vadrepkény
238 XX   |              mágus, e kövekre mutatott és szólt:~– Jőjj ide és láss.~
239 XX   |          mutatott és szólt:~– Jőjj ide és láss.~Nyugtalanul siettem
240 XX   |              ASIATICVS”~Azután törések és csorbák, – alább ismét néhány
241 XX   |           többit elfedte a kövi rozsda és a mohok…~Szívem szorult, –
242 XX   |          ezeket cserélték koronáikért, és én összegyűjtém e földi
243 XX   |            nagy ember…~      ~*~A hír- és gazdagságkereső ifjú visszajött
244 XXI  |        kioltotta a sebes zápor, messze és közel minden tárgyat elfogott
245 XXI  |                elfogott őr letérdepelt és esküdött.~– Kárhozott légy,
246 XXI  |     észrevétlenül. A vihar, a sötétség és az árulás segítének neki.~
247 XXIII|          szóváltásra, mely a kormányos és egy kikent-kifent dandy
248 XXIII|               beszélni.~– Lássák uraim és szép dámáim; ezek a nyomorultak
249 XXIII|               számtalan fenyegető szem és fenyegető ököl fordult az
250 XXIII|         nyomorultat a partra kitenni!” és lőn szidás, hurítás és gorombáskodás
251 XXIII|                 és lőn szidás, hurítás és gorombáskodás a corduroy
252 XXIII|           egész társaság előtt erélyes és ünnepélyes óvástételét nyilatkoztatá
253 XXIII|               egy csapat felgyűrkőzött és felnyakravalózott tenyeres-talpas
254 XXIII|                élvezendő; az ismerősök és ismeretséghez jutottak sétáltak
255 XXIII|              hozott nekik valamit enni és inni, s halkan beszélgetett
256 XXIII|                vesztett, nyomorult lőn és hazátlan.~Az urak beszédeket
257 XXIII|              halt el, nyomor, betegség és honvágy miatt.~E két fiú
258 XXIII|          biztatá, vadítá, míg engedett és vele ment Törökországba.~
259 XXIII|                kellett volna.~Testvére és szeretője elhitték minden
260 XXIII|            ajánlkoztak az elmenetelre. És a kétszáz között bizonyára
261 XXIII|               mondád, aki dolgozni tud és szeret, ott megél. Én tudok
262 XXIII|            brigg nem volt a kikötőben, és egyátaljában egy hajó sem
263 XXIII|         hidegek, rossz eledel, szégyen és bánat vetették meg sírját.~
264 XXIII|                 mint hunyta be szemeit és nem nyitotta fel többet.~
265 XXIII|             ajkait, s rá fog tekinteni és szólani hozzá, s mire éjszaka
266 XXIII|             kormányos fölkelt helyéről és odább ment… Az utazók elszállingóztak