Part

  1 Egy  |             a cigányra. Ki tudja, mi volt oly szomorú abban a nótában?~
  2 Egy  |             jövendő felé…~Hogy össze volt zúzva az egész világ!~Felbomolva
  3  I   |        Útitársam egy éltes képviselő volt és egy fiatal huszártiszt,
  4  I   |              egy kútra akadtunk. Nem volt sem kámvája, sem vedre,
  5  I   |            önténk ki a földre. Veres volt, mint a vér!~Körös-körül
  6 II   |            szomorú harmincéves férfi volt. Neje szép fiatalasszony,
  7 II   |    megmutatta, hozzátéve: „akkor nem volt ily szomorú”.~Amint egy
  8 II   |        hírlap akadt kezembe. Az első volt, amit régóta láttam. Elolvastam
  9 II   |              lelőtték, ekkor a velök volt inas elszaladt az erdőbe,
 10 III  |     főhajcsár magas napsütötte férfi volt. Zsíros haja lelógott szemébe,
 11 III  |        szemébe, nyakába piszkos szűr volt akasztva, a rekkenő melegben
 12 III  |               kezében nagy ólmos bot volt s nyakába cinnel öntött
 13 III  |           másik bojtár fiatal legény volt, sántítva ügetett a buffogó
 14 III  |             csorda mellett, lába meg volt sértve, botjával duzmadtan
 15 III  |   országgyűlési körök első arszlánja volt, delnők ideálja, a szalonok
 16 III  |          nemigen szerette férjét, de volt oka rá: hogy becsülje, hideg
 17 III  |           szerény lakban. Szép piros volt nő és gyermek. Mit csinálnak?~–
 18 IV   |         cifra dohányzacskó s kohával volt viseletünk.~Porlepte, napégette
 19 IV   |      bajuszát.~A jó ember nagyon meg volt ijedve, kezébe vette a borotvát,
 20 IV   |        ottmaradt.~Három jó parasztló volt szekerünkbe fogva, mindketten
 21 IV   |       posztószél tarisznya. Szalonna volt benne s ötödnapos kenyér.~
 22 IV   |            akadtunk. Nyilván bujdosó volt ő is. Nagy magostetejű kalapot
 23 IV   |              az orrától a füléig meg volt borotválva, miáltal kicsiny
 24 IV   |            színpadon láttam, színész volt, hanem rossz, Hamletben
 25 IV   |             hanem rossz, Hamletben ő volt a lélek.~– De már mégis
 26 IV   |           sok ideig főtréfacsinálója volt a hadseregnek, később: hogy
 27 IV   |           doktor Bartoló. Egyébiránt volt ilyen magamforma doktor
 28 IV   |            annak meg mind a két lába volt ellőve, amint az egyiket
 29 IV   |           Leghelybehagyhatóbb tanács volt ily helyzetben jó lelkiismérettel
 30 IV   |        jönnek?~Meglepetésem oly nagy volt: hogy első pillanatban nem
 31 IV   |             horvát határvidéki lakos volt, s mint ilyen, sokáig tartózkodott
 32 IV   |        minden tűöltését s rettenetes volt jókedvük, midőn a doktor
 33 IV   |           akkor ő régen iskolamester volt valami palóc faluban, ahonnan
 34  V   |        tinektek is – válaszolá. Joga volt bennünket tegezni, vénember
 35  V   |          bennünket tegezni, vénember volt, ősz bajuszát kétfelé kikenve,
 36  V   |              sáserdők sötétzöldje ki volt hímezve a legtarkább mocsárvirágokkal,
 37  V   |             nagyobb, majd csekélyebb volt, néha szinte lovaink szügyéig
 38  V   |          magányosabb, még aggasztóbb volt, mint maga az éj csöndje.
 39  V   |            utánadörmögé magában: kár volt előttem magukat csikósoknak
 40  V   |          minden öltözete összevissza volt rajta lyuggatva, szaggatva,
 41  V   |        rongydarabbal keresztül-kasul volt pólálva, jobb kezében egy
 42  V   |       fiainak arcán annyira otthonos volt, mellyel azokat a kiállott
 43  V   |           ott láttak halva.~– Igazok volt. Majd elmondom, ha hazaérünk,
 44 VI   |             vezetett bennünket, neki volt legnagyobb vágyódása a keresett
 45 VI   |          melynek egy darabja kertnek volt felásva s beültetve konyhanövényekkel,
 46 VI   |             A kunyhó mellett tűzhely volt rakva, melyet odvas szomorúfűz
 47 VI   |              beszélt a jó öreg, s az volt szerencséje: hogy leánya
 48 VI   |         kezdtem jönni, fél felem meg volt dagadva, s a fejem még mindig
 49 VI   |          sorban az őrtüzeket. Messze volt tőlem, s én alig bírtam
 50 VI   |         nehézlovastól, aki kénytelen volt azt elprédálni, mert a jámbor
 51 VI   |           miután egynéhányszor közel volt hozzá: hogy a nyaka kitörjék,
 52 VI   |               A csónakos kikötött. Ő volt a molnár abban az eldugott
 53 VI   |           szólt senki, egyetlen hang volt az evezők taktusos csapása.~
 54 VII  |             utána, egymást törve, az volt boldogabb, amelyik előbb
 55 VII  |             egy nagy báránybőr süveg volt fejébe nyomva, az sem azért:
 56 VII  |         embereket keresnek! soha sem volt az én házamnál kenteken
 57 VIII |          után megnyughasson.~Ott sem volt az. Onnan ismét máshova
 58 VIII |         országot, ahol csak csatatér volt, mind fölkereste, elolvasá
 59 VIII |           nem érzé, csak egy eszméje volt, egyetlen gondolatja, mely
 60 VIII |              magában, és egyik szebb volt a másiknál. Majd úgy gondolá
 61 VIII |               s nagy megnyugtatására volt: hogy mind úgy mentek el
 62 VIII |             tulajdon lakához.~Nyitva volt a kapu. Egy régi cselédje
 63 VIII |     küszöbben. Az a nő az ő felesége volt.~A lovagok ismeretlen arcai
 64 VIII |  összecsókolta kezeiket, mindennapos volt küszöbeiken, reggel, este,
 65 IX   |      törődnie soha, egyéb gondja sem volt, mint magát és másokat mulattatni.~
 66 IX   |             térni, s ha egyszer bent volt, kiszedék a szekere kerekeit,
 67 IX   |            mind. Saját cigánybandája volt, amelynek tagjai kötelesek
 68 IX   |            hevert, fején a sipka meg volt fordítva, ellenzőjével hátrafelé.~–
 69 IX   |     megharagíthatták, ami ritka eset volt nála.~Mi jókedvvel siettünk
 70 IX   |        dermesztően nyögött: hogy kín volt hallani.~– Hát e zene mire
 71  X   |       Konstantinápolyból.~Első levél volt, amit küldött. Mi kíváncsiságtól
 72  X   |              te is.”~Szórul szóra ez volt benne.~„Kedves bátyám!~A
 73  X   |          öccse – stb. –”~– Ezért kár volt olyan messze menned – dörmögé
 74 XI   |          egymástól. Kurta, zöld szűr volt nyakába öltve, roncsolt
 75 XI   |               Az elmúlt éj zivataros volt, szakadt a zápor egész éjszaka; –
 76 XI   |         tölté fedél alatt, facsaróvá volt ázva minden öltönye, haja
 77 XI   |            nevét a hírlapokba, s nem volt egy lakoma, hol dőzsölés
 78 XI   |      Csatákban a bódultságig vakmerő volt, szóbeszéd közt a dühösségig
 79 XI   |         dühösségig türelmetlen, alig volt egy nyilvános jellem az
 80 XI   |            tőle vissza, egy nagy bot volt nála, azt le nem tette volna
 81 XI   |           éjszakán, mikor legnagyobb volt a szélvészes zivatar, a
 82 XII  |           Maga becsületes földművelő volt, a felesége szeretett egy
 83 XII  |           mögött szép gyümölcsöskert volt, nagy gond látszott rá fordítva
 84 XII  |       bosszantására.~Annál meglepőbb volt rám nézve egy vén körtefa
 85 XII  |      hagyatva látszott, alja terítve volt túlérett s nagyobb részint
 86 XII  |            Minthogy a körtefa egyike volt a legnemesebb fajúaknak,
 87 XII  |       gyümölcsöt.~– Legkedvesebb fám volt az egész kertben, hallja
 88 XII  |          ilyen keserves időkben? úgy volt a házunknál, mintha tulajdon
 89 XII  |         lógott a feje, olyan szomorú volt, majd a szájába hágott,
 90 XII  |             a fülét, ha soha meg nem volt indítva” – kiálték, s odarohantam
 91 XII  |          megtudni. Háromféle paszusa volt, mindenikben más néven volt
 92 XII  |          volt, mindenikben más néven volt nevezve; alkalmasint egyik
 93 XII  |       nevezve; alkalmasint egyik sem volt az igazi. A bognár azt metszette
 94 XII  |         olyan szomorú ember, mint az volt, nehogy megtréfáljon az
 95 XIII |            Elvégre is, mikor már nem volt számára hátra semmi útja
 96 XIII |         rögtön vasra vereti, arra el volt készülve.~Csupán arra nem
 97 XIII |            készülve.~Csupán arra nem volt resignálva: hogy őt híréből
 98 XIII |            ne lehessen ismerni.~– Mi volt ön – kérdé a parancsnok. –
 99 XIII |            állítá, hogy az egyik sem volt.~– Hát mit vétett ön?~A
100 XIV  |          kórodába.~Mindkettőnek lába volt ellőve, térden felül el
101 XIV  |               Az egyik osztrák tüzér volt, a másik magyar tüzér.~Talán
102 XIV  |               A magyar jó, vidám fiú volt, az osztrák szomorú legény,
103 XIV  |       osztrák szomorú legény, mindig volt valami búja, bár társa mindig
104 XIV  |          búja, bár társa mindig kész volt azt tőle elenyelegni. Így
105 XIV  |        kellett a táncot, oly örömben volt a nyomorék, kezében valami
106 XIV  |            csonka honvéd. Sipkája le volt fejére húzva, nem koldult
107 XV   |           derék ember~Egyiket régóta volt szerencsém ismerhetni. Első
108 XV   |       találtam.~Ez a másik pénzkupec volt minden időkben, s így képzelhetni:
109 XV   |              magyar kormány által ki volt küldve marhákat vásárolni
110 XV   |              derék ember a pénzkupec volt.~Ennek meg az volt a mestersége:
111 XV   |         pénzkupec volt.~Ennek meg az volt a mestersége: hogy januárban,
112 XV   |          dolgot.~A bikfic ránéz, nem volt szokása igazat mondani soha,
113 XV   |             akadt, mi német újságból volt kivágva, valami vezércikk,
114 XVI  |              laktak.~Gazdag földesúr volt e ház birtokosa, sok kincse,
115 XVI  |       legdrágább s legféltőbb kincse volt két szép, jó leánya.~Egyik
116 XVI  |              magas, karcsú virágszál volt, szép fekete haját, mindig
117 XVI  |           illett az neki.~Olyan szép volt őket látni, midőn ősz apjának
118 XVI  |            hagytak hátra, melyben ez volt megírva: hogy ők elmennek
119 XVI  |             vissza… A levél könnytől volt nedves.~…~Élt a forradalom
120 XVI  |              fegyvert adni? vagy nem volt a nőknek egyéb hivatásuk,
121 XVI  |      honvédruhában.~A társaság vígan volt már, a bor lelke lángolt
122 XVI  |          utána harsogták, és a jelen volt nők beleénekeltek csengő
123 XVI  |         Bocskai-huszárok egyenruhája volt rajta, kardja ki sem volt
124 XVI  |            volt rajta, kardja ki sem volt még húzva, a golyó éppen
125 XVI  |           szegény gyermek, mily ifjú volt,” mondá kísérőjének. És
126 XVI  |         meglátta a várost, oly sötét volt az, oly szokatlan. Sehol
127 XVII |                      I.~Ősz lett.~Le volt már tarolva minden. A földműves
128 XVII |           szép reményekkel együtt le volt aratva, száraz volt a fű
129 XVII |        együtt le volt aratva, száraz volt a fű és a szív. A fák levele
130 XVII |              Tavaly még gazdag ember volt, hat béres szántotta földjeit,
131 XVII |           naptól.~Bizony szép ország volt egykor az én hazám.~Mellettem
132 XVII |           történnek. Azóta könyv nem volt a kezemben, hírlapot nem
133 XVII |              Öltözete rongyos úrimez volt, félvállára egy szűrdolmány
134 XVII |          Egykor legkedvesebb barátom volt, – rég nem hallottam már
135 XVII |             hirtelen?~Talán nem is ő volt az, csak eleven álomlátásaim
136 XVII |             Csöndes holdvilágos este volt, az óriási bükkfák gallyai
137 XVII |            éj sötéte nekem pártfogóm volt és mindazoknak, kiknek nem
138 XVII |            rengetegben?~Már jó sötét volt, s én még mindig törekedtem
139 XVII |             voltak rakva, egy nyílás volt rajtok hagyva ablaknak,
140 XVII |               Födele faragott fákból volt jól-rosszul összeállítva.
141 XVII |              fejsze akkor is fejében volt.~Most e leégett rész fiatal
142 XVII |            kalapját.~Rátekintek… ősz volt, mint a galamb.~Alig harmincéves,
143 XVII |             olyan pompás ugyan, mint volt ősi házam, hol sokszor meglátogattál.
144 XVII |           amnesztia után első gondom volt azok után tudakozódni, miket
145 XVII |           miszerint ő soha fogva nem volt, mint állítá, s mint előttem
146 XVII |       találkozám, nagyobbik gyermeke volt, kiről ő azt mondá: hogy
147 XVII |          atyja kedvencével, feketébe volt öltözve, arca halovány,
148 XVII |        láttam-e férjét valahol? – az volt hozzám első szava.~Eltagadtam.~
149 XVII |             mit nekem elbeszélt, nem volt egyéb, mint a kínzó magányban
150 XVIII|            hideg van.~– Akkor ön nem volt vadász soha.~– Vagy úgy?~–
151 XIX  |              Az egész város népe ott volt halotti kíséretül. Két kis
152 XIX  |          szenvedővel, s jó és szelíd volt mindenki iránt.~Mikor legutoljára
153 XIX  |             emberrel, akin ugyan nem volt semmi csudálni- és szeretnivaló,
154 XIX  |            hozzámenjen. Az ember nem volt szegény, mint vidéken szokták
155 XIX  |              leány még nagyon fiatal volt, a vőlegénynek várnia kellett.~
156 XIX  |            ment.~E két hét örömünnep volt Emmire nézve. Hallgathatá
157 XIX  |         váratlanul ismét meglátogatá volt vőlegénye, igen nyájasan
158 XIX  |          összeköttetés után.~Még ott volt, midőn az ifjú őrnagy belépett
159 XIX  |            nyomtatott negyedrétű lap volt abba téve. Kibontá. Az első
160 XIX  |        szegélyzetű lapon egy vignett volt felül; ravatal mellett egy
161 XIX  |          halálhírére…~*~Másnap csata volt. Reggeltől estig tartott.~
162 XIX  |              mikor zászlóaljának nem volt már tennivalója, a huszárok
163 XIX  |          seblázban. Élte hetekig nem volt bizonyos, s midőn fején
164 XIX  |              teremtést. Az ég kékebb volt, a nap világosabb, mint
165 XIX  |             készíttetett, akinek nem volt oka utánajárni: hogy valóban
166 XIX  |    gyászlapját nyomtatá.~Három ember volt semmivé téve. Átadva a világ,
167 XIX  |       ítélőszékinek.~Pedig egyik sem volt oka annak: hogy vétkezett,
168 XIX  |              az élet sorsa úgy össze volt bonyolítva: hogy azt csak
169 XX   |            előttök rég ismeretes erő volt. Évezredekkel azelőtt, hogy
170 XX   |            csak osztályából való nőt volt szabad ismerni, úgyhogy
171 XX   |           részeibe, némelyik már túl volt élete századik évén, midőn
172 XX   |        szorgalmasabb proselytáiknak.~Volt különösen egy közöttük,
173 XX   |          Hazaérkezve, legelső dolgom volt a mágust fölkeresni, – rövid
174 XX   |      ajtajára a három rejtélyes betű volt felírva, s a legelső bűvészet,
175 XX   |              osztják. Közhonvéd ruha volt akkor rajtam, de képzetemben
176 XX   |          később rájöttem: hogy igaza volt.~A had folytán szüntelen
177 XX   |              sereg a fegyvert.~Igaza volt az ulemának: az abraxaskő
178 XX   |        védett, az idegen fátumot nem volt ereje elfordítani.~Sok bolyongás
179 XX   |          szabadon bocsáttatám.~Igaza volt az ulemának: amit gondoltam,
180 XX   |            visszaérkezve első gondom volt őt újra felkeresni.~Ott
181 XX   |           nevetett, és az nagy régen volt. – Én láttam őt mosolyogni. –
182 XX   |        istenének oltárai, kinek neve volt Meithras, mielőtt Ormuzd
183 XX   |           dicsőség, a hír jutalmazva volt. – Amit a nagyok, a világhódítók
184 XX   |              Ismael Asmái~Három hete volt már, hogy elhagytam Magyarhont,
185 XX   |             a nagyravágyást.~Előttem volt a rejtelmes föld, jártam
186 XX   |           Istent imádták, kinek neve volt Meithras, a legmagasabb
187 XX   |        óráiban legnagyobb sür-forgás volt az utcákon. Tevék, megrakva
188 XX   |             koldusok egyike, aki nem volt ilyen nagy családból való,
189 XX   |             egy idegen király vezére volt, de nevére már nem emlékezik
190 XX   |         tudja megmondani. Még nemrég volt az őseiről maradt pecsétes
191 XX   |           lélekben! Ősapja királynak volt vezére, és ő nevére sem
192 XX   |             sírkövek szomszédságában volt Ismael Asmai lakása építve.
193 XX   |           kiáltó színű arabeszkekkel volt kifestve, a padlazat szőnyegekkel
194 XX   |       tartott kezében. Ez a harmadik volt köztük a legszebb.~Beléptemkor
195 XX   |           mákonyt bele.~Ezalatt időm volt kelet legnagyobb költőjét
196 XX   |            még lennie, arcán még nem volt ránc, hanem annál fagyasztóbb
197 XX   |              hanem annál fagyasztóbb volt rajta a merev, halotti sápadtság,
198 XX   |         nyugtatá. Nagy aranybetűkkel volt e könyv sarkára írva: „Gulisztán” (
199 XX   |       bajadér piros, telt arcú leány volt, buja termetének minden
200 XX   |         harmadik alme. Ég! minő alak volt ez!~Karcsú, lenge, idegzetes, –
201 XX   |     eledelünk dióval töltött paprika volt mézes téjben kifőzve; evés
202 XX   |     paripával, szép fehér arab vérló volt mind a kettő. Perc múlva
203 XX   |     csillagok ezrei az éj világosabb volt, mint néha éjszakon a nappal.~
204 XX   |      Massallah!~Körül emberhangtalan volt az éj, a városból a temetőkerteken
205 XX   |        mecsetek, alakja négyszegletű volt, a moshéek fényes kúpfödele
206 XX   |          egyszerű zsindelyes tetővel volt födve, s tornya nem hengeridomú,
207 XX   |              kereszt helyett félhold volt rátűzve, egyetlen fényesség
208 XX   |     palástban, hófehér szakállal.~Ez volt Abkadilla-Almahal.~Semmi
209 XX   |             Belépnem a templomba nem volt szabad, keresztyénnek tiltva
210 XX   |      éjszakán.~November 13-kának éje volt. A csillagászok ezt csillaghullás
211 XX   |      keresztül.~Sűrű, elvadult berek volt, ahova jutottunk. A szentjánoskenyér
212 XX   |             fekete nyolcszögű bazalt volt az, minden szögletén összetöredezve.
213 XX   |             A kő egyik oldalán e név volt olvasható:~„ANNIBAL”.~Összeborzadék.~
214 XX   |              A diadaljelek alá e név volt bevésve:~„SCIPIO ASIATICVS”~
215 XX   |            névnek is csak egy betűje volt már rajta!~…I. QVONDAM.
216 XX   |             az is, csak e néhány szó volt olvasható rajta:~HELE…~…~
217 XX   |               Ez is itt van…~Még egy volt hátra, egy nagy fekete márványoszlop,
218 XXI  |            megszámlálta a pénzt. Sok volt. Körültekinte. Éppen oly
219 XXII |             vásár~Minden városban ki volt már hirdetve a magyar bankjegyeket
220 XXII |           adni az ökreit?~– El hát – volt a lakonikus válasz.~– No,
221 XXII |             is.~– No, az derék. Hogy volt párja?~– Csak kilencven
222 XXII |           kiabálj, lelkem Jutka. Nem volt már egyéb a piacon, amit
223 XXIII|       elővéleménye, úgy látszék, meg volt oszolva: a fiatal férfiak
224 XXIII|              oly szelíd, oly bánatos volt, amilyen sápadt, halavány
225 XXIII|       vesztett, sokat kiállt, katona volt, szenvedett annyit, amennyit
226 XXIII|           arra a szóra: hogy „katona volt” az öreg urak is ráröffentek,
227 XXIII|        minden pamlag, minden szék el volt előle foglalva, a dámák
228 XXIII|            arról lenni, ami elődének volt elmondva.~Így az egész ebéd
229 XXIII|            hogy mikor mindennek vége volt, minden ember odament hozzá,
230 XXIII|            füstösen, kormosan, amint volt, az egész társaság előtt
231 XXIII|             onnan.~Ez világos célzás volt a dandy kalapjára, mely
232 XXIII|          vetni.~Az éj rendkívül szép volt, alig csapott el a tájon
233 XXIII|              a kormányos, ki odalenn volt vacsorálni a matrózkabinban,
234 XXIII|       pártfogoltjait.~– Igen régen – volt a válasz.~– Tán arról is
235 XXIII|            magyar, nincsen haza!” ez volt a szomorú jelszó, mellyel
236 XXIII|              voltak hagyatva.~Aki úr volt, ott is úr maradt. Pénzéért
237 XXIII|            egyik szorgalmas kézműves volt, a másik tanult ember; ingyen
238 XXIII|             egyik, aki tanultabb fiú volt, elment önkéntesnek a szerbek
239 XXIII|              maradtak mindvégig. Nem volt pártfogójuk sehol.~Az utolsó
240 XXIII|          sehol.~Az utolsó parancs ez volt: „előre, magyar, nincsen
241 XXIII|             nyomorultnak nem is igen volt egyebe, ő is szegény volt,
242 XXIII|            volt egyebe, ő is szegény volt, mint a kő.~Hanem volt egy
243 XXIII|       szegény volt, mint a kő.~Hanem volt egy szép leánya. Egy gyönyörű
244 XXIII|              akkor szép, kedves alak volt, kivált, ha valami nagy
245 XXIII|           hányni: hogy „szegény”.~De volt a fiúnak egy háborodott
246 XXIII|         kétszáz között bizonyára nem volt egy is, ki jobban örült
247 XXIII|             meg szándékát, mind kész volt az elmenésre.~Azon reggel
248 XXIII|              társaik közül senki sem volt jelen, ők voltak az elsők.
249 XXIII|              arcát… Az örmény leánya volt az.~– Xénia! – kiálta fel
250 XXIII|             Nelson-briggen Amerikába volt szállítandó.~A konzul, amint
251 XXIII| elszörnyülködött… Ily nevű brigg nem volt a kikötőben, és egyátaljában
252 XXIII|            egyátaljában egy hajó sem volt ott jelen, melynek az lett
253 XXIII|             egész egy kis félreértés volt, egy kis tévedés, – semmi
254 XXIII|        tengeren túli hazáról semmivé volt téve.~Nem volt hová lenniök.~
255 XXIII|       hazáról semmivé volt téve.~Nem volt hová lenniök.~Még csak könyörögniök
256 XXIII|             akinek közülök jó ruhája volt, azt eladta, a kevés pénzen
257 XXIII|          arca elhervadt, a fiú – meg volt tébolyodva.~A török hatóság