Part

  1 Egy  |               belőlök a tengeren túlra is, úgy szétszórták őket a
  2 Egy  |          hamvának egy atomja voltam én is.~Múltra emlékező, jelent
  3 Egy  |         porszem.~Hajtott a vihar engem is az ország egyik szélitől
  4  I   |       házfalakon mindenféle gaz nő, az is olyan sárga, mintha bánná:
  5 II   |         vigasztalt, felderített minket is, olyan jókedvűnek látszék.~
  6 II   |          nyitják meg börtönöd, magamat is odacsukatom hozzád, s ottan
  7 II   |          vakbuzgóan hiszek, még azokat is megvédné óvó kezeivel, akik
  8 II   |            végig, még a hirdetményeket is, leghátul bitang jószágok
  9 III  |                bujdossunk-e még tovább is?”~
 10 IV   |          napégette arcainkkal, olvasva is beillettünk volna bárhova
 11 IV   |                 Nyilván bujdosó volt ő is. Nagy magostetejű kalapot
 12 IV   |           ijedtében. Őt még a csikósok is ismerik; de amikor aztán
 13 IV   |             ismerik; de amikor aztán ő is rám ismert, elnyúlt a szája
 14 IV   |         zászlója alól a honvédekhez. Ő is osztotta e sorsot. Ott sok
 15 IV   |               meg valakit?~– Sőt, igen is furcsán jártam. A debreceni
 16 IV   |           Akkorra egy másik sebesültet is hoztak oda, annak meg mind
 17 IV   |           odább, mert rögtön a másikat is ellövik, s mielőtt az segíthetett
 18 IV   |                odavágott s másik lábát is elszakította. Inkább álltam
 19 IV   |              sereg elkezdett futni, ők is ottmaradtak szegények, jól
 20  V   |           idomtalanul, nyaklott jobbra is, balra is, néha előre-,
 21  V   |              nyaklott jobbra is, balra is, néha előre-, másszor hátraesett,
 22  V   |            hosszúra eresztve, néha nem is ül a lovon, csak két térde
 23  V   |                 Fogadj Isten, tinektek is – válaszolá. Joga volt bennünket
 24  V   |              vele valamit kezdeni, azt is hamar letorkolta, „nem szeretem
 25  V   |         mogorván.~Az utolsó toronytető is eltűnt a hátunk mögött,
 26  V   |          ingoványba. Másnap, harmadnap is hallani még kiabálását,
 27  V   |              az öreg ömledezései alatt is megtartá.~A vén csikós csaknem
 28  V   |             ment azóta férhez?~– Agyon is üttem volna. Nem becsületes
 29  V   |          szokásom a hazugság, de magam is alig hiszem, ami velem történt.~…~
 30 VI   |             hely, ahol ő elmaradt, ott is fogságban van: beszélt a
 31 VI   |                   Ha a világ végén van is, nem lesz messze – rebegé
 32 VI   |               ha el volna temetve, úgy is érte mennék.~E percben a
 33 VI   |               anélkül, hogy az egyszer is rám hágott volna, mindig
 34 VI   |               a csatatéren maradt.”~Én is ottmaradtam az elvesztett
 35 VI   |          engedett a magáéból, utoljára is az lett belőle, hogy összeverekedtek,
 36 VII  |         Meglátszik: hogy a csárdás nem is annyira a mások, mint a
 37 VII  |              vannak, kik nemsokára itt is meg fognak jelenni.~Mi ijedten
 38 VII  |               kellenek nekik. Különben is, késő volna odábbállani,
 39 VII  |               sem megy le rajta. Magam is olyanformán voltam. A félelemnek
 40 VII  |                nekem jó lesz a bakator is.~Sallai uram ugrott a söntésbe,
 41 VII  |       valamelyik elvitte.~– Bizony nem is hagyhatom azt szó nélkül –
 42 VII  |           köszönet fejében az üvegemet is eldugják. Kentek tolvajokat
 43 VIII |        szerette, szeretni fogja ezután is, és meg fog halni bele.~
 44 VIII |                eltemetve?~Tán a kedves is ott fekszik, a jeltelen
 45 VIII |             sem szívének: hogy kedvese is ott fekszik. A sírt belepte
 46 VIII |                van; – az ő sírja körül is, azon földön: hova az ő
 47 VIII |           pillanatokat vetének egyikre is, másikra is.~– Ez nem az
 48 VIII |            vetének egyikre is, másikra is.~– Ez nem az én nőm – mondá
 49 VIII |          magában a jövevény –, kísérői is mind idegenek. Valaki lehet
 50 VIII |                 hogy még a szerelemben is. Cseng az összeütött pohár,
 51 VIII |              nő.~– Úgy illendő, hogy ő is mindene legyen önnek.~…~
 52 VIII |               bánjon vele, s végre azt is megtudá, hogy szabadságáért
 53 VIII |             elítélte, megsemmisíté azt is.~A nő elsápadt.~– Könyörögni
 54 IX   |           Azzal lehunyta szemét és nem is nyitotta fel többet.~…~Később
 55  X   |         levelet kezembe: „olvasd el te is.”~Szórul szóra ez volt benne.~„
 56  X   |          levelet. Ilyet Vámos Pircsről is írhattál volna.~
 57 XII  |                 még a szomszéd faluból is ide járnak belőle venni,
 58 XII  |                az úr, la. Bujdosott az is, nem maradhatott otthon,
 59 XII  |           miért. Szívesen láttuk; hogy is tehetne másképp keresztyén
 60 XII  |            tenyerünkön hordoztuk volna is, egész nap lógott a feje,
 61 XII  |               cigány. Biz Isten, magam is szinte megsavanyodtam a
 62 XII  |            leszáll a maga emberségiből is. Megint egy óra múlva odanézek,
 63 XII  |                vagy mi! Hagyjon nekünk is rajta valamit!” Az ember
 64 XII  |            darázs, nem hiszem, hogy az is valami rossz lélek ne volna.~–
 65 XII  |            nézi az úr azt a fát, az úr is éppen olyan szomorú ember,
 66 XII  |              nehogy megtréfáljon az úr is, mert úgysegéljen, itthagyom
 67 XII  |          itthagyom még ezt a vármegyét is.~
 68 XIII |            halálát okozhatnák.~Elvégre is, mikor már nem volt számára
 69 XIII |           méltóztatott küldeni?~– Kell is oda ilyen ember.~– Uram!
 70 XIII |      ismerőssel találkozik, az Istenre is kéri, hogy ne nevezze az
 71 XIV  |            vége lesz a harcnak, minket is elfelejtenek, akkor aztán
 72 XIV  |            vége lett a harcnak, minket is elfelejtettek, együtt eljárunk
 73 XIV  |            meghallgatták kérésemet, te is részesítve leendsz a rokkantak
 74 XV   |              növendéke, később, ha nem is nagy, de mindenesetre nevezetes
 75 XV   |             így képzelhetni: hogy most is az, az ezen metier-ű embereken
 76 XV   |                magyar bankjegyeket, ki is a legelégültebb képpel a
 77 XV   |              tulajdonosai csak egyszer is hozzájutottak volna.~A derék
 78 XV   |              induló pénzeiket, még meg is köszönték, hogy mást adott
 79 XV   |            uzsorásoknak. A mi kupecünk is nekifeküdt rögtön a környéknek,
 80 XV   |            tudok ijesztgetni; mert azt is elmondtam nekik: hogy Törökországba
 81 XV   |          mégsem akarják adni, pedig én is megvenném szívesen, mert,
 82 XV   |          élelmező biztos –, az úr maga is úgy meg van ijedve: hogy
 83 XV   |              pénzt elkölt az úton, meg is lophatják annyi földön.
 84 XV   |                annyi mint a, húszat én is adok érte, az úr nyer magának
 85 XV   |               én talán azt a pénzt? Ne is beszéljen felőle!~– Nem
 86 XV   |               padlásra nézve, utoljára is elhítta magához az országköpölyözőt,
 87 XV   |                az országköpölyözőt, ki is egy óra múlva vetődött csak
 88 XVI  |              meg a távolba. Ott nappal is éjszaka van.~A város végin
 89 XVI  |           szólítá, itt-ott visszhangra is talált. Sértett családi
 90 XVI  |              tettél, de ha nem feledné is el, szegény megőszült apánknak
 91 XVI  |               megöli tekintetével. Nem is kérdezősködött senkitől.~
 92 XVI  |          többet, mint annyi másról itt is, ott is.~A fekete, elpusztult
 93 XVI  |               annyi másról itt is, ott is.~A fekete, elpusztult ház
 94 XVII |        csillagok leszállnak, és azokat is elhagyni, és mégsem érni
 95 XVII |               rám… Miért nem vagyok én is az?~Sokszor találok futó
 96 XVII |      fáradatlanul… Miért nem vagyok én is az?~Sokszor végigmegyek
 97 XVII |             éghez… Miért nem vagyok én is ott?~
 98 XVII |           velem. Ha tehetné, reményeit is megosztaná.~Mért nem cserélhetek
 99 XVII |               a zárda kertje. Még most is állanak a sorba ültetett
100 XVII |        magasságra nőve, a kút még most is ott a kertben, összeomolva
101 XVII |                Iátok itten embert, azt is százölnyi magasból, úgy
102 XVII |                Tán aludtam, s álmomban is láttam a tiszta kék eget
103 XVII |                oly hirtelen?~Talán nem is ő volt az, csak eleven álomlátásaim
104 XVII |          legelvadultabb kedélyre nézve is aggasztó, félelemnek nem
105 XVII |               kívüle senkim sincs, s ő is messze tőlem… Hol fogom
106 XVII | sertéscsordával.~E vadállatok különben is igen otthonosak e tájon,
107 XVII |              nem hangzott soha, gyalog is nehéz idáig lejutni. A megaggott
108 XVII |           vannak vén emberek, kik most is emlékeznek; azon óriási
109 XVII |            mély kútban, a fejsze akkor is fejében volt.~Most e leégett
110 XVII |          kérdém keserűen. – Ki véremen is megváltanálak, ha lehetne.~–
111 XVII |            kezemet-lábamat, nézd, most is itt nyomai.~Odanyújtá kezét,
112 XVII |              meglátogattál. Leégett az is, messze ellátszott a tűze
113 XVII |           elenyészett róla, még hangja is megváltozott, sőt reggel
114 XVII |                sőt reggel felé nevetni is hallottam. Az egész éjet
115 XVII |       hajaszálait megfehéríté, elméjét is megháborította: hogy történeteket
116 XVII |               még börtöne szenvedéseit is leírta.~Elmentem azon utcába,
117 XVIII|       általános idézés következtében ő is feljelenté magát. Megengedtetett
118 XVIII|           lekötelező modorral.~– Lehet is, teheti is, csak azt akartam
119 XVIII|           modorral.~– Lehet is, teheti is, csak azt akartam kérni:
120 XVIII|              akartam kérni: hogy addig is, míg ítéletet kapok…~– Adjak
121 XVIII|            parancsnok.~– Dehogy! Addig is csukasson be…~A parancsnok
122 XIX  |              Miserere, Domine!”~*~Most is emlékezem arra a kis halavány
123 XIX  |                ismert, s aztán rokonai is úgy akarták: hogy hozzámenjen.
124 XIX  |               Aztán a családi élet nem is táborba való. Aki csatareggelen
125 XIX  |            hogy imádom, s ha el tudnám is benne feledni a szeretőt,
126 XIX  |           vonzalom felejteté a szívvel is a magáét. A betegnek szabad
127 XIX  |             vissza lelke életvidámsága is.~Egy alkonyatkor ismét együtt
128 XIX  |           szoktunk, az oleanderek most is virítnak az ablak előtt.
129 XIX  |            hozott gyermekeinek… és azt is szerette…~…~A kárhozatos
130 XIX  |             eset magát a törvényszéket is zavarba hozta. Mindkét nő
131 XIX  |             szerette férjét, és a férj is szerette mindkét nejét,
132 XX   |   bálványemlékeket; mik még romjaikban is fenségesek, csodákat hoztak
133 XX   |         hétszáz évig élt egy, már maga is a második századot éli.
134 XX   |            fedezett fel, egyszer magam is tanúja valék, midőn a vízirányosan
135 XX   |            próbát, mondják: hogy azzal is többször sikerült neki;
136 XX   |                 többek közt Raubergtől is. Kérdé tőlem: hogy hová
137 XX   |                kell, még a szerelemből is, de tanítani nem fog semmire,
138 XX   |                ha csuda nem lett volna is előttem, mint másfélszázados
139 XX   |       hadseregeket kezde toborozni, én is honvédnak állottam, mielőtt
140 XX   |         neveznek, mert ott még a nevet is érdem után osztják. Közhonvéd
141 XX   |             között, sohasem talált egy is, háromszor elfogyott a zászlóalj,
142 XX   |                várba. Két hét múlva az is kapitulált, én mint az őrséghez
143 XX   |     elégedetlen vagy a nappal itt, ott is ugyanaz süt – szólt a bölcs.~–
144 XX   |            táncolt, az előtt éppen meg is kellett magát mindenkinek
145 XX   |              el az alme, a másik kettő is elsuhant, nemsokára lehetett
146 XX   |            elhalóbban. Asmai még akkor is aludt.~Másnap ismét másik
147 XX   |             gyöngédebb kegyosztalékban is részesítik, s reggel ismét
148 XX   |          szemeivel, s mikor az utolsót is megnézte, intett a szerecsennek,
149 XX   |             kötött fel s inte: hogy én is hasonlót tegyek.~Künn az
150 XX   |              ablakok. A természet maga is segített a próféta zöld
151 XX   |              történeteire, kiknek neve is el van már feledve, ki tán
152 XX   |                 a legutolsó lámpavilág is kialudt már; a tenger felett
153 XX   |         felelni, a válasszal azonban ő is adós maradt.~A hegytetőről
154 XX   |        gallyaikkal még a vadállatoknak is. De a mágus jól látszék
155 XX   |              meztelen kő, mely már nem is őrzi sírját…~– Olvass tovább! –
156 XX   |              szürke gránitsírkő, annak is csak egy darabja hevert
157 XX   |            hogy meglássam… Ó! a névnek is csak egy betűje volt már
158 XX   |           láték előttem, összetörve az is, csak e néhány szó volt
159 XX   |              DEO. REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még egy
160 XX   |            REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még egy volt hátra,
161 XX   |              füvek közé. – „Olvasd azt is” – szólt a mágus. – Odatekinték.
162 XX   |              neveiknek örök életet. Ők is idejöttek, itt fognak meghalni,
163 XX   |              istennek oltára… Eredj te is, küzdj, nagy leendsz, nevedet
164 XX   |                 aztán idejössz majd te is. La illah, il Allah! Az
165 XXII | mézeskalácsosnak még a sátora lepedőit is megvették.~Estenden a rozsnyói
166 XXII |                  Vettem fiam, magamnak is.~– No, az derék. Hogy volt
167 XXII |          belőle a zsidót, tetejébe meg is vertem, mert nem akarta
168 XXII |               lehetett volna venni. Ez is jobb lesz a semminél.~–
169 XXIII|            vidrabekecses férfiúval, ki is a helyszínre érkezvén, zsebébe
170 XXIII|            Ezalatt a kíváncsi vendégek is odacsoportosultak, megtudandók
171 XXIII|            forgatta kormánykerekét alá is, fel is, s rágta a foga
172 XXIII|             kormánykerekét alá is, fel is, s rágta a foga alá tett
173 XXIII|              már az éltes asszonyságok is a chevalier részére kezdének
174 XXIII|                akkor egyes polgároknak is szabad, sőt illendő velök
175 XXIII|              katona volt” az öreg urak is ráröffentek, s mikor a beteg
176 XXIII|              amennyi csak belefért, ki is végre sem állhatva ki a
177 XXIII|      tanúsított magaviselete ellen, ki is mindenütt néző, bámuló,
178 XXIII|            ártatlan gőzhajói biztostól is vegzáltatva, aki tudatlan
179 XXIII|              szenvedett, vagy akár meg is halhatott. Bánatosan emlékezett
180 XXIII|             volt a válasz.~– Tán arról is van tudomása, mi baleset
181 XXIII|             akarnak rólok hallani, úgy is szép az éjszaka, majd elmondom,
182 XXIII|           csata elveszett, futottak ők is, mint a többi. A vezér ezt
183 XXIII|             hagyatva.~Aki úr volt, ott is úr maradt. Pénzéért talált
184 XXIII|           magukról; akadt, aki mulatni is tudott; míg a kibujdosott
185 XXIII|               honvágy miatt.~E két fiú is az utóbbiak közé tartozott.~
186 XXIII|               unszolta másik testvérét is, míg az is elhagyta műhelyét,
187 XXIII|             másik testvérét is, míg az is elhagyta műhelyét, s vele
188 XXIII|              tőlök, a nyomorultnak nem is igen volt egyebe, ő is szegény
189 XXIII|             nem is igen volt egyebe, ő is szegény volt, mint a kő.~
190 XXIII|     beleszerethetett.~Az örmény leánya is így járt. Úgy megszerette
191 XXIII|            megtett volna érte, s a fiú is tetszett neki. Szegény embernek
192 XXIII|             álmodott már sokat. Többet is, mint kellett volna.~Testvére
193 XXIII|          között bizonyára nem volt egy is, ki jobban örült volna az
194 XXIII|          között vett búcsút kedvesétől is, a szép gránátszemű leánytól,
195 XXIII|             azután kacagva mondá:~– Én is veled fogok menni. Látod,
196 XXIII|            szeret, ott megél. Én tudok is, szeretek is. Nem lesz az
197 XXIII|           megél. Én tudok is, szeretek is. Nem lesz az élet ott ránk
198 XXIII|                jutott.~Egy napon Xénia is meghalt. Ínség, éjjeli hidegek,
199 XXIII|                soha nem ismertem volna is, elhoztam volna őket magammal,
200 XXIII|          magammal, s akármibe kerüljön is, elszállítom szüleihez.