Part

  1  I   | harmadnapra meghalt bele. Senkinek sem jut eszébe azóta visszatelepülni.~
  2  I   |           kútra akadtunk. Nem volt sem kámvája, sem vedre, sem
  3  I   |    akadtunk. Nem volt sem kámvája, sem vedre, sem ostora, üggyel-bajjal
  4  I   |            sem kámvája, sem vedre, sem ostora, üggyel-bajjal merítettünk
  5 II   |            nap hevét, még félelmet sem mutatott, mikor az alkonyati
  6 II   |          és vidám feleségét, magam sem tudtam: hogy miért.~Hisz
  7 II   |        útitárs, ki egész úton szót sem szólt, s mégis úgy fájt:
  8 III  |            válaszol a kérdezett –, sem te, sem a világ. Sokat búsult
  9 III  |    válaszol a kérdezett –, sem te, sem a világ. Sokat búsult férje
 10 IV   |   Hátratekintek. Az én doktoromnak sem híre, sem hamva. A saraglyában
 11 IV   |           én doktoromnak sem híre, sem hamva. A saraglyában senki
 12 IV   |         hamva. A saraglyában senki sem ült.~A kozákok azonban már
 13  V   |        mocsárok rejtekhelye~Szellő sem lengett az izzó ég alatt.
 14  V   |    haladtunk el mellette. Szárnyat sem libbentette meg.~Szekerünket
 15  V   |           hátra bókolt, egy kézzel sem fogta a lovát, az pedig
 16  V   |           kerek láthatáron, melyen sem hegy, sem ember nem uralkodik;
 17  V   |       láthatáron, melyen sem hegy, sem ember nem uralkodik; ki
 18  V   |      indult meg előttünk.~Egy szót sem szólott az egész úton. Útitársam
 19  V   |           víz, út, nyom nem vezeti sem itt, sem amott.~Vezetőnk
 20  V   |           nyom nem vezeti sem itt, sem amott.~Vezetőnk hirtelen
 21  V   |       feküdtünk. A csikós lova meg sem moccant gazdája alatt, egypár
 22  V   |           fájdalom miatt, de lábát sem emelte, hogy attól meneküljön;
 23 VI   |     szeretkőzni, még a feleségével sem. Az asszony sietett a tűzhelyhez,
 24 VI   |      vallja: hogy vicispán korában sem evett jobbat. Elfelejtette,
 25 VI   |    beletalált az oldalamba. Én meg sem mozdultam, azt hivék: hogy
 26 VI   |      patkójával.~Én egy mozdulatot sem tettem ezalatt, mely bennem
 27 VI   |           el akarta adni, de egyik sem engedett a magáéból, utoljára
 28 VI   |           keselyt.~Az ember semmin sem mulat oly jól, mint ha saját
 29 VI   |          el, oly helyen: hol senki sem szenved, víg, jókedvű társaságban,
 30 VI   |         víz tükre felett. Egy szót sem szólt senki, egyetlen hang
 31 VII  |          nagy kutyának nem használ sem csitítás, sem ütés, sem
 32 VII  |          nem használ sem csitítás, sem ütés, sem fütyülés, sem
 33 VII  |            sem csitítás, sem ütés, sem fütyülés, sem szólongatás, –
 34 VII  |            sem ütés, sem fütyülés, sem szólongatás, – lehúzza az
 35 VII  |          ember még ha alunni megy, sem hagyja el szokott vászon
 36 VII  |       süveg volt fejébe nyomva, az sem azért: hogy meleget tartson:
 37 VII  |          úgy megszűkült, egy falat sem megy le rajta. Magam is
 38 VII  |           embereket keresnek! soha sem volt az én házamnál kenteken
 39 VIII |            egy némber utazik.~Maga sem tudja: hová, azt sem tudja:
 40 VIII |          Maga sem tudja: hová, azt sem tudja: meddig. Sehol sincs
 41 VIII |          őt sohasem szerette, most sem szereti, – ha él, – nem
 42 VIII |            oly időben, midőn senki sem járt, oly helyeken, hova
 43 VIII |            után megnyughasson.~Ott sem volt az. Onnan ismét máshova
 44 VIII |       amott látta őt meghalni. Egy sem mondta azt: hogy „él!” – „
 45 VIII |       neveit, akit keresett, sehol sem találta.~És ha kérdék olykor
 46 VIII |      keresi annak sírját, aki neki sem férje, sem rokona, még csak
 47 VIII |        sírját, aki neki sem férje, sem rokona, még csak barátja
 48 VIII |           rokona, még csak barátja sem, búskomolyan felelé: „egy
 49 VIII |          az út mellett fölárkolva, sem sírkő, sem zöld bokor mellette.
 50 VIII |     mellett fölárkolva, sem sírkő, sem zöld bokor mellette. Ki
 51 VIII |           a hölgy nem bírta hinni, sem a hírnek, sem szívének:
 52 VIII |         bírta hinni, sem a hírnek, sem szívének: hogy kedvese is
 53 VIII |      elmerengve. Pedig virág sehol sem nyílt már.~Soká, soká bujdosott
 54 VIII |        messze elszakadva, még hírt sem hallhat felőle.~Éjjel álma,
 55 VIII |       mentek el mellette, hogy egy sem ismert rá.~Végre eljutott
 56 VIII |        nyújtott szép kézhez. Senki sem vevé tán észre: hogy a kezet
 57 VIII |          neje elfelejtett, kinek ő sem neje, sem rokona.~– De ő
 58 VIII |     elfelejtett, kinek ő sem neje, sem rokona.~– De ő mindenem
 59 IX   |        törődnie soha, egyéb gondja sem volt, mint magát és másokat
 60 IX   |            vendég és a jókedv soha sem fogyott ki házából, kapuja
 61 IX   |            csárdásnál egyebet soha sem fognak húzni.~Útitársammal
 62 IX   |        szoktak lenni, kik egy órát sem hagytak elmúlni a napból
 63 IX   |            okát, úgy hiszem, senki sem tudta meg.~
 64  X   |         bajos. Asszonnyal beszélni sem lehet, vannak ugyan szép
 65 XI   |        közt tudatá: hogy még akkor sem szűnt meg futni, miután
 66 XI   |    elfutott. Nem dicsekedett többé sem a lakomákon, sem a csatákban
 67 XI   | dicsekedett többé sem a lakomákon, sem a csatákban hőstetteivel,
 68 XI   |           nem látta őt többé senki sem itt, sem amott; a vigalom
 69 XI   |            őt többé senki sem itt, sem amott; a vigalom és a bátorság
 70 XI   |          mindenkitől futott, senki sem beszélhetett vele, hol éjjelezett?
 71 XI   |       éjjelezett? mivel élt? senki sem tudta róla.~Egy testvére
 72 XI   |           künn?” – kérdezé: „semmi sem” – felelék neki, a szél
 73 XI   |   megszökött a fogoly.~Azóta senki sem hallott felőle.~
 74 XII  |          van. De már ezt az öregem sem hagyhatta szó nélkül. Lekiált
 75 XII  |       rajta valamit!” Az ember reá sem konyított. – „De már ez
 76 XII  |         billentse rá a fülét!” Meg sem mozdult. Az öregem elkezde
 77 XII  |         körül kezdett járni, – azt sem bánta. – „No iszen, majd
 78 XII  |      megenném, mikor még tolvajnak sem kell, láthatja az úr, nem
 79 XII  |         nevezve; alkalmasint egyik sem volt az igazi. A bognár
 80 XIII | komolysággal állítá, hogy az egyik sem volt.~– Hát mit vétett ön?~
 81 XIII |           dacára annak, hogy senki sem bántja, ha olykor ismerőssel
 82 XIV  |         kellett szenvednünk, senki sem tudja úgy, mint mi ketten
 83 XIV  |         tetszett, adott neki, soha sem szólított meg senkit.~Néha
 84 XIV  |    könnyeitől nem tud szólni.~– Te sem leszesz többé koldus – szól
 85 XV   |            embereken nem változtat sem revolúció, sem restauráció.~
 86 XV   |           változtat sem revolúció, sem restauráció.~1849 szeptember
 87 XV   |  hallatszott, midőn letette, semmi sem lehetett egyéb, mint jóféle
 88 XV   |         mondani soha, még tréfából sem, ha egyébből nem, passzióból
 89 XV   | el-elnevette magát titkosan. (Soha sem szerettem az olyan embert,
 90 XVI  |           az apai háztól, senkinek sem mondták: hová, csak egy
 91 XVI  |           már a kardot, s dörgésit sem hallottuk még az ágyúnak.~–
 92 XVI  |         mehetek többé, nekem senki sem hinné el, mint teneked,
 93 XVI  |  egyenruhája volt rajta, kardja ki sem volt még húzva, a golyó
 94 XVI  |           az, oly szokatlan. Sehol sem égett lámpa az utcán, gyertya
 95 XVII |           jártak ide valaha? senki sem emlékezik rá többé.~Lenn,
 96 XVII |           tenger közepén. Semmiről sem tudok semmit.~Ha embert
 97 XVII |          minden rejtekodvat, sehol sem találtam, nevét kiáltám,
 98 XVII |     találtam, nevét kiáltám, senki sem felelt. Hova lehetett oly
 99 XVII |          vadrózsabokor tövébe, azt sem tudom, kis sírja hol van.~
100 XVII |         sötét éjszakában, senkinek sem jut eszébe: hogy újra fölépítesse,
101 XVII |           a kunyhó ajtaját. Senkit sem találtam benne. A tűzhelyen
102 XVII |            Ne keress többet… Senki sem fog többé feltalálni.”~…~
103 XIX  |  szeretnivaló, de akinél a többiek sem voltak jobbak, akiket ismert,
104 XIX  |           házat, és két hétig felé sem ment.~E két hét örömünnep
105 XIX  |          viselte magát iránta, elő sem hozta egykori viszonyát,
106 XIX  |         üldöztetve utazni, kívánni sem lehet. Aztán a családi élet
107 XIX  |      kívüle nőnek arca nem foglalt sem szívemben, sem álmomban
108 XIX  |         nem foglalt sem szívemben, sem álmomban helyet – soha.~
109 XIX  |           várost, elutazott, senki sem tudta: hova.~Egy napon levél
110 XIX  |          tartott.~Az őrnagyot soha sem látták oly vakmerőnek, mint
111 XIX  |         ítélőszékinek.~Pedig egyik sem volt oka annak: hogy vétkezett,
112 XIX  |            mindkét nejét, és egyik sem tudott lemondani.~…Egy reggel
113 XX   |        nevelj gyermekeket.~– Egyre sem való vagyok többé. Lelkem
114 XX   |        ember nem, még boldog ember sem.~Abu-Shirzad-Eddin, amióta
115 XX   |      töltesz, három napig kérdezni sem fogja: miért jöttél, még
116 XX   |       miért jöttél, még neved után sem fog tudakozódni, harmadnapra
117 XX   |         mellette.~Azontúl szólanod sem kell többet, tudni fogja:
118 XX   |        szemébe könny nem jön soha, sem öröm, sem fájdalom könnye.~…~
119 XX   |            nem jön soha, sem öröm, sem fájdalom könnye.~…~Másnap
120 XX   |      Madzsar Dágnak nevezik, senki sem emlékszik rá: hogy miért,
121 XX   |           nevére már nem emlékezik sem a királynak, sem az ősapának,
122 XX   |         emlékezik sem a királynak, sem az ősapának, valami baj
123 XX   |           írva, nem ért már semmit sem a kutyabőr, sem a pecsét,
124 XX   |         már semmit sem a kutyabőr, sem a pecsét, valami jöttment
125 XX   |           volt vezére, és ő nevére sem emlékszik többé…~Azután
126 XX   |            között. Hihetőleg senki sem emlékszik már azokra, akiket
127 XX   |            csizmatisztítót. Sehogy sem tudtam attól a gondolattól
128 XX   |      melyet semmi indulatváltozat, sem mosoly, sem gyönyör, sem
129 XX   |       indulatváltozat, sem mosoly, sem gyönyör, sem a harag pírja
130 XX   |           sem mosoly, sem gyönyör, sem a harag pírja el nem riaszta
131 XX   |       keblemre vonjam, – és én meg sem csókoltam őt.~Reggel kisírt
132 XX   |       látja a jövendőt, amit senki sem sejt, és a múltat, mire
133 XX   |            és a múltat, mire senki sem emlékszik, ki olvas a csillagokból
134 XX   |        helyen, változatlanul.~Soha sem láttam annyi meteort lefutni,
135 XX   |             úgy látszék, nem osztá sem a keresztyének, sem a törökök
136 XX   |          osztá sem a keresztyének, sem a törökök babonáit; hidegen
137 XXI  |     kezénél fogva vonszolja. Senki sem ad nekik egy fillért, egy
138 XXII |        talált, vette, fizette, azt sem kérdezte: hogy adják; sőt
139 XXIII|       állót, hogy az a karfáig meg sem pihent, s csak azután kiáltott
140 XXIII|        tett dohányt, mintha senkit sem venne észre.~A közönség
141 XXIII|          mellettem, hogy a légynek sem vétenek.~A közönség a pártfogolás
142 XXIII|           közt ragadós. Ez a másik sem vét senkinek, még azért:
143 XXIII|         amennyit az urak összevéve sem álmodtak, hát hagyjanak
144 XXIII|         csak belefért, ki is végre sem állhatva ki a nevezetessé
145 XXIII|           valamit parancsolt, soha sem jöttek többet vissza, ha
146 XXIII|         jött vissza, akinek ideája sem akart arról lenni, ami elődének
147 XXIII|           belenézett a Dunába.~Itt sem maradhatott nyugton, majd
148 XXIII|    küzdöttek egymás mellett, senki sem látta őket futni soha.~Tisztjeik,
149 XXIII|        inni adott nekik, a jó szót sem kímélte tőlök, a nyomorultnak
150 XXIII|         folyamodókra semmi gondja, sem tartásuk, sem menhelyükről
151 XXIII|        semmi gondja, sem tartásuk, sem menhelyükről gondoskodni
152 XXIII|   gondoskodni nem fog.~De hisz egy sem bánta meg szándékát, mind
153 XXIII|            ki, a leány egy könnyet sem ejt.~Mikor korán reggel,
154 XXIII|            még társaik közül senki sem volt jelen, ők voltak az
155 XXIII|        szeret, eljön utánam, semmi sem köti e földhöz.~Az ifjú
156 XXIII|           és egyátaljában egy hajó sem volt ott jelen, melynek
157 XXIII|     lenniök.~Még csak könyörögniök sem lehetett; mert útleveleik
158 XXIII|       melyből számára még csak sír sem jutott.~Egy napon Xénia