Part

  1 Egy  |        közül keresve az egyet, akit meg nem talál; hirtelen forró
  2  I   |      visszatérni oda.~Egy ember, ki meg tudott menekülni, bátorságot
  3 II   |      kibocsátanak. S ha nem nyitják meg börtönöd, magamat is odacsukatom
  4 II   |             ottan élünk, ott halunk meg.~Sírva fakadtunk mindnyájan.~
  5 II   |       fiatal férfi arcképe látszott meg, emailban festve, nyalka
  6 II   |             kik utasokat gyilkoltak meg értök. Finom női ötvözetek,
  7 III  |        buffogó csorda mellett, lába meg volt sértve, botjával duzmadtan
  8 III  |              ki semmi hatalom előtt meg nem hajolt, jött légyen
  9 III  |              ki most éve házasodott meg, azóta mindég mézesheteit
 10 IV   |         bajuszát.~A jó ember nagyon meg volt ijedve, kezébe vette
 11 IV   |             lőcsön lógott a csutora meg a posztószél tarisznya.
 12 IV   |            képe az orrától a füléig meg volt borotválva, miáltal
 13 IV   |            akárhány.~– Gyógyított-e meg valakit?~– Sőt, igen is
 14 IV   |     sebesültet is hoztak oda, annak meg mind a két lába volt ellőve,
 15 IV   |      garnizonőrség közt, ott tanult meg magyarul, s innen egy orosz
 16 IV   |     parancsolván: hogy azt foldozza meg.~Ez nagy kipkapkodás között
 17  V   |            Szárnyat sem libbentette meg.~Szekerünket odahagytuk,
 18  V   |   kankalikos kútgémet pillantottunk meg oldalvást egymás mellett;
 19  V   |          nyargalni.~Most még inkább meg lehete benne ismerni a csikóst.
 20  V   |          azután gyanú nélkül indult meg előttünk.~Egy szót sem szólott
 21  V   |             a tilinkó, amely jobban meg tudta volna cifrázni.~Amint
 22  V   |            feküdtünk. A csikós lova meg sem moccant gazdája alatt,
 23 VI   |            sült halból: hogy társam meg nem állhatá, miszerint ki
 24 VI   |            kezdtem jönni, fél felem meg volt dagadva, s a fejem
 25 VI   |         beletalált az oldalamba. Én meg sem mozdultam, azt hivék:
 26 VI   |      zászlóját négy huszár mentette meg, s mint később hallottam,
 27 VI   |             hogyha kedve van, öljön meg, ne hagyjon tovább nyomorognom.
 28 VI   |      valamelyik pajtását nyomorítja meg vele; de nyerni akart rajta
 29 VI   |     tizenkét forintot kért, a másik meg nem ígért többet tíznél,
 30 VI   |         pedig az egyik mindenesetre meg akarta venni, a másik pedig
 31 VII  |        tartott kis házat pillantánk meg. Ez a „szikra” csárda.~Félreesik
 32 VII  |             hátul és oldalt támadva meg.~A vén csikós flegmatice
 33 VII  |         csinos kéz nyomai látszanak meg rajta. Meglátszik: hogy
 34 VII  |        vannak, kik nemsokára itt is meg fognak jelenni.~Mi ijedten
 35 VII  |               No hát vizitálja kend meg a legényeket, míg itt vannak,
 36 VII  |            keresnek, s maguk lopják meg a becsületes embert. Kentek
 37 VII  |             vármegyére. Hadd tudják meg, milyen szép emberek kentek.~
 38 VII  |     szeretném látni.~– No hát lássa meg kend – rikolta dühösen,
 39 VIII |        szeretni fogja ezután is, és meg fog halni bele.~Mint vándorol
 40 VIII |  tudakozódott utána.~– Nem itt halt meg – mondák néki az emberek. –
 41 VIII |       mindenütt, hol idegen nőt lát meg, talál benne valami hasonlót,
 42 VIII |          ablakán beszólni, úgy lepi meg majd, hogy az utcán alamizsnát
 43 VIII |    egyszerre. Arca elsápad és aztán meg kigyullad. Reszketve ragadja
 44 VIII |        kigyullad. Reszketve ragadja meg a férj kezét s féltve omol
 45 VIII |         bírák előtt gyakran fordult meg egy gyászba öltözött hölgy
 46 VIII |      közepett hívatlan vendég jelen meg az orgiák termében. Egy
 47 VIII |             Többé nem az, a válóper meg van indítva ön ellen.~Az
 48 IX   |            vidám körben pihenhetünk meg. Akik őhozzá rendesen jártak,
 49 IX   |         előtt hevert, fején a sipka meg volt fordítva, ellenzőjével
 50 IX   |             Mi megzavarodva álltunk meg a nyitott ajtóban.~Az egyik
 51 IX   |             hiszem, senki sem tudta meg.~
 52  X   |             A Marci zsidóval újítsa meg az árendát a pálinkaházra
 53  X   |        Aztán mindent vajjal főznek, meg olajjal. Áldja meg az Isten
 54  X   |          főznek, meg olajjal. Áldja meg az Isten kedves bátyámat,
 55 XI   |            hogy még akkor sem szűnt meg futni, miután nem látott.~
 56 XI   |         mondta volna, miképpen ölte meg azt a boldogtalant. Csatákban
 57 XI   |     szavazott az eltérőre. Így ölte meg saját kezeivel egyikét legjobb
 58 XI   |                Igen, igen, nézzétek meg, mi zörög ott künn? – sürgeté
 59 XI   |           hogy nehány évi börtönnel meg fog szabadulni. – Egy éjszakán,
 60 XII  |        maradt, azt egész raja lepte meg a darázsoknak, fészket csináltak
 61 XII  |         ültette. Isten nyugosztalja meg. Nem terem a faluban ehhez
 62 XII  |     legalább billentse rá a fülét!” Meg sem mozdult. Az öregem elkezde
 63 XII  |      megindítom én a fülét, ha soha meg nem volt indítva” – kiálték,
 64 XIII |             van! az nem lepte volna meg, ha rögtön vasra vereti,
 65 XIII |         nevezze az igaz nevén, mert meg találja valaki hallani,
 66 XIV  |       Esőben, hidegben miért jelent meg rendesen, aggódva tudakolandó:
 67 XIV  |            neki, soha sem szólított meg senkit.~Néha egy-egy asszony
 68 XV   |             úr, hogy a magyar pénzt meg kell kuporgatni, s ahol
 69 XV   |             hogy az kétszer fizette meg a marhák árát, anélkül,
 70 XV   |          maradt két zsák ezüstpénz, meg egy rizma bankjegy, melyek
 71 XV   |             a pénzkupec volt.~Ennek meg az volt a mestersége: hogy
 72 XV   |         kárba induló pénzeiket, még meg is köszönték, hogy mást
 73 XV   |         ismét az ő zsebében torlott meg. A kupec azt hitte, hogy
 74 XV   |          látván, mily kevéssé apadt meg a bankóproviánt, dacára
 75 XV   |        pénzt? – kérdi, nem állhatva meg szó nélkül a dolgot.~A bikfic
 76 XV   |    vesztegeti.~– Nem lehetetlen az. Meg kell az embereket ijesztgetni
 77 XV   |         biztos –, az úr maga is úgy meg van ijedve: hogy most, ha
 78 XV   |            akar menni. Míg odamegy, meg visszajön, tenger pénzt
 79 XV   |        tenger pénzt elkölt az úton, meg is lophatják annyi földön.
 80 XVI  |             ijesztő képül látszanak meg a távolba. Ott nappal is
 81 XVI  |       tiszta vagy.~– S hol talállak meg valaha?~– El fogok esni
 82 XVI  |           egy szép halotton akadtak meg.~A Bocskai-huszárok egyenruhája
 83 XVI  |          voltak összetéve, úgy halt meg fájdalmatlan arccal.~A tábornok
 84 XVI  |         tábornok elgondolkozva állt meg fölötte „szegény gyermek,
 85 XVI  |          messze.~Késő este érkezett meg a búcsú nélkül elhagyott
 86 XVII |           hegycsoportok felé, sehol meg nem állni, nem pihenni,
 87 XVII |        világ, emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak a vadmadarak
 88 XVII |     érzékeiből csak öntudata maradt meg, vagy tán inkább, mint ki
 89 XVII |        gondolataimban, s nem zavart meg az ádáz vonítás és dühös
 90 XVII |           egy sertésfalkát támadtak meg. A bojtár elszaladt, vagy
 91 XVII |             kezével egy kést kapott meg az asztalon – és jaj neki! –,
 92 XVIII|            untatott másokat, senkit meg nem szólított, senkinek
 93 XVIII|         legfölségesebb idő a nyúlra meg az őzre. Az ilyen időért
 94 XIX  |     kegyednek: hogy én szüntessem-e meg látogatásaimat vagy az őrnagy.~
 95 XIX  |               Kétségtelenül. Ígérje meg, hogy nekem meg fogja e
 96 XIX  |              Ígérje meg, hogy nekem meg fogja e levelet mutatni.~–
 97 XIX  |          önkénytelen rándulás lepte meg izmait egyszerre… Csak most
 98 XIX  |      egy-egy tündér-álomkép jelenne meg kórágya fölött, ki oly résztvevő,
 99 XIX  |            azt csak a halál oldhatá meg.~Most mindhárman célt értek.
100 XX   |           ragyogott, s azalatt halt meg, és itt temetteték el az
101 XX   |           kilencvenéves agg nő halt meg Budán, már az oly vénnek
102 XX   |            a gyermek ereibe, s hogy meg ne gyengüljön annak ereje,
103 XX   | Rosicrucianus szektával ismerkedtem meg, kik nyílt tanaikban „szabadkőműveseknek”
104 XX   |          apró titkokkal ismertetett meg, megajándékozott a Rosicrucianusok
105 XX   |         Rauberget: hogy ismertessen meg az emberrel.~– Az nem nehéz –
106 XX   |        akarnak fölvétetni. Ha tehát meg akarsz ismerkedni ez emberrel,
107 XX   |           tesz kedvedért, de azokat meg nem magyarázza.~…~Hazaérkezve,
108 XX   |      professzori katedráról, melyre meg voltam híva, s éjeket, napokat
109 XX   |          sötétlő fényű erdő látszik meg a hegyoldalban.~Azon erdő
110 XX   |          emberek szemei elől. Neked meg fogja azokat mutatni és
111 XX   |   emberlélek egyéb gyarló kívánsága meg nem fogamzott soha – egyedül
112 XX   |           csoport koldust pillanték meg, kiknek isteni tiszteletök
113 XX   |             táncolt, az előtt éppen meg is kellett magát mindenkinek
114 XX   |             vége lesz, hanem azután meg a földre guggolva valami
115 XX   |          Allah szenim gyaur! verjen meg Allah! te hitetlen!” s azzal
116 XX   |            hosszúnyakú ezüstpalack, meg egy igen lapos csésze, melyből
117 XX   |         flegma csak későbben lepett meg a dal felől, azon pillanatban
118 XX   |          lélek más gyarló indulatai meg nem fogamzanak soha, egyedül
119 XX   |            keblemre vonjam, – és én meg sem csókoltam őt.~Reggel
120 XX   |             vastag iharfák jelentek meg, mik közt néhol irtatlan
121 XX   |          lefutni, azt kérdi, ki hal meg; a muzulmán, ha csillagot
122 XXI  |      veszélyt, szorosabban markolja meg fegyverét, s ujját le nem
123 XXI  |           ellenséges kezek ragadják meg, s mielőtt védhetné magát,
124 XXI  |           csapat vezére. – Esküdjél meg: hogy bennünket el nem árulsz,
125 XXI  |         legyenek koldusok, haljanak meg nyomorúan…~– Éljenek-haljanak
126 XXI  |          vezéred sátoráig. Számláld meg, mennyi pénz van benne.
127 XXII |           belőle a zsidót, tetejébe meg is vertem, mert nem akarta
128 XXII |            már egyéb a piacon, amit meg lehetett volna venni. Ez
129 XXIII|            állót, hogy az a karfáig meg sem pihent, s csak azután
130 XXIII|          elővéleménye, úgy látszék, meg volt oszolva: a fiatal férfiak
131 XXIII|         nyomorúság, az: hogy fázik, meg hogy éhes, az ilyen betegség
132 XXIII|        öregurak erszényeiket nyiták meg, s aki csak valamit tett
133 XXIII|      beafsteakig megvesztegetni. Az meg lármát csapott, ráfogta:
134 XXIII|           tetejéről –, állítsa kend meg a hajót! ott egy úr elvesztette
135 XXIII|          vagy szenvedett, vagy akár meg is halhatott. Bánatosan
136 XXIII|          mit hallani.~– Ismertessen meg bennünket vele; tán akad
137 XXIII|          hajó orrába: hogy ők maguk meg ne hallják.~A kormányos
138 XXIII|             eszméje, mely nem szűnt meg őt üldözni.~Hallott beszélni
139 XXIII|          fog.~De hisz egy sem bánta meg szándékát, mind kész volt
140 XXIII|              messziről nem ismerték meg, csak amikor előttük állt,
141 XXIII|         amikor előttük állt, látták meg a csillagfénynél az érkezett
142 XXIII|            egyik temetőjében húzták meg magukat, nyomorban, piszokban,
143 XXIII|           szégyen és bánat vetették meg sírját.~Az ifjú látta, mint
144 XXIII|             arca elhervadt, a fiú – meg volt tébolyodva.~A török