Part

  1  I   |             hónapok óta le vannak égve, még egy ház sincs belőlök felépítve.~
  2  I   |                vissza többet.~Egy másik még csaknem épen találva házát,
  3 II   |              szomjat, a déli nap hevét, még félelmet sem mutatott, mikor
  4 II   |                emberhangtalan fenyéren. Még ő bátorított, vigasztalt,
  5 II   |                kiben vakbuzgóan hiszek, még azokat is megvédné óvó kezeivel,
  6 II   |                Elolvastam végtől végig, még a hirdetményeket is, leghátul
  7 III  |              laknak többé a kis házban. Még kisebbe mentek lakni. Ott
  8 III  |                egymástól: „bujdossunk-e még tovább is?”~
  9 IV   |           aránylag képtelen nagy álla s még szélesebb szája a legcsodásabb
 10 IV   |             kék-zöld lett ijedtében. Őt még a csikósok is ismerik; de
 11 IV   |          térdéhez hozzávarrta.~A hetman még egyet húzott kulacsomból,
 12  V   |               felé két óra hosszánál, s még mindig oly messze látszott
 13  V   |         látszott hozzánk, mint azelőtt.~Még nem értünk oda, midőn velünk
 14  V   |          elkezde felénk nyargalni.~Most még inkább meg lehete benne
 15  V   |            Másnap, harmadnap is hallani még kiabálását, majd itt, majd
 16  V   |               nyüzsgése a természetnek, még magányosabb, még aggasztóbb
 17  V   |          természetnek, még magányosabb, még aggasztóbb volt, mint maga
 18  V   |       akárhányan halva, összevágva; – s még egyszer elkezdé fütyölni
 19  V   |              vén csikós haragosan kapta még társam lovának zabláját.~–
 20 VI   |               szélével törülve szemeit, még ha el volna temetve, úgy
 21 VI   |                mások előtt szeretkőzni, még a feleségével sem. Az asszony
 22 VI   |                 volt dagadva, s a fejem még mindig úgy zúgott, mintha
 23 VI   |               víz alatt volnék. A csata még folyvást tartott. Én ott
 24 VI   |     megalkudtak-e aztán másnap, mert én még azon éjjel kiszöktem az
 25 VII  |                szemérmetes magyar ember még ha alunni megy, sem hagyja
 26 VII  |     szolgáltatva, búcsút vett tőlünk, s még azon éjjel visszatért túlparti
 27 VII  |             odábbállani, észrevennék, s még inkább gyanút kapnának.
 28 VII  |                 dologhoz.”~„Nem tetszik még egyszer? – kérdé a megelőző
 29 VII  |                veszekedném! – ordíta az még hangosabban.~– De velem
 30 VII  |                   Három hétig maradtunk még azután a csárdában.~
 31 VIII |             neki sem férje, sem rokona, még csak barátja sem, búskomolyan
 32 VIII |               már.~Soká, soká bujdosott még azután. Szenvedett és szeretett.
 33 VIII |       barátaitól fél.~Csak egy lény van még a világon, aki gondolatjait
 34 VIII |                 tőle messze elszakadva, még hírt sem hallhat felőle.~
 35 VIII |            búsongó, hízelgő asszonnyal, még reszketett ajka a fájdalmas
 36 VIII |            rossz világ azt mondja: hogy még a szerelemben is. Cseng
 37 IX   |               mint a klarinétot.~– Ezek még ma nem kaptak inni – monda
 38 IX   |               akar meghalni, ahogy élt. Még egy óranegyed előtt beleénekelt
 39 IX   |            előtt beleénekelt a zenébe s még megmondta hogy melyik ki
 40 IX   |         húzzátok rá. – Táncoljatok. – S még egyszer végigfutott haldokló
 41 XI   |                bokrai közt tudatá: hogy még akkor sem szűnt meg futni,
 42 XII  |              hallja az úr – viszonza, – még a megboldogult édesapám
 43 XII  |                 fogható gyümölcs sehol, még a szomszéd faluból is ide
 44 XII  |           találok nézni, az én emberem, még mindig a fán van. Már ekkor
 45 XII  |             amiért annak a gyümölcséből még egyet megenném, mikor még
 46 XII  |               még egyet megenném, mikor még tolvajnak sem kell, láthatja
 47 XII  |             mert úgysegéljen, itthagyom még ezt a vármegyét is.~
 48 XIII |                szolgálhatok vele.~– Hát még mit vétett ön?~– Úgy hiszem;
 49 XIII |               fogást jobban megbecsüli.~Még eddig nem talált; pedig
 50 XV   |                 kárba induló pénzeiket, még meg is köszönték, hogy mást
 51 XV   |             Bizony nem tudom én, lesz-e még ebből valami, de adok százért
 52 XV   |           háromhéti marokkal-szórásnak. Még jobban elszörnyed a pénzkupec,
 53 XV   |            szokása igazat mondani soha, még tréfából sem, ha egyébből
 54 XVI  |               élni.~A két gyermek szíve még nem ismert más szerelmet,
 55 XVI  |                s dörgésit sem hallottuk még az ágyúnak.~– Hova nektek
 56 XVI  |               másik.~– Eredj vissza. Te még fiatal vagy, még teneked
 57 XVI  |             vissza. Te még fiatal vagy, még teneked a világ elfelejtheti,
 58 XVI  |               rajta, kardja ki sem volt még húzva, a golyó éppen szívén
 59 XVII |      harmadikról nem tud semmit.~Tavaly még gazdag ember volt, hat béres
 60 XVII |           reménnyel.~„Minden vissza fog még térni. A régi öröm, jóbarátok,
 61 XVII |            fordítanak, s beszélni fogja még a magyar nyelvét a hegy
 62 XVII |            fenyvesei végtelen távolban. Még közelebb a gömöri hegyek,
 63 XVII |                 imaterem boltozatja áll még egyedül épen, az oszlopzatokra
 64 XVII |                  valaha a zárda kertje. Még most is állanak a sorba
 65 XVII |           óriási magasságra nőve, a kút még most is ott a kertben, összeomolva
 66 XVII |                egyetlen oka annak: hogy még élek, s hogy rég főbe nem
 67 XVII |                 Már jó sötét volt, s én még mindig törekedtem valahol
 68 XVII |                már egy óra óta feljött, még most látszék innen alólról
 69 XVII |         elveszettnek hitt barátom arca, még dúltabb, még vadabb, mint
 70 XVII |              barátom arca, még dúltabb, még vadabb, mint akkor, szemei
 71 XVII |                igazítson útba, – s hogy még sikerültebbé tegyem közönyösségemet,
 72 XVII |               galamb.~Alig harmincéves, még tavaly hollófekete hajfürtökkel,
 73 XVII |            mormogá szaggatottan, – csak még egyszer, csak még egyszer… –
 74 XVII |                  csak még egyszer, csak még egyszer… – hörgé fogcsikorgatva
 75 XVII |               keservesen.~– Ne hagyj el még – szólt átölelve –, maradj
 76 XVII |            jutott: hogy ehhez képest én még igen-igen boldog vagyok…~
 77 XVII |        észrevehetőleg elenyészett róla, még hangja is megváltozott,
 78 XVII |             mint állítá, s mint előttem még börtöne szenvedéseit is
 79 XVII |          valónak hitt és megőrült bele.~Még aznap útnak indulék.~Fel
 80 XIX  |          tartani egy feleséget.~A leány még nagyon fiatal volt, a vőlegénynek
 81 XIX  |            szerelmi összeköttetés után.~Még ott volt, midőn az ifjú
 82 XIX  |                szívtelenség volna, s ha még csak egyedül lenne! De oly
 83 XIX  |                de büszkén monda:~– Most még jobban szeretem őt.~*~E
 84 XIX  |                 ő maga adhassa át neki. Még a folyosón hallva lépteit,
 85 XIX  |            Olvassa! – szólt fulladozva, még könnyei elboríták arcát,
 86 XIX  |                 valami fájdalmat, minek még eddig nem mert nevet adni.~
 87 XIX  |                mint eltűnt álom, jutott még néha eszébe az elmúlt dicsőség
 88 XX   |                itt, mikor Buda tornyain még a félhold ragyogott, s azalatt
 89 XX   |          hátrább szorult, most alig áll még legszegletében Európának
 90 XX   |                 szentek sírjai mutatják még egykori hatalma kiterjedését,
 91 XX   |      templomokat, bálványemlékeket; mik még romjaikban is fenségesek,
 92 XX   |        titkaikat nem fedezte föl senki. Még betűiket sincs aki ismerné; –
 93 XX   |            minden betegségből, ha kell, még a szerelemből is, de tanítani
 94 XX   | Abu-Shirzad-Eddinnek neveznek, mert ott még a nevet is érdem után osztják.
 95 XX   |        tisztelettel viseltetnek iránta.~Még egy holdforgás, még egy
 96 XX   |             iránta.~Még egy holdforgás, még egy csatakör, és én ezredes
 97 XX   |       kincsekkel bírni, úr lenni, aminő még nincsen, vagy nagy hatalmas
 98 XX   |        közönséges mindennapi ember nem, még boldog ember sem.~Abu-Shirzad-Eddin,
 99 XX   |                e névből lett Iz-Nikmid, még mikor én gyermek voltam,
100 XX   |                sem fogja: miért jöttél, még neved után sem fog tudakozódni,
101 XX   |               azt nem tudja megmondani. Még nemrég volt az őseiről maradt
102 XX   |              éjszakáktól, a legmagasban még csüngött nehány érett, rózsaszínű
103 XX   |                 Fiatal embernek kellett még lennie, arcán még nem volt
104 XX   |               kellett még lennie, arcán még nem volt ránc, hanem annál
105 XX   |              kereken fogta körül arcát, még felötlőbbé tevé e sápadtságot,
106 XX   |               fűhöz, fához hasonlítani; még angyalt nem láttam, de ha
107 XX   |            glóriát alkotott feje körül, még egy fordulás, suhogó ruhája
108 XX   |                mindig elhalóbban. Asmai még akkor is aludt.~Másnap ismét
109 XX   |               vele megosztani, miközben még más gyöngédebb kegyosztalékban
110 XX   |               helyet szúrós gallyaikkal még a vadállatoknak is. De a
111 XX   |           ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még egy volt hátra, egy nagy
112 XX   |               szavaimat, – hallgaték.~– Még e kő nem leend elég, az
113 XXI  |         Nesztelenül, észre nem vétetve.~Még egyszer végigfutnak lelke
114 XXII |             kényszerítő határozat, csak még Rimaszombatban nem.~Ott
115 XXII |                 hogy a mézeskalácsosnak még a sátora lepedőit is megvették.~
116 XXII |                    Megveszett kend? Hát még mit vett?~– Kifizettem belőle
117 XXIII|             bekalamázolta.~A dandy erre még dühösebb lett, fölkereste
118 XXIII|               Két ifjú, csaknem gyermek még mind a kettő, rongyos elkallott
119 XXIII|                 másik sem vét senkinek, még azért: hogy az embernek
120 XXIII|             elsüllyedendett.~A kapitány még mélyebben dugta kezeit bekecse
121 XXIII|              corduroy makintosh számára még csak odalenn, a cabinetben
122 XXIII|             borjúlábakat leböngészték s még vagy kilenc mogyorót, amihez
123 XXIII|            tudott mogyorótörőt kapni.~S még az hozzá: hogy mikor mindennek
124 XXIII|              Mohácshoz értek, kiszállt, még az ártatlan gőzhajói biztostól
125 XXIII|                aztán erről testvérével, még többet kedvesével. Lefesté
126 XXIII|                szeretett tárgyhoz, amit még sohasem látott, de amiről
127 XXIII|           gyűlhelyre értek a testvérek, még társaik közül senki sem
128 XXIII|                 köti e földhöz.~Az ifjú még akarta őt marasztalni. De
129 XXIII|               szenvedésre, s arra, amit még ezután kell majd kiállniok.~
130 XXIII|                  Nem volt hová lenniök.~Még csak könyörögniök sem lehetett;
131 XXIII|        láthatott hazát, melyből számára még csak sír sem jutott.~Egy