Part

  1 Egy  |              dombon ült a méla juhász, ki tudja: hogy kik és hányan
  2 Egy  |                széthangzik a völgyben. Ki tudja hányan és miért imádkoznak
  3 Egy  |       kényelemben laktak egykor itten! ki tudja: hol, merre? végtelen
  4 Egy  |            nótát!” – kiált a cigányra. Ki tudja, mi volt oly szomorú
  5 Egy  |               ismert hang nevét mondja ki, felrezzenve szétnéz. Senki
  6 Egy  |                hallgatag utcákon, mint ki gyújtogatni indult, benézni
  7 Egy  |               hova lett; menyasszonyt, ki özvegy lett, mielőtt nő
  8 Egy  |                nő lehetett volna, nőt, ki csatatérről csatatérre járt
  9 Egy  |               magát.~A bujdosó honvéd, ki bénán jött el a csatából,
 10 Egy  |          csatából, az üldözött polgár, ki nevét eltagadta, a megfogyott
 11 Egy  |             kórjeleit, tán lesz orvos, ki azokat meggyógyítsa, vagy
 12  I   |            sovány csikasz kutya nézett ki az ablakon, oly vadul, oly
 13  I   |            visszatérni oda.~Egy ember, ki meg tudott menekülni, bátorságot
 14  I   |            mintha bánná: hogy ott kelt ki; körös-körül a szántóföldeket
 15  I   |          kimerítettük, borzadva önténk ki a földre. Veres volt, mint
 16 II   |               engem hallgatag útitárs, ki egész úton szót sem szólt,
 17 III  |             úgy hasonlított valakihez, ki az országgyűlési körök első
 18 III  |             patrióták szobáiban látni, ki a karzati tapsokat annyiszor
 19 III  |                  bátor, vakmerő ember, ki semmi hatalom előtt meg
 20 III  |              egy igen boldog embernek, ki most éve házasodott meg,
 21 IV   |            balra… egy könnycsepp esett ki szeméből… azután visszatette
 22 IV   |                ostentációval fityegett ki egy irtóztató nagy kétfülű
 23 IV   |       reszketve és pisszegve emelkedék ki a kocsiderékból: hova ijedtében
 24 IV   |                ami nagyon furcsán jött ki.~– Kicsoda az úr! – kérdi
 25 IV   |           rivalla az agyonijedettre.~– Ki vagy? meghalsz. Mit akarsz?
 26  V   |               Amint a nagy távolságból ki lehete venni, valami csikós
 27  V   |               sem ember nem uralkodik; ki tudja, mi kéj az, amit akkor
 28  V   |                 a sáserdők sötétzöldje ki volt hímezve a legtarkább
 29  V   |          nádsűrűbe, aztán nem találnak ki belőle, ottan vesznek. Éjjelenként
 30  V   |             itt, majd megint távolabb, ki bírna segélyére menni oda?
 31  V   |       szoktatva ember szomszédságához, ki merne ide követni bennünket?
 32  V   |                arról gondolkodám; hogy ki volna oly merész utánunk
 33  V   |             gázoló lótiprás locsogása. Ki lehet az?~– Siessünk előre! –
 34  V   |               mindjárt megtudjuk: hogy ki az, ismerős-e vagy perzekutor.~
 35  V   |               magukat csikósoknak adni ki, mert megismerem ám én az
 36  V   |                lovag alakja bontakozék ki a sűrű nádberek közül, kesely
 37  V   |              legalább a gyászesztendőt ki nem tölti, pedig ugyan esküdtek
 38 VI   |            pázsitos térség bontakozott ki, melynek egy darabja kertnek
 39 VI   |          vissza lovára emelt kedvesét, ki szerelmesen fűzte magát
 40 VI   |             meg nem állhatá, miszerint ki ne vallja: hogy vicispán
 41 VII  |            fehér komondor rugaszkodott ki az udvarából, bőszült csaholással
 42 VIII |               sem zöld bokor mellette. Ki tudja, kik és hányan vannak
 43 VIII |           néhány puszta virágkóró állt ki szárazon belőle. E sír alatt
 44 VIII |               emberek szidva utasítják ki a faluból, s hogy az út
 45 VIII |              vissza egyik kísérőjéhez, ki elejtett zsebkendőjét a
 46 VIII |            idegenek. Valaki lehet tán: ki hozzá ily kárhozatosan hasonlít.
 47 VIII |         nekihajtott. Az ember nem tért ki, a ló feltaszítá s keresztülgázolt
 48 VIII |             benne a mellőzött kedvest, ki őt úgy szerette, és kiről
 49 IX   |                jókedv soha sem fogyott ki házából, kapuja tárva-nyitva
 50 IX   |           embert a kocsiról húzták le, ki be nem akart térni, s ha
 51 IX   |                közelgeténk, az ablakok ki voltak világítva mind. Saját
 52 IX   |              még megmondta hogy melyik ki nótája? s kért bennünket:
 53  X   |              megugaroltatni, hordasson ki az őszi alá hatszáz szekér
 54  X   |     faiskolából a szederfákat szedesse ki, mert majd elvénülnek, s
 55 XI   |             megölte egyik jó barátját, ki mint élelmezési biztos szolgált
 56 XI   |    özvegyasszonnyal találkozék szembe, ki két kis gyermeket vezetett
 57 XI   |               tábláit s ijedten ugrott ki rajta, s aztán rohant ki
 58 XI   |               ki rajta, s aztán rohant ki az avarba, a fergeteges
 59 XIII |             azon üldözött Sárga Péter, ki az irmicei nemzetőrök csatadalát
 60 XIII |              gondolá magában.~– Dobják ki innen ezt az embert – monda
 61 XIII |                ő magának olyan embert, ki az ily nevezetes fogást
 62 XIV  |              szenvedéseikről, csakhogy ki vannak cserélve: most az
 63 XV   |           kívánt, magyar bankjegyeket, ki is a legelégültebb képpel
 64 XV   |           ember a magyar kormány által ki volt küldve marhákat vásárolni
 65 XV   |              hirtelen. Köztünk mondva, ki akarok menni Törökországba,
 66 XV   |      statusszipoly –, hanem műértővel, ki a börzével összeköttetésben
 67 XV   |           magához az országköpölyözőt, ki is egy óra múlva vetődött
 68 XVI  |              rajta. Egy honvédtiszten, ki csók miatt sírva fakad…~–
 69 XVI  |         egyenruhája volt rajta, kardja ki sem volt még húzva, a golyó
 70 XVII |               sziklaszálon.~A pásztor, ki ide mászni látott, sokáig
 71 XVII |                színből itt-ott látszik ki egy halványodó hársfa.~Az
 72 XVII |              vonagló hegyipatak medre.~Ki lakhatik ottan?~Ledűlök
 73 XVII |             meg, vagy tán inkább, mint ki a tébolyodáshoz közeleg.~
 74 XVII |               kapuján egy ember lépett ki, félrehajtva az odanőtt
 75 XVII |             két pisztoly agya látszott ki onnan, s oly elvadultan
 76 XVII |           felett azon nő arcképe függ, ki egyetlen oka annak: hogy
 77 XVII |               amit éppen akkor szedett ki a parázsból.~Máskor tán
 78 XVII |             Én-e? – kérdém keserűen. – Ki véremen is megváltanálak,
 79 XVII |              reá.~– S hogy szabadultál ki? – kérdém tőle.~– Nem tudom –
 80 XVIII|           ásítozott a szemük közé, míg ki nem kergették, unta magát
 81 XIX  |    ismerősökkel~…Három koporsót vittek ki egyszerre a házból. – Az
 82 XIX  |           odalépett az ifjú katonához, ki a jelenlevők érzelmeiből
 83 XIX  |            jelenne meg kórágya fölött, ki oly résztvevő, oly szerető
 84 XIX  |              szeresse őt úgy, mint az, ki ott el van temetve.~Már
 85 XIX  |             gyászba öltözött nő lépett ki az ajtón… A holtnak hitt
 86 XIX  |               kit meghaltnak tudott, s ki helyett más anyát hozott
 87 XX   |              dervis hamvai nyugszanak, ki akkor élt itt, mikor Buda
 88 XX   |           senkire.~*~Egy ifjú barátom, ki sok regényes viszontagság
 89 XX   |            Raubergnek szoktak nevezni, ki az egylet legtekintélyesebb
 90 XX   |                mondá egykor Rauberg –, ki mindezen betűk titkos értelmét
 91 XX   |        értelmét ismeri, egy vén mágus, ki e titkot örökségül kapta,
 92 XX   |    mozgatásával: hogy nem jól találtad ki a jeleket, de erről rád
 93 XX   |            mysteriosus lény közelében, ki, ha csuda nem lett volna
 94 XX   |            nélkül, a másik remegve áll ki, reszket, ha a meghalásra
 95 XX   | experimentumára. Elmondanám neki: hogy ki akarok menni Törökországba,
 96 XX   | Abkadilla-Almahal.~Ez a mágusok vénje, ki mindnyájunkat látott gyermekül
 97 XX   |          látott gyermekül felserdülni, ki a kerek föld minden országait
 98 XX   |          forogtak, keringtek, míg újra ki nem fáradtak bele.~Végre
 99 XX   |             reszket, és szemei mereven ki vannak nyitva, míg vonalmai
100 XX   |            szavai, mikkel elbocsátott „ki az ígért köveket bírni akarja,
101 XX   |             Reszkető vonaglással húzám ki kezemet a bajadéréi közül,
102 XX   |          olajfák közül egy épület tűnt ki, – egy templom falai.~Nem
103 XX   |             magam előtt látám járulni; ki nemzedékeket látott születni
104 XX   |             égen, régieket elenyészni, ki tán látta a cédrust sarjazni
105 XX   |            neve is el van már feledve, ki tán egyenlően látja a jövendőt,
106 XX   |              mire senki sem emlékszik, ki olvas a csillagokból s az
107 XX   |    csillagokból s az emberek szívéből, ki ismeri az istent, nem féli
108 XX   |                lát lefutni, azt kérdi, ki hal meg; a muzulmán, ha
109 XX   |          országreszkettető sírköve ez, ki annyi dicsőség után ide
110 XXI  |            vezér mentve van, – veszve, ki orozva jött oda, az ellenfél
111 XXII |     rimaszombati vásár~Minden városban ki volt már hirdetve a magyar
112 XXII |       Megveszett kend? – Kifizették?~– Ki hát.~– No, az derék. Hol
113 XXIII|           makintoshban kíséré szavait, ki lehete venni: hogy a kettőjük
114 XXIII|               vidrabekecses férfiúval, ki is a helyszínre érkezvén,
115 XXIII|             rögtön távolítsa el, tegye ki a partra. E civilizálatlan
116 XXIII|              kívánatára nem tétethetem ki őket a partra.”~– „A partra
117 XXIII|                 amennyi csak belefért, ki is végre sem állhatva ki
118 XXIII|               ki is végre sem állhatva ki a nevezetessé létel ezen
119 XXIII|         tanúsított magaviselete ellen, ki is mindenütt néző, bámuló,
120 XXIII|                fel kíméletesen kerülve ki a helyet, hol a két menekült
121 XXIII|      odaérkezett hozzájok a kormányos, ki odalenn volt vacsorálni
122 XXIII|               azt csak egy ifjú tudja, ki egész lelkéből ragaszkodik
123 XXIII|             bizonyára nem volt egy is, ki jobban örült volna az új
124 XXIII|      útleveleiket azon kikötéssel adta ki: hogy az elmenetelre határozott
125 XXIII|                hogy míg ő lelkét sírja ki, a leány egy könnyet sem
126 XXIII|                neked édesapád van itt, ki bújában meghal miattad.~–
127 XXIII|               az ölében fekvő gyermek, ki miatta, az ő háborgó ábrándjaitól