Part

  1 Egy  |       végiglopózni a hallgatag utcákon, mint ki gyújtogatni indult, benézni
  2  I   |                ki a földre. Veres volt, mint a vér!~Körös-körül kiszáradt
  3 II   |              mikor az alkonyati gőzkör, mint egy emelkedő árnyöv kezdte
  4 IV   |               határvidéki lakos volt, s mint ilyen, sokáig tartózkodott
  5 IV   |            ötlete miszerint, hogy magát mint igazhívő keresztyént mutassa
  6  V   |                 délibáb csalóka vizében mint tengerre vetett árnyék,
  7  V   |                  kettőztetett alakjával mint egy a légbe felkapott sziget,
  8  V   |                messze látszott hozzánk, mint azelőtt.~Még nem értünk
  9  V   |            egyet pattantva a levegőben, mint a pisztolydurranás, elkezde
 10  V   |       magányosabb, még aggasztóbb volt, mint maga az éj csöndje. Itt
 11 VI   |            megüt, nincs jobban megütve, mint akit az ágyú szele ér. Láttam
 12 VI   |                volna, úgy feküdtem ott, mint egy kő. Végre otthagyott
 13 VI   |                láttam, a magyar seregek mint bomladoztak szét, egy zászlóalj
 14 VI   |             négy huszár mentette meg, s mint később hallottam, e szavakkal
 15 VI   |               semmin sem mulat oly jól, mint ha saját kiállott szenvedéseit
 16 VII  |                 nem is annyira a mások, mint a maga kedveért lakik ottan.~–
 17 VIII |                  és meg fog halni bele.~Mint vándorol a zarándok a szent
 18 VIII |           félelmet, nem gondolva másra, mint a szent hantokra, mik egyetlen
 19 VIII |                kedvese nem nyughatik. – Mint a meleg forrás körül, mikor
 20 VIII |                  mintha eltévedt volna. Mint fog a nő megijedni és megörülni
 21 IX   |             vígabb embert nem ismertem, mint ő. Úrnak született, az életszükség
 22 IX   |                  egyéb gondja sem volt, mint magát és másokat mulattatni.~
 23 IX   |            pláne többet fútta az orrát, mint a klarinétot.~– Ezek még
 24 IX   |          bennünket: hogy legyünk vígan; mint egyébkor.~– De hát mért
 25 XI   | vissza-visszanézve reám. Én ott álltam, mint egy szobor, akaratlanul
 26 XI   |        észrevett, – nagyon ébren aludt, mint az üldözött vad szokott.
 27 XI   |           széttekintett, s felrikoltva, mint a fészkén meglepett vadmadár,
 28 XI   |           megölte egyik jó barátját, ki mint élelmezési biztos szolgált
 29 XI   |         gyászban. Az ember sápadt lett, mint a fal. Az általa megöltnek
 30 XII  |            szomorú úr vetődött hozzánk, mint az úr, la. Bujdosott az
 31 XII  |                  s akkorákat sóhajtott, mint a kára vallott cigány. Biz
 32 XII  |                 úr, nem jár arra egyéb, mint a darázs, nem hiszem, hogy
 33 XII  |              éppen olyan szomorú ember, mint az volt, nehogy megtréfáljon
 34 XIII |               szolgált egy vízimalomban mint molnárlegény, végre átlátta:
 35 XIII |            Mujkos Mátyás uram malmában, mint egy barom, és éppen nem
 36 XIII |                  Uram. Ön kegyetlenebb, mint képzelém. Ön híremtől akar
 37 XIV  |       szenvednünk, senki sem tudja úgy, mint mi ketten egymás felől.
 38 XIV  |           kezében valami írást tartott, mint a bódult úgy forgatta maga
 39 XV   |               semmi sem lehetett egyéb, mint jóféle ércpénz.~Ez a derék
 40 XV   |                  ne menjen odáig, annyi mint a, húszat én is adok érte,
 41 XV   |              napjaiban annak látásában, mint iparkodott egyik szerencsétlen
 42 XV   |          fölemelni, de annak láthatása, mint buktatja két ily genre-ű
 43 XVI  |           viselte, szemeinek villanása, mint a futócsillag.~Másik gyönge,
 44 XVI  |             telt arcú teremtés, szelíd, mint az angyal, akik ismerték,
 45 XVI  |               nem ismert más szerelmet, mint ez ősz hajszálak iránt,
 46 XVI  |                 nőknek egyéb hivatásuk, mint hogy megtagadva nemük szendeségét,
 47 XVI  |               nekem senki sem hinné el, mint teneked, hogy nincs okom
 48 XVI  |              álló kutyák távol ugatása. Mint egy nagy fekete árnyék,
 49 XVI  |          sohasem hallottak róla többet, mint annyi másról itt is, ott
 50 XVII |                 nem állni, nem pihenni, mint kinek az idő drága, felkapaszkodni
 51 XVII |              kerülni, hátra-hátranézve, mint tűnnek el egyenként a láthatár
 52 XVII |             bércei ülnek hosszú sorban, mint ezüstkoronás királyok átlátszó
 53 XVII |                a meztelen falak ablakai mint koponya szemüregek bámulnak
 54 XVII |          túlemelkedtek a sötét falakon, mint nagyszerű virágcserépbe
 55 XVII |              magasból, úgy látszik ide, mint egy kis mászó bogár.~Hallgat
 56 XVII |               lett volna. Úgy élek itt, mint puszta szigetben a tenger
 57 XVII |               akarok tudni.~Úgy vagyok, mint egy halott, kinek minden
 58 XVII |            maradt meg, vagy tán inkább, mint ki a tébolyodáshoz közeleg.~
 59 XVII |                  nyakkendője úgy kötve, mint aki azt már régen le nem
 60 XVII |           csapkod s nyugtalanul nyihog, mint a kutya mikor fél vagy éhezik.~
 61 XVII |                még dúltabb, még vadabb, mint akkor, szemei úgy villogtak,
 62 XVII |            akkor, szemei úgy villogtak, mint egy vadállaté.~És én elhitetém
 63 XVII |         kalapját.~Rátekintek… ősz volt, mint a galamb.~Alig harmincéves,
 64 XVII |                 Nem olyan pompás ugyan, mint volt ősi házam, hol sokszor
 65 XVII |        miszerint ő soha fogva nem volt, mint állítá, s mint előttem még
 66 XVII |                nem volt, mint állítá, s mint előttem még börtöne szenvedéseit
 67 XVII |          helyett azt oly épen találtam, mint ahogy legutóbb elhagyám.~
 68 XVII |              elbeszélt, nem volt egyéb, mint a kínzó magányban kigondolt
 69 XVIII|               önt?”~– Hát nem látja ön, mint esik odakünn a hó?~– Tökéletesen
 70 XVIII|               hazafinak. Az örült neki, mint a gyerek.~Az nap és azon
 71 XIX  |                 ember nem volt szegény, mint vidéken szokták mondani,
 72 XIX  |                 udvariasságot mutatott, mint szokás, megszakadt szerelmi
 73 XIX  |                szavakra oly fehér lett, mint a szobor.~– Miért nem hozta
 74 XIX  |   szíveskedéssel.~– Ah, uram. Ily útra, mint az enyim, egy gyöngéd teremtést
 75 XIX  |               De oly két kisgyermekkel, mint az enyimek, vészben, zivatarban,
 76 XIX  |              sem látták oly vakmerőnek, mint ekkor.~Szembenézett a halállal,
 77 XIX  |                 a nap világosabb volna, mint egyébkor, mintha a fák szavakat
 78 XIX  |                 a leány.~– Ah, olyanok, mint az angyal! – kiálta föl
 79 XIX  |                 volt, a nap világosabb, mint egyébkor. Ő szeretett –
 80 XIX  |             lejárt. Az ifjú hősnek csak mint eltűnt álom, jutott még
 81 XIX  |           szívében, agyában. Elképzelé, mint fog a két kis szőke gyermek
 82 XIX  |                 hogy szeresse őket úgy, mint a régi. Elképzelé, mint
 83 XIX  |                 mint a régi. Elképzelé, mint fogja új neje karján meglátogatni
 84 XIX  |            kérve: hogy szeresse őt úgy, mint az, ki ott el van temetve.~
 85 XX   |           egykori hatalma kiterjedését, mint tengerjárást az elhagyott
 86 XX   |                fiatalabbnak nem ismert, mint minőnek most látszik, csupán
 87 XX   |              ismerte őt gyermekkorában, mint halála évében.~Feje egészen
 88 XX   |               övéig ér s fényes fekete, mint a kőszén, vallásos szokásnál
 89 XX   |              félreeső egyszerű faluban, mint közönséges földmívelő éli
 90 XX   |              nem lett volna is előttem, mint másfélszázados tapasztalás
 91 XX   |              múlva az is kapitulált, én mint az őrséghez tartozó tiszt,
 92 XX   |               képével, úgy tekinte rám, mint az alkimista valamely bevégzett
 93 XX   |                 láttam őt mosolyogni. – Mint a pólusi nap fanyar, hideg
 94 XX   |                 kisded város – Armazár.~Mint valami árnyékos liget, sötétzöld
 95 XX   |                 vitorla tűnt fel rajta, mint szárnyra kelt halászmadár,
 96 XX   |                több örmény lakik benne, mint moszlem, minden ház előtt
 97 XX   |           sebesen forogtak magok körül, mint szoktuk gyermekkorunkban:
 98 XX   |             Asmai lakása építve. Faház, mint a többi, kívül kékre, pirosra
 99 XX   |               maradt köpönyeggel, mely, mint az írás mondja, azon boldogtalan
100 XX   |               boldog szerelmesek lőnek, mint ezt az írás már nem mondja.~
101 XX   |               bírtam egyébről eszmélni, mint az előttem éneklő és táncoló
102 XX   |              jobb dolga van a költőnek, mint minálunk.~…~Harmadnap átadám
103 XX   |            ezrei az éj világosabb volt, mint néha éjszakon a nappal.~
104 XX   |                 Nem oly mintára épülve, mint a török mecsetek, alakja
105 XX   |                 tornya nem hengeridomú, mint a minaretek, hanem négyszögű,
106 XX   |             minaretek, hanem négyszögű, mint a keresztyények tornyai
107 XX   |            filozófhoz a mórok idejéből, mint varázslóhoz.~Belépnem a
108 XX   |              arca oly fehérnek tetszék, mint az alabástrom.~Átnyújtám
109 XX   |          ragyogtak elő zölden, veresen, mint páros foszforcsillagok.
110 XX   |           láttam annyi meteort lefutni, mint ezen az éjszakán.~November
111 XX   |          nevelnek szívükben más érzést, mint a nagyravágyást.~– Olvass
112 XX   |         idejöttek, itt fognak meghalni, mint a többiek mind, sírköveikből
113 XX   |               félreeső egyszerű faluban mint közönséges földművelő éli
114 XXIII|               pártolni a dacos matrózt, mint a mindenkit lenéző seigneurt,
115 XXIII|                 Nincs ennek egyéb baja, mint a nyomorúság, az: hogy fázik,
116 XXIII|              elveszett, futottak ők is, mint a többi. A vezér ezt mondá: „
117 XXIII|              egyebe, ő is szegény volt, mint a kő.~Hanem volt egy szép
118 XXIII|                kívánt Istentől egyebet, mint hogy ő odamehessen.~Sokat
119 XXIII|             hont oly ragyogó színekkel, mint azt csak egy ifjú tudja,
120 XXIII|          álmodott már sokat. Többet is, mint kellett volna.~Testvére
121 XXIII|            volna az új haza eszméjének, mint a két testvér.~Útileveleket
122 XXIII|                 végig a sima víztükrön, mint valami hattyú?…”~Szegény
123 XXIII|              meg sírját.~Az ifjú látta, mint hunyta be szemeit az ölében
124 XXIII|            hagyta el apja házát, látta, mint hunyta be szemeit és nem