Part

  1 Egy  |            csárda, népes faluvégén, ott ver egy rongyos őszült cigány
  2 Egy  |          nótát zokogó cimbalmán, az ott iddogáló lehúzza mélyen
  3 Egy  |             lámpa mellett elmélázva ott ül fejét kezére lehajtva.
  4  I   |             holtakat, ahol találta, ott eltemette, harmadnapra belefáradt
  5  I   |           sárga, mintha bánná: hogy ott kelt ki; körös-körül a szántóföldeket
  6 II   |  odacsukatom hozzád, s ottan élünk, ott halunk meg.~Sírva fakadtunk
  7 II   |            ahova mi nem tértünk be, ott egy oláh kalauzt fogadott,
  8 II   |             mintha amerre én járok, ott nem volna semmi veszély,
  9 III  |             akadtak az útban, annak ott nekifeküdtek, alig győzték
 10 III  |             kérdi tőle: nem ismer-e ott egy házat, melyben egy szép
 11 III  |           Még kisebbe mentek lakni. Ott feküsznek kint a temetőben,
 12 IV   |             Ő is osztotta e sorsot. Ott sok ideig főtréfacsinálója
 13 IV   |        komaromi garnizonőrség közt, ott tanult meg magyarul, s innen
 14  V   |           szomj s azon remény: hogy ott valakivel tán találkozhatunk,
 15  V   |             visszajövők: hogy téged ott láttak halva.~– Igazok volt.
 16 VI   |            a hely, ahol ő elmaradt, ott is fogságban van: beszélt
 17 VI   |            még folyvást tartott. Én ott feküdtem a csatatér közepén,
 18 VI   |        elárulta volna, úgy feküdtem ott, mint egy kő. Végre otthagyott
 19 VI   |            rajta vagy két forintot. Ott alkudtak a fülem hallatára
 20 VI   |           egy fakó vízimalmot, mely ott őrölt tombászaira kikötve,
 21 VII  |     bennünket egy kisded benyílóba, ott lefektetett tornyos nyoszolyákba,
 22 VII  |          egy üveg jó bort állított, ott mesélt, tréfálózott, komázott
 23 VIII |            megmutathassam azt neki: ott voltam, – felkerestelek!~
 24 VIII |          eljutott a mondott helyre. Ott tudakozódott utána.~– Nem
 25 VIII |            az ország túlsó részén – ott esett el, ottan fekszik.~
 26 VIII |    viszontagság után megnyughasson.~Ott sem volt az. Onnan ismét
 27 VIII |          eltemetve?~Tán a kedves is ott fekszik, a jeltelen domb
 28 VIII |             hisz oly sokan porlanak ott, kiket síró szem keres,
 29 VIII |           szívének: hogy kedvese is ott fekszik. A sírt belepte
 30 VIII |      keresnie, bármi veszély várjon ott rá, látnia kell. Csak egy
 31 VIII |             melyben tudósítja, hogy ott van, vagy bemegy házához,
 32 VIII |          ugrálva futott a koldusig, ott körültáncolta jókedvű csaholással,
 33 VIII |        ugratott a kapu felé. A férj ott állt előtte, merev, élettelen
 34 VIII |         nagyon megütötte, de mégsem ott fájt neki legjobban. Odább
 35 VIII |           ajtaján, egy nő térdepelt ott, fekete ruhában, leeresztett
 36 IX   |           Az ember, akihez jöttünk, ott feküdt az ágyon, – haldokolva.~
 37 IX   |      egy-egy szederjes folt. A zene ott künn tombolt, rikoltozott.
 38 XI   |         vissza-visszanézve reám. Én ott álltam, mint egy szobor,
 39 XI   |         talált ülni a hantolásra, s ott elnyomta az álom. Az elmúlt
 40 XI   |            visszafordult, hazament, ott bezárkózott szobájába, s
 41 XI   |      megállt; „hah, mi az? mi zörög ott künn?” – kérdezé: „semmi
 42 XI   |              nézzétek meg, mi zörög ott künn? – sürgeté a jövevény
 43 XI   |    Ítélethozatalig börtönbe tették, ott csendesen viselte magát,
 44 XII  |                kivágatom, nem marad ott.~Bámulva csóváltam fejemet,
 45 XII  |           óra múlva odanézek, mégis ott van. De már ezt az öregem
 46 XII  |           férfiú.”~… Némán állottam ott csüggedt gondolatim közé
 47 XIV  |         kapták azt a szörnyű sebet.~Ott voltak azután sokáig: ott
 48 XIV  |           Ott voltak azután sokáig: ott feküdtek egymás mellett,
 49 XIV  |           sebesült ellene ágyánál.~„Ott künn ellenségek voltunk,
 50 XV   |             hova útközben betértem. Ott veszekedett a fuvarosával
 51 XV   |           visszaért a falujába, már ott várta a kurrens, mely tudtul
 52 XVI  |          eltűnt leányok~Mi sötétlik ott a láthatáron? oly borongós,
 53 XVI  |            látszanak meg a távolba. Ott nappal is éjszaka van.~A
 54 XVI  |           ház romjainál; azon menők ott találták. Kérdé tőlük nagy
 55 XVI  |           mint annyi másról itt is, ott is.~A fekete, elpusztult
 56 XVII |              Miért nem vagyok én is ott?~
 57 XVII |             nőve, a kút még most is ott a kertben, összeomolva egészen,
 58 XVII |            fűben ledűlve, elmélázva ott feküdtem, nézve a tiszta
 59 XVII |          ajtajából, meglátott engem ott feküdni, megdöbbenve visszahökkent,
 60 XVII | álomlátásaim egyik fantomját láttam ott? Ez utoljára oly életvidámnak
 61 XVII |       mellett szoktunk együtt ülni, ott a lobogó tűz mellett én
 62 XVII |           Valami sertéscsorda lehet ott, gondolám magamban, mely
 63 XVII |      akartam felmászni, az éjszakát ott töltendő, midőn a völgy
 64 XVII |           ötven év előtt az a darab ott, nem tudni, mi okból, leégett,
 65 XVII |      rábámultan.~– Lehetetlen… Hisz ott szaladgál az utcán alá s
 66 XVII |             útfélen, parasztemberek ott találták, eltemették, vadrózsabokor
 67 XVIII|            egész nap rajtuk lakott, ott ásítozott a szemük közé,
 68 XIX  |       házból. – Az egész város népe ott volt halotti kíséretül.
 69 XIX  |             összeköttetés után.~Még ott volt, midőn az ifjú őrnagy
 70 XIX  |   hullanának szívére s enyhítenének ott valami fájdalmat, minek
 71 XIX  |             elé, kardcsapások közé, ott a heves viadalban, egy nagy
 72 XIX  |            csatatérről, szállására.~Ott sokáig feküdt seblázban.
 73 XIX  |        elkezdett vérzeni a másik, – ott a szívben, mit megholt nejének
 74 XIX  |        szeresse őt úgy, mint az, ki ott el van temetve.~Már látszott
 75 XIX  |       családi tűzhelye áll:~– Nézd, ott fogunk lakni – mutatá Emminek –,
 76 XIX  |       Emminek –, látod a galambokat ott a háztetőn!… Az ott a lugas,
 77 XIX  |      galambokat ott a háztetőn!… Az ott a lugas, mely alatt estennen
 78 XIX  |            megvetett vőlegénye járt ott. Az őrnagy ipa levelet küldött
 79 XX   |        tanári előkészületek végett.~Ott az akadémiákon valami Rosicrucianus
 80 XX   | Abu-Shirzad-Eddinnek neveznek, mert ott még a nevet is érdem után
 81 XX   |            volt őt újra felkeresni.~Ott állt előttem ismét örök
 82 XX   |      elégedetlen vagy a nappal itt, ott is ugyanaz süt – szólt a
 83 XX   |       elvezetend a fenyves mélyibe, ott egy rejtekhelyen, melyet
 84 XX   |         végre egy temetőhöz értünk.~Ott van az a város közepén,
 85 XX   |          kezét, s ajkaihoz szorítva ott maradt rajta csüngve, a
 86 XX   |            ne érjek hozzá.~Reggelig ott feküdt a leány lábaimnál,
 87 XX   |      halhatatlanságáról.~Bizonyomra ott jobb dolga van a költőnek,
 88 XX   |         szájába, s hallgatva ültünk ott, míg alkonyodni kezde.~Amint
 89 XX   |            mágus drágaköveit véltem ott ragyogni. Később: hogy mindig
 90 XX   |     smaragdjait és rubinjait véltem ott ragyogni.~Éjfél után lehetett,
 91 XXI  |      szerelmetes nőt, …kisgyermekei ott ülnek a padon, …a legkisebbik
 92 XXI  |           segítének neki.~A katonák ott feküsznek körül. A fáradtság
 93 XXII |             még Rimaszombatban nem.~Ott helyben éppen vásár levén,
 94 XXII |       tenger almát?~– Ne félj tőle, ott van mind a kocsiderékban,
 95 XXIII|      biztatgatá: „ne félj, mindjárt ott fogunk lenni”, ekkor az
 96 XXIII|         hajolva, suttogá: „mindjárt ott leszünk”, s melegen, hosszan
 97 XXIII|            fölnyargalt a födezetre, ott a konyhában a szakácsnét
 98 XXIII|        árbocra az ingó kötéllétrán, ott elkezde körömmel, foggal
 99 XXIII|           állítsa kend meg a hajót! ott egy úr elvesztette a kalapját,
100 XXIII|          határába léptek.~Nem várta ott őket senki, semmi remény,
101 XXIII|       voltak hagyatva.~Aki úr volt, ott is úr maradt. Pénzéért talált
102 XXIII|        önkéntesnek a szerbek ellen; ott a táborban teleszedte fejét
103 XXIII|          katonának.~Minden csatában ott voltak, ott küzdöttek egymás
104 XXIII|         Minden csatában ott voltak, ott küzdöttek egymás mellett,
105 XXIII|            vele ment Törökországba.~Ott legkisebb erőltetés nélkül
106 XXIII|          jelen, ők voltak az elsők. Ott leültek várakozni. Nyomban
107 XXIII|          vár.~– Te azt mondád: hogy ott az emberek mind testvérek…~–
108 XXIII|           az nekünk. Te azt mondád: ott mindenki hazájára talál.~–
109 XXIII|             dolgozni tud és szeret, ott megél. Én tudok is, szeretek
110 XXIII|       szeretek is. Nem lesz az élet ott ránk nézve bizonytalan.~–
111 XXIII|      egyátaljában egy hajó sem volt ott jelen, melynek az lett volna
112 XXIII|         hozta társát, a betegséget, ott elhullott a honvéd egymás
113 XXIII|      megtudva: hogy a kiutasítottak ott tartózkodnak a temetőben,
114 XXIII|           vezetőjét: hogy nemsokára ott fognak lenni.~Az úton testvére
115 XXIII|         megbetegedett, de nem akart ott lefeküdni, attól tartott,
116 XXIII|             hajó oldalát… „Mindjárt ott fogunk lenni” – suttogá