Part

  1 III  |               jól – szól az utas –, ó, e házban vígan vannak, soha
  2 III  |               asszonyt említ előtte.~– E másik nőt ismered-e? nemigen
  3 IV   |             honvédekhez. Ő is osztotta e sorsot. Ott sok ideig főtréfacsinálója
  4 IV   |              Valamelyik tiszt ajánlott e hivatalra, kinek Nagyváradon
  5 IV   |                 Később megtudtam: hogy e hetman horvát határvidéki
  6  V   |                valaki elkezdé fütyölni e nótát; „Én vagyok a petri
  7  V   |       sanyarúság öntudata díszíté fel. E komolyságot az öreg ömledezései
  8 VI   |           temetve, úgy is érte mennék.~E percben a rekettyés közül
  9 VI   |               s mint később hallottam, e szavakkal tűzte le a tábornok
 10 VII  |            komondor felé.~Az elkezdett e jelenetre sértetten nyihogni,
 11 VIII |                álmát őrzi.~Egy virágot e szent sírról! – sóhajta
 12 VIII |               állt ki szárazon belőle. E sír alatt az ő kedvese nem
 13 VIII |                álma, nappal gondolatja e nő; – a mezőn nyílik a virág,
 14 VIII |          eldugott kezét megnyalogatta.~E percben pariparobaj hallatszott,
 15 VIII |             zokogva.~A fogoly hallotta e nőt börtönőreitől emlegetni.
 16 VIII |            esküt mondott magában: hogy e kéz minden mozdulatja őt
 17 VIII |                jelenléte okát kérdi.~– E ház nem öné többé, asszonyom,
 18 VIII |          vagyonát rám ruházta által.~– E tette érvénytelen. Ugyanazon
 19 IX   |                gond és nélkülözés után e vidám körben pihenhetünk
 20 IX   |                bajusza reszketett, míg e nehány szótagot kimondá.~–
 21 IX   |                kín volt hallani.~– Hát e zene mire való most? a halálnyögés
 22 XI   |         szolgált a császáriak mellett. E véres tettéből aztán dicsőséget
 23 XII  |              ellene, talán nem szereti e gyümölcsöt.~– Legkedvesebb
 24 XIV  |                  Az osztrák feljajdult e szóra.~„Nekem már elkészítették
 25 XV   |           vásárolt volna, a kormánytól e végre adott százasokat halomba
 26 XV   |              úr nékik?~– Szükségem van e pénzre hirtelen. Köztünk
 27 XVI  |           laktak.~Gazdag földesúr volt e ház birtokosa, sok kincse,
 28 XVI  |               nagy remegve: mi történt e várossal és e házzal és
 29 XVI  |               mi történt e várossal és e házzal és azokkal, akik
 30 XVI  |            házzal és azokkal, akik itt e házban laktak?~– Isten annak
 31 XVII |             tudok semmit azokról, amik e bérceken kívül történnek.
 32 XVII |             életvidámnak látott arcot, e szelíd szemeket, e daliás
 33 XVII |              arcot, e szelíd szemeket, e daliás termetet talán csak
 34 XVII |           küzdött egy sertéscsordával.~E vadállatok különben is igen
 35 XVII |            különben is igen otthonosak e tájon, deréknyárban elhordják
 36 XVII |              szemeit le nem véve róla.~E percben a kisebb farkasok
 37 XVII |            akkor is fejében volt.~Most e leégett rész fiatal cserjékkel
 38 XVII |              nekem úgy tetszék, mintha e helyet már ismerném. Körültekinték.
 39 XVII |       mélységbe le szoktam bámulni, és e hely, hol most vagyok a
 40 XVII |              oda kékesen meglátszik és e kunyhó tüze ugyanazon tűz,
 41 XVII |          papírszeletet találtam. Rajta e nehány szót:~„Félek tőled:
 42 XIX  |              melyre minden név helyett e szavak voltak jegyezve:
 43 XIX  |            vőlegénynek várnia kellett.~E várakozás közben bekövetkeztek
 44 XIX  |               hogy én kitaláltam volna e titkot, és nekem nem tetszenék.~–
 45 XIX  |               két hétig felé sem ment.~E két hét örömünnep volt Emmire
 46 XIX  |             nem vette észre: hogy Emmi e szavakra oly fehér lett,
 47 XIX  |                 A leány arcáról eltűnt e tekintet alatt a halaványság,
 48 XIX  |              még jobban szeretem őt.~*~E nap óta nem látta Emmi elutasított
 49 XIX  |                 milyen örömet fog neki e levéllel szerezni. Alig
 50 XIX  |              meg, hogy nekem meg fogja e levelet mutatni.~– Ha nőm
 51 XIX  |              lapokra szokás nyomtatni.~E lap az őrnagy feleségének
 52 XIX  |                 a szerető anya, miként e lap mondá forró betegségben,
 53 XIX  |             olvasá, könnyeivel áztatta e lapot, de úgy érzé: mintha
 54 XIX  |             lapot, de úgy érzé: mintha e könnyek balzsamként hullanának
 55 XIX  |            közt, élte nemtőjének hitte e tüneményt, s midőn eszméletét
 56 XIX  |               rajta. Ah, kedves fiaim!~E percben a kapuhoz ért a
 57 XX   |              hajdani Mágusoktól vette, e misztikus lényektől, kik
 58 XX   |               kárhozat kínvonaglásait.~E magnetikus erő fiúról fiúra
 59 XX   |            rendkívül magukhoz ragadták e csodás, rejtelmes tanok,
 60 XX   |            keresztbe állítva, közepett e betűk: R ********** C.~–
 61 XX   |              ismeri, egy vén mágus, ki e titkot örökségül kapta,
 62 XX   |            Mondám neki: hogy „Budára”.~E szóra különös öröm derült
 63 XX   |              fel a teozófista arcán.~– E városban lakik – úgy mondta –
 64 XX   |               régóta lakom Budapesten, e szerinte nagyhírű embernek
 65 XX   |              melyben lakik –, ajtajára e betűk vannak írva: D… O…
 66 XX   |           megtelik, s C, mikor elfogy. E szimbólumok jelentése talányul
 67 XX   |            arcomon gondolataimat, mert e szavakkal fogadott: „amire
 68 XX   |          időben, térben és hatalomban.~E hét aeon segélyével teremté
 69 XX   |  szenvedélyeket, szerencsét és halált.~E hét aeon szétoszlik hétszázhetven
 70 XX   |             hétszázhetven angyalra, és e hétszázhetven angyal neve „
 71 XX   |             nyomasztónak érzém magamon e bűbájos tekintetet, de nem
 72 XX   |          Nicomediának nevezték, később e névből lett Iz-Nikmid, még
 73 XX   |             nevezik.~Nyolc hegyből áll e kis tartomány kiterjedése,
 74 XX   |         pusztát, az a Daraszán puszta, e puszta szélében áll Armazar
 75 XX   |            szélében áll Armazar város.~E városba bemégy, s ha találkozol
 76 XX   |                harmadnapra kezébe adod e maaneet (egy átlátszó hólyag,
 77 XX   |          annyit tesz „idegen templom”.~E templom egyik rejtekében
 78 XX   |               Egykor királyok viselték e köveket, világhódítók, országreszkettetők,
 79 XX   |             cserélték be koronáikat; – e kövek azok.~– S enyim leend,
 80 XX   |           Azonban el ne felejtsd: hogy e kövekkel csak azokat jutalmazza
 81 XX   |             soha – egyedül a dicsőség, e fénylő, de nem melegítő
 82 XX   |                magunk körül a világot.~E különös tánccal egészen
 83 XX   |                vevék magamnak, egyikét e köztiszteletben álló férfiaknak
 84 XX   |             arcát, még felötlőbbé tevé e sápadtságot, melyet semmi
 85 XX   |                Nagy aranybetűkkel volt e könyv sarkára írva: „Gulisztán” (
 86 XX   |                 hogy sohasem hallottam e dalnál szebbet életemben.~
 87 XX   |          kísértő, megbolondító csókot.~E pillanatban eszembe jutottak
 88 XX   |      nagyravágyás, egyedül a dicsőség, e fénylő, de nem melegítő
 89 XX   |                viszonyt, mely a költőt e különös lényekhez köti.~
 90 XX   | divatlap-szerkesztőknek, hanem rábízza e kellemes némberekre, azok
 91 XX   |          mormolá mindannyiszor magában e szót: Massallah!~Körül emberhangtalan
 92 XX   |            Mintegy negyedóráig haladva e magos szálfák közt, miknek
 93 XX   |             Szívem sebesen vert, amint e rendkívüli lényt magam előtt
 94 XX   |             lába ért itten össze, csak e hegyeken keresztül lehetett
 95 XX   |          köveken.~Itt megállt a mágus, e kövekre mutatott és szólt:~–
 96 XX   |           fogok nevezhetni, s untattak e feltartóztató kitérések.~
 97 XX   |     összetöredezve. A kő egyik oldalán e név volt olvasható:~„ANNIBAL”.~
 98 XX   |          önkezei által, minden jutalma e meztelen kő, mely már nem
 99 XX   |           tovább! – mondá a mágus.~Túl e kövön egy kék márványobeliszk
100 XX   |        megcsorbítva. A diadaljelek alá e név volt bevésve:~„SCIPIO
101 XX   |                szorult, – sejtém: hogy e kövek azok, amikkel jutalmazza
102 XX   |                 összetörve az is, csak e néhány szó volt olvasható
103 XX   |         odalépett a mágus hozzám.~– Ím e köveket egykor fejedelmek
104 XX   |        koronáikért, és én összegyűjtém e földi istenek oltárait,
105 XX   |          szavaimat, – hallgaték.~– Még e kő nem leend elég, az egy
106 XX   |              Nagy emberek jöttek ismét e hazába, kik fejeikkel a
107 XXI  |          kínjai tűntek fel lelke előtt e szavakra: a kíntól vigyorgó
108 XXIII|               A vendégek elszörnyedtek e fölfedezésre, most már az
109 XXIII|      figyelmeztetém a kormányost, hogy e két egyéniséget, kiknek
110 XXIII|       távolítsa el, tegye ki a partra. E civilizálatlan ember azonban
111 XXIII|             betegség és honvágy miatt.~E két fiú is az utóbbiak közé
112 XXIII|           eljön utánam, semmi sem köti e földhöz.~Az ifjú még akarta