Part

  1 Egy  |          karimás kalapját: „ne verd azt a nótát!” – kiált a cigányra.
  2  I   |           beleköltözött. Első éjjel azt álmodta, hogy valaki a mestergerendára
  3 II   |            kardot hajítottak utána, azt felkapta s tovafutott, nem
  4 III  |  Megállítják, megszólítják.~Az első azt kérdi tőle: nem ismer-e
  5 IV   |             felvesszük szekerünkre, azt hiheti, aki meglát, hogy
  6 IV   |      szerepét, hátrafordulva hozzá, azt kérdezém tőle: „mikor adta
  7 IV   |             átnyújtotta a kozáknak.~Azt gondolta a nyavalyás: hogy
  8 IV   |         kulacsot:~– Hagyja szomszéd azt a boldogtalant. Szabólegény
  9 IV   |        nagyot húzott kulacsomból, s azt visszaadva, levetette flegmatice
 10 IV   |         lakonice parancsolván: hogy azt foldozza meg.~Ez nagy kipkapkodás
 11 IV   |            csurapéját, kitűnt: hogy azt foldozás közben saját térdéhez
 12  V   |         akart vele valamit kezdeni, azt is hamar letorkolta, „nem
 13 VI   |    oldalamba. Én meg sem mozdultam, azt hivék: hogy halott vagyok,
 14 VI   |   nehézlovastól, aki kénytelen volt azt elprédálni, mert a jámbor
 15 VI   |           egymást jól megdöngették, azt határozták, hogy holnap
 16 VII  |         legényeket, míg itt vannak, azt ne mondja azután, hogy valamelyik
 17 VII  |             Bizony nem is hagyhatom azt szó nélkül – hetvenkedék
 18 VII  |          velem nem veszekedik kend, azt megmutatom.~– Azt szeretném
 19 VII  |             kend, azt megmutatom.~– Azt szeretném látni.~– No hát
 20 VIII |       utazik.~Maga sem tudja: hová, azt sem tudja: meddig. Sehol
 21 VIII |            sóhajta búsan magában –, azt elviszem magammal utána,
 22 VIII |         találkoznak, megmutathassam azt neki: ott voltam, – felkerestelek!~
 23 VIII |            meghalni. Egy sem mondta azt: hogy „él!” – „meghalt”
 24 VIII |             ebben megegyeztek, csak azt nem tudták: hogy hova van
 25 VIII |            a fű megcsalatja magát s azt hiszi: hogy örök tavasz
 26 VIII |      találkozás percének képzelete. Azt százféleképpen elgondolta
 27 VIII |        alamizsnát kérend tőle, majd azt: hogy levelet ír neki, melyben
 28 VIII |            a táncban. A rossz világ azt mondja: hogy még a szerelemben
 29 VIII |           napon a hatalmasok egyike azt kérdé tőle: miért könyörög
 30 VIII |       szelíden bánjon vele, s végre azt is megtudá, hogy szabadságáért
 31 VIII |         mely elítélte, megsemmisíté azt is.~A nő elsápadt.~– Könyörögni
 32 IX   |          Iszonyú görcsök látszottak azt kínzani, homlokán a halálveríték
 33 IX   |     hívattak orvost?~– Megtiltotta, azt ígérte: hogy főbe lövi,
 34 IX   |            hallá.~– Mért hagyták el azt a nótát? – kérdé rekedt,
 35 IX   |             vissza. – Mulassanak. – Azt a frisset, – azt a frisset
 36 IX   |      Mulassanak. – Azt a frisset, – azt a frisset húzzátok rá. –
 37 XI   |            volna, miképpen ölte meg azt a boldogtalant. Csatákban
 38 XI   |             egy nagy bot volt nála, azt le nem tette volna kezéből,
 39 XII  |      gyümölccsel, ami a fán maradt, azt egész raja lepte meg a darázsoknak,
 40 XII  |      maradhatott otthon, no hiszen, azt az urak tudják: hogy miért.
 41 XII  |            morogni kezdtem, de csak azt gondoltam, nem szólok neki,
 42 XII  |    teremtése körül kezdett járni, – azt sem bánta. – „No iszen,
 43 XII  |           azon embert?~Nem lehetett azt voltaképpen megtudni. Háromféle
 44 XII  |             volt az igazi. A bognár azt metszette sírfájára név
 45 XII  |      kaputomat.~– Nagyon nézi az úr azt a fát, az úr is éppen olyan
 46 XIII |      visszahökkent. Ha a parancsnok azt mondta volna neki: ön egy
 47 XIII |           hogy mikor kézre kerülök, azt halljam: hogy nem kerestek.~–
 48 XIII |           de csatadalomra ne mondja azt: hogy „ringy-rongy”.~A parancsnok
 49 XIV  |        éppen egymás ágyúitól kapták azt a szörnyű sebet.~Ott voltak
 50 XIV  |          bár társa mindig kész volt azt tőle elenyelegni. Így éldegéltek,
 51 XV   |         vannak kendnek (úgy hiszem, azt érthette alatta: hogy nagy
 52 XV   |           megtetszett ez a kereset, azt hitte: hogy ez esztendőn
 53 XV   |             hírek között terjegetve azt a leglejjebb verőt: hogy
 54 XV   |       zsebében torlott meg. A kupec azt hitte, hogy meggazdagodott.~
 55 XV   |             tudok ijesztgetni; mert azt is elmondtam nekik: hogy
 56 XV   |          gondol ön? Loptam én talán azt a pénzt? Ne is beszéljen
 57 XVI  |          holnap nem. Felejtsétek el azt a régi szeretőt!~Merészen
 58 XVI  |           testvéréhez a barna lány. Azt a vért szántam én az áldozatra,
 59 XVI  |          éle hoz elő a szívből, nem azt, mit szégyen hajt az arcba.~–
 60 XVI  |            lesütni, mert nem fognám azt lesütni. De a te elpiruló
 61 XVII |      kövirózsák közé, s úgy elnézem azt a távol égő tüzet. Alant
 62 XVII |            Alig Iátok itten embert, azt is százölnyi magasból, úgy
 63 XVII |     nyakkendője úgy kötve, mint aki azt már régen le nem oldta.~
 64 XVII |         hallottam már hírét, egykor azt beszélték: hogy elesett
 65 XVII |            A bojtár elszaladt, vagy azt tán már megölték. A nyáj
 66 XVII |            elesett vezérfarkasra, s azt egy perc alatt darabokra
 67 XVII |   eltemették, vadrózsabokor tövébe, azt sem tudom, kis sírja hol
 68 XVII |          fűvel benőtt falak helyett azt oly épen találtam, mint
 69 XVII |    nagyobbik gyermeke volt, kiről ő azt mondá: hogy oláhcigányok
 70 XVIII|            felelt, csupán akkor: ha azt kérdezék tőle: „hogy van?”
 71 XVIII|           Lehet is, teheti is, csak azt akartam kérni: hogy addig
 72 XVIII|         mikor ezt látja?~– De igen, azt, hogy hideg van.~– Akkor
 73 XVIII|            imádkozni szokott. Mikor azt látja, akkor egyébről nem
 74 XVIII|     zárasson be engem.~– De hisz ön azt mondja: hogy ilyenkor legjobb
 75 XVIII|           tudok én lőni.~– Igazság! Azt hittem: hogy van önnek fegyvere,
 76 XIX  |       nélkül: „Igen jól, leszámítva azt, hogy miattam aggódik.”~
 77 XIX  |             gyöngédséggel van tele, azt mindenki olvashatja, de
 78 XIX  |     Szembenézett a halállal, mintha azt kereste volna, zászlóalja
 79 XIX  | fejecskéikkel, biztatva: hogy tegye azt, amit most gondolt!~Megszorítá
 80 XIX  |             hozott gyermekeinek… és azt is szerette…~…~A kárhozatos
 81 XIX  |         össze volt bonyolítva: hogy azt csak a halál oldhatá meg.~
 82 XX   |       khenna- és indigópéppel festi azt olyszínűre minden hetednapon.~
 83 XX   |          leolvasni, mi van odaírva. Azt hiszik: a holdból esett
 84 XX   |         újabb nemzedék lángeszű fia azt ismét föltalálta, már ők
 85 XX   |             hogy „Doctor”, pedig ez azt a három betűt jelenti, melyet
 86 XX   |       bűbálvánnyal megajándékozott, azt mondá:~– Saját sorsod ellen
 87 XX   |              Mintha a halál kerülné azt, aki őt megveti, s csak
 88 XX   |         magosabban álltam, minthogy azt valaha el tudnám feledni;
 89 XX   |           tekintetet, de nem bírtam azt kikerülni.~– Legyen neked
 90 XX   |           Ha kelleni fog.~– Fogja-e azt engedni a mágus?~– Neki
 91 XX   |            bántó dúdolást, s amikor azt elvégezték, ismét felugráltak
 92 XX   |            de hogy honnan és miért, azt nem tudta bizonyosan, itt
 93 XX   |            és hol vannak eltemetve, azt nem tudja megmondani. Még
 94 XX   |          említve. Homlokához érteté azt, komolyan végignézte tartalmát,
 95 XX   |           ha csillagot lát lefutni, azt kérdi, ki hal meg; a muzulmán,
 96 XX   |           lát lefutni, imát mond, s azt hiszi: hogy amit akkor kért,
 97 XX   |         folyó füvek közé. – „Olvasd azt is” – szólt a mágus. – Odatekinték.
 98 XX   |             sírköveiből építek neki azt. Légy nagy ember…~      ~*~
 99 XXII |             talált, vette, fizette, azt sem kérdezte: hogy adják;
100 XXII |         semminél.~– De hova tesszük azt a tenger almát?~– Ne félj
101 XXIII|          dugva félszája szegletébe, azt rágva, harapva elhallgatott,
102 XXIII|           hazájukba visszatérjenek. Azt kérdem már most, hogyha
103 XXIII|            a kormányos –, ha valaki azt a „fenyővéget” leütné onnan.~
104 XXIII|  vegzáltatva, aki tudatlan voltában azt kérdezte tőle: hogy „kit
105 XXIII|           mindenki hazát talál, aki azt másutt elveszté, hol az
106 XXIII|         kedvesével. Lefesté előttük azt a tengeren túli hont oly
107 XXIII|             ragyogó színekkel, mint azt csak egy ifjú tudja, ki
108 XXIII|           volna Amerikába költözni, azt a Nelson című brigg, mely
109 XXIII|              amely miránk vár.~– Te azt mondád: hogy ott az emberek
110 XXIII|      ismeretlen világ az nekünk. Te azt mondád: ott mindenki hazájára
111 XXIII|            idegen hon az nekünk. Te azt mondád, aki dolgozni tud
112 XXIII|             közülök jó ruhája volt, azt eladta, a kevés pénzen vettek