Part

  1 III  |             nemigen szerette férjét, de volt oka rá: hogy becsülje,
  2 IV   |               Szívesen, ha akarja.~– De hát hova mennek kigyelmetek?~–
  3 IV   |          Hamletben ő volt a lélek.~– De már mégis hova mennek? –
  4 IV   |           még a csikósok is ismerik; de amikor aztán ő is rám ismert,
  5 IV   |       állomást ővele töltötték be.~– De hiszen nem értett ön ahhoz.~–
  6 IV   |      összekeresgettem, töredezetten, de elég érthetően megszólít –
  7  V   |          előre-, másszor hátraesett, de a súlyegyent sohasem veszté
  8  V   |              bőrét a fájdalom miatt, de lábát sem emelte, hogy attól
  9  V   |              elmondom, ha hazaérünk, de most száraz a torkom, lelkem:
 10  V   |             Nem szokásom a hazugság, de magam is alig hiszem, ami
 11 VI   |          csak él – monda a csikós –, de se keze, se lába.~– Nem
 12 VI   |             mosolygott erre a szóra, de bizonyomra: akit az istennyila
 13 VI   |            alig bírtam már magammal, de mégis nekiindultam a tábort
 14 VI   |        pajtását nyomorítja meg vele; de nyerni akart rajta vagy
 15 VI   |         mindenesetre el akarta adni, de egyik sem engedett a magáéból,
 16 VII  |              dörgő, kemény hangon. – De csak szaporán, mert nem
 17 VII  |         kenteken kívül gyanús ember, de nem hagyom abba! elmegyek
 18 VII  |         ordíta az még hangosabban.~– De velem nem veszekedik kend,
 19 VIII |          kiknek a hír nyomát veszté.~De a hölgy nem bírta hinni,
 20 VIII |           temetve. … El van temetve, de él. … Él – börtönbe eltemetve.~*~
 21 VIII |              Fejét nagyon megütötte, de mégsem ott fájt neki legjobban.
 22 VIII |              sajnálták, vigasztalák, de az ítéletet kimondták.~Ekkor
 23 VIII |              sem neje, sem rokona.~– De ő mindenem énnekem! – válaszolt
 24 IX   |          egyig mind vörös nadrágban. De mind valamennyi olyan képet
 25 IX   |              vígan; mint egyébkor.~– De hát mért nem hívattak orvost?~–
 26 IX   |         forogtak felfelé, nyugodtan, de fénytelenül tekintének a
 27 XII  |          pogány története van annak, de ha meghallgatja, elmondom.
 28 XII  |           hozzánktartozó lett volna. De hiába kerestük mi annak
 29 XII  |           Már ekkor morogni kezdtem, de csak azt gondoltam, nem
 30 XII  |             odanézek, mégis ott van. De már ezt az öregem sem hagyhatta
 31 XII  |          ember reá sem konyított. – „De már ez egyszer gorombaság –
 32 XII  |           hogy hét országra szólott. De amint odaértem a fához s
 33 XIII |              csatában?~– Nem voltak, de lehettek volna. Én elkészítettem
 34 XIII |    megfosztani. Inkább csukasson be, de csatadalomra ne mondja azt:
 35 XV   |              később, ha nem is nagy, de mindenesetre nevezetes férfiú,
 36 XV   |             lesz-e még ebből valami, de adok százért huszonötöt.~
 37 XV   |           embereket ijesztgetni jól, de jól! aztán megy.~– Már,
 38 XV   |             ember túladhasson rajta, de mégsem akarják adni, pedig
 39 XV   |        minden pénzét kezembe adná.~– De hát ne tréfáljon az úr,
 40 XV   |         kollegialitásból megmutatom, de ne adja tovább.” Ím, írásból
 41 XV   |            be fognak ugyan szedetni, de értök 85 pcnt járand vissza,
 42 XV   |         semmit.~A kupec sült-főtt.~– De hisz azok a pénzváltók mégis
 43 XV   |              vigasztalni, fölemelni, de annak láthatása, mint buktatja
 44 XVI  |             sok kincse, sok jószága, de legdrágább s legféltőbb
 45 XVI  |           elfelejtheti, amit tettél, de ha nem feledné is el, szegény
 46 XVI  |              nem fognám azt lesütni. De a te elpiruló arcod tanú
 47 XVII |          mégis boldogabb. Háza üres, de szíve tele van reménnyel.~„
 48 XVII |             mintha kutyák ugatnának, de oly különösen, oly szokatlan
 49 XVII |       lehetne.~– Elhiszem. Elhiszem. De engem annyian elárultak
 50 XVII |              forró reszkető kezével, de erőszakos nyomással. – Mind
 51 XVIII|           semmit, mikor ezt látja?~– De igen, azt, hogy hideg van.~–
 52 XVIII|           urat: zárasson be engem.~– De hisz ön azt mondja: hogy
 53 XIX  |           csudálni- és szeretnivaló, de akinél a többiek sem voltak
 54 XIX  |          talán: hogy őt gyűlöljem?~– De van nekem, ha kegyednek
 55 XIX  |              még csak egyedül lenne! De oly két kisgyermekkel, mint
 56 XIX  |         gúnyos tekintetét, s halkan, de büszkén monda:~– Most még
 57 XIX  |             azt mindenki olvashatja, de tartok tőle: hogy az ipam
 58 XIX  |               Az ipam írása.~– Igen! de belöl? Ez csak a címzet.~
 59 XIX  |          könnyeivel áztatta e lapot, de úgy érzé: mintha e könnyek
 60 XX   |   tengerjárást az elhagyott kagylók.~De a nép nem feledé el a helyet,
 61 XX   |             rajta többé mit keresni, de sűrű szakálla csaknem övéig
 62 XX   |             Ritkán jár emberek közé, de ha valakit kiváncsiság vagy
 63 XX   |   legközelebbi tanítványának hagyni, de aki dacára annak: hogy több
 64 XX   |         csinál nagy zajt maga körül, de annál ismeretesebb a beavatottak
 65 XX   |           jól találtad ki a jeleket, de erről rád ismerend: hogy
 66 XX   |          kell, még a szerelemből is, de tanítani nem fog semmire,
 67 XX   |             csodákat tesz kedvedért, de azokat meg nem magyarázza.~…~
 68 XX   |              ruha volt akkor rajtam, de képzetemben már tábornoki
 69 XX   |      gondoltál most, teljesülni fog, de neked nem használand semmit.”~
 70 XX   |            ellen mindenkor megőriz – de az idegen fátum ellen nincs
 71 XX   |              gondoltam, beteljesült, de nekem nem használt semmit.~
 72 XX   |       ugyanaz süt – szólt a bölcs.~– De nem ugyanazon földre – viszonzám.~–
 73 XX   |         kenyeret, ád sírt akárhol…~– De nem dicsőséget!… Miért maradjak
 74 XX   |        magamon e bűbájos tekintetet, de nem bírtam azt kikerülni.~–
 75 XX   |     megoszták egymás közt a világot.~De nem ezen kövekről akarok
 76 XX   |        egyedül a dicsőség, e fénylő, de nem melegítő csillag, kiknek
 77 XX   |           idegen király vezére volt, de nevére már nem emlékezik
 78 XX   |         idejött a király és vezérei, de hogy honnan és miért, azt
 79 XX   |           darabig, azután meghaltak, de hogy hol laktak és hol vannak
 80 XX   |              szolga kezére kerültem, de akinél a fekete színű állatok
 81 XX   |            József tömlöcbe záratott, de ahonnan ismét kiszabadult,
 82 XX   |              még angyalt nem láttam, de ha látni fogok, nem kívánom:
 83 XX   |        egyedül a dicsőség, e fénylő, de nem melegítő csillag!”~Reszkető
 84 XX   |               Asmai verseket készít, de azokat nem adja el divatlap-szerkesztőknek,
 85 XX   | keresztyények tornyai szoktak lenni, de a kereszt helyett félhold
 86 XX   |              még a vadállatoknak is. De a mágus jól látszék tudni
 87 XX   |      megeredő könny ne lássék rajta; de újra hangzék a mágus kérlelhetetlen
 88 XXI  |     találkoznak szívében hegyeikkel.~De fölébred a tábor, – a vezér
 89 XXII |              jobb lesz a semminél.~– De hova tesszük azt a tenger
 90 XXIII|           nézve nemcsak kellemetlen, de sőt veszélyes, pláne irtózatos,
 91 XXIII|              a dandy zavarba jött.~– De uraim, dámáim – hebegé –,
 92 XXIII|              tálba, az ugyan elment, de helyette megint más jött
 93 XXIII|         hirtelen lehajtva a kötelet, de már akkor a dandy kalapja
 94 XXIII|            viszonzá ez búskomoran. – De ha akarnak rólok hallani,
 95 XXIII|          örömöket, barátokat, hazát; de a szegény kétszeresen vesztett,
 96 XXIII|             akart átmenni a határon, de bátyja addig beszélt neki,
 97 XXIII|              hányni: hogy „szegény”.~De volt a fiúnak egy háborodott
 98 XXIII|             amit még sohasem látott, de amiről álmodott már sokat.
 99 XXIII|    menhelyükről gondoskodni nem fog.~De hisz egy sem bánta meg szándékát,
100 XXIII|          hova nekünk kell mennünk!~– De te közel leszel mindig.~–
101 XXIII|            te közel leszel mindig.~– De oly bizonytalan élet, oly
102 XXIII|            ránk nézve bizonytalan.~– De neked édesapád van itt,
103 XXIII|           még akarta őt marasztalni. De a leány letérdepelt előtte
104 XXIII|              mire odáig jutottak.~No de célnál lettek volna. A nagy,
105 XXIII|              testvére megbetegedett, de nem akart ott lefeküdni,
106 XXIII|              Már itt elhagyta ereje, de mégis haza akarta hozni