Part

  1 Egy  |     bujdosó honvéd, ki bénán jött el a csatából, az üldözött
  2 II   |          s mi egyedül esteledtünk el valahol az emberhangtalan
  3 II   |            miket rablóktól vettek el, kik utasokat gyilkoltak
  4 IV   |     mintkét kezét egyszerre vitte el a golyó. Velem elfordult
  5 IV   |             Tudtam, hogy nem vész el. Mire két hét múlva Zemplénbe
  6  V   |        ötven lépésnyire haladtunk el mellette. Szárnyat sem libbentette
  7  V   |           mérges kutyatej foglalt el egész pásztákat, gyilkos
  8  V   |         súlyegyent sohasem veszté el. Aludt a lovon.~Egyszer
  9  V   |          egy falka kócsag csapott el nagy sikoltozva, fehér tollazatjuk
 10  V   |          utánunk jövőnek előttünk el kelle menni. Mi példáját
 11 VI   |    helyette sűrű fűzfabozót lepte el az utat, a lágy iszapban
 12 VI   |           törülve szemeit, még ha el volna temetve, úgy is érte
 13 VI   |        szólt az öreg – most mondd el hát, hogy miként vagy te
 14 VI   |           horvát oly közel rohant el hozzám: hogy a szélső káplárok
 15 VI   |          nehéz lovasság vágtatott el azon. Egy közölük megismerte:
 16 VI   |           A golyók búgva repültek el fölöttem, – a puskaporsalak
 17 VI   |   vánszorogva késő éjjel jutottam el a legelső őrtűzig. Az őrszem
 18 VI   |          másik pedig mindenesetre el akarta adni, de egyik sem
 19 VI   |   kiállott szenvedéseit mondhatja el, oly helyen: hol senki sem
 20 VII  |           alunni megy, sem hagyja el szokott vászon öltözetét,
 21 VII  |        hiszi kend, hogy mi loptuk el?~– Már hiszen meglehet:
 22 VII  |     meglehet: hogy magától repült el, vagy valaki pálinkástul
 23 VIII |    megpihenése.~Egy embert indult el keresni, akit szívéből szeretett,
 24 VIII |          túlsó részén – ott esett el, ottan fekszik.~A hölgy
 25 VIII |    bizonyos hírt hallott. Kedvese el van temetve. … El van temetve,
 26 VIII |         Kedvese el van temetve. … El van temetve, de él. … Él –
 27 VIII |           házak küszöbén költötte el ebédjét, erdők rejtekében
 28 VIII |        másiknál. Majd úgy gondolá el: hogy éjjel fog ablakán
 29 VIII |      féltve omol kebelére, mintha el akarná rejteni idegen szem
 30 VIII |        volt: hogy mind úgy mentek el mellette, hogy egy sem ismert
 31 VIII |        emlékeznek reá, és ahonnan el nem űzik… a börtönben.~*~
 32 VIII |               A férjet ma ítélték el hosszú fogságra.~Az ítélő
 33 VIII |   csókokkal és könnyekkel halmozá el. A férfi pedig titkon esküt
 34 VIII |        többé, asszonyom, ön férje el van ítélve, vagyonát a status
 35 VIII |        vagyonát a status foglalja el.~– Uram. Egy év előtt férjem
 36 VIII |            hogy ítéletét engedjék el. Kegyelmet kérek számára.~–
 37 IX   |         nem hallá.~– Mért hagyták el azt a nótát? – kérdé rekedt,
 38 IX   |    lélegzettel … a halállal járok el egy csárdást …~Azzal lehunyta
 39 IX   |           Később az a hír kezdett el szárnyalni, hogy önkényt
 40  X   |          levelet kezembe: „olvasd el te is.”~Szórul szóra ez
 41  X   |          bátyám!~A kajla földemet el ne felejtse megugaroltatni,
 42 XI   |         csöndes léptekkel haladék el mellette: mégis észrevett, –
 43 XI   |       lakoma, hol dőzsölés közben el ne mondta volna, miképpen
 44 XIII |         rögtön vasra vereti, arra el volt készülve.~Csupán arra
 45 XIV  |         volt ellőve, térden felül el kelle vágni.~Az egyik osztrák
 46 XIV  |         Néha egy-egy asszony ment el mellette, valamit tartogatott
 47 XV   |      bankjegyek miatt pedig, hogy el nem veszik.~Jött azonban
 48 XV   |           nyelvem bicsaklott csak el, negyve – harmi – huszonötöt
 49 XVI  |           holnap nem. Felejtsétek el azt a régi szeretőt!~Merészen
 50 XVI  |      tettél, de ha nem feledné is el, szegény megőszült apánknak
 51 XVI  |     elválunk? Mért maradsz itt?~– El fogok esni a harcban. Ezen
 52 XVI  |      többé, nekem senki sem hinné el, mint teneked, hogy nincs
 53 XVI  |        hol talállak meg valaha?~– El fogok esni a harcban.~…~
 54 XVI  |           fekete árnyék, terültek el előtte a házak, tornyok,
 55 XVII |     hátra-hátranézve, mint tűnnek el egyenként a láthatár alá,
 56 XVII |          elhagyni, és mégsem érni el titeket soha, én lelkemnek
 57 XVII |           szalad és mégsem fáradt el, megy, megy, míg a tengerhez
 58 XVII |     Megfogta kezemet reszketve.~– El ne árulj. El ne árulj… –
 59 XVII |         reszketve.~– El ne árulj. El ne árulj… – rebegé.~– Én-e? –
 60 XVII |         Nyugtalan szorongás fogta el keblemet. Egy gondolat támadt
 61 XVII |       sírt keservesen.~– Ne hagyj el még – szólt átölelve –,
 62 XVII |         igen sokáig, valahányszor el akartam aludni, mindig ő
 63 XVII |          hogy oláhcigányok vitték el. Kérdém tőle, hogy anyja
 64 XVIII|          meri elővenni. Hát vigye el az enyimet.~S azzal leakasztotta
 65 XIX  |         sír fölött búsan hangzott el a gyászének: „Miserere,
 66 XIX  |          vidéken szokták mondani, el tud tartani egy feleséget.~
 67 XIX  |          könnyes szemmel távozott el a szobából.~Az pedig elhagyta
 68 XIX  |      szobor.~– Miért nem hozta ön el magával? – kérdé a hivatalbeli
 69 XIX  |      Mondhatom: hogy imádom, s ha el tudnám is benne feledni
 70 XIX  |         anyját. Büszkén mondhatom el, őérte, nem magamért – hogy
 71 XIX  |            A leány reszketve vevé el. A széles fekete szegélyzetű
 72 XIX  |       szédülten, félholtan vitték el a csatatérről, szállására.~
 73 XIX  |      éltét vagy eszét vette volna el.~Egy napon útra kelt ifjú
 74 XIX  |           őt úgy, mint az, ki ott el van temetve.~Már látszott
 75 XX   |       halt meg, és itt temetteték el az idegen földben.~Az ozmán
 76 XX   |      kagylók.~De a nép nem feledé el a helyet, hol idegen földben
 77 XX   |          hullottak, népek vesztek el, csak az ő bűbájos lételök
 78 XX   |    Abu-Shirzad-Eddin nem zárkózik el senki elől, nem fél senkitől,
 79 XX   |            egy történetet beszélt el nekem Abu-Snirzad-Eddinről
 80 XX   |       emberrel, keresd fel, mondd el neki: hogy kitaláltad szimbólumai
 81 XX   |       álltam, minthogy azt valaha el tudnám feledni; vágyakat
 82 XX   | elhangzott, az utolsó mosdás után el fog vezetni a városon kívül,
 83 XX   |        nincs szüksége rá. Azonban el ne felejtsd: hogy e kövekkel
 84 XX   |      Pontus kék hullámtükre fogta el a láthatárt, itt-ott egy-egy
 85 XX   |         érkezése leend, utasítson el engem Ismael Asmái lakására.~
 86 XX   |   nyolcszegletű teremben fogadott el Ismael Asmai, mely csupa
 87 XX   |        gyönyör, sem a harag pírja el nem riaszta onnan.~Egyik
 88 XX   |          legholtabb álomba merült el.~Ekkor lépett elő a harmadik
 89 XX   |       lesütött szemekkel távozott el az alme, a másik kettő is
 90 XX   |        készít, de azokat nem adja el divatlap-szerkesztőknek,
 91 XX   |           dala hosszason hangzott el a város fölött, Asmai Mekka
 92 XX   |        pálmaligetek közt vezetett el utunk, miknek alját gyümölcsös
 93 XX   |           alakú gyümölcsök lepték el, a fák leveleiről csepegett
 94 XX   |           nagymesterökül fogadtak el. Inkább hasonlított egy
 95 XX   |      történeteire, kiknek neve is el van már feledve, ki tán
 96 XXI  |      Esküdjél meg: hogy bennünket el nem árulsz, hogy tenni fogod,
 97 XXII |           s messziről kiált rá:~– El tudta kend adni az ökreit?~–
 98 XXII |      tudta kend adni az ökreit?~– El hát – volt a lakonikus válasz.~–
 99 XXIII|       irtózatos, rögtön távolítsa el, tegye ki a partra. E civilizálatlan
100 XXIII|            a cabinetben kezdődött el a nemulass.~Mire leért,
101 XXIII|        minden pamlag, minden szék el volt előle foglalva, a dámák
102 XXIII|           szép volt, alig csapott el a tájon egy-egy könnyű lanyha
103 XXIII|  kibujdosott honvéd százával halt el, nyomor, betegség és honvágy
104 XXIII|       előestéjén, midőn Viddinből el kelle indulniok, búcsút
105 XXIII|       ábrándjaitól vezetve hagyta el apja házát, látta, mint