Part

 1 Egy  |      belőlök a tengeren túlra is, úgy szétszórták őket a viharok.~
 2 Egy  |       tovamegy. Ez a fáradt ember úgy hasonlít hozzám.~Eszembe
 3 II   |        Amint eltűnt szemeim elől, úgy szántam őtet magamban, őt
 4 II   |           szót sem szólt, s mégis úgy fájt: hogy elvált tőlem,
 5 III  |     göröngyösebb részét.~És nekem úgy tetszett, mikor elmentem
 6 III  |         férfi a szíjas bocskorban úgy hasonlított valakihez, ki
 7 III  |           a fehérhajú bojtár arca úgy emlékeztetett egy merész
 8 IV   |  hanyattvágtam magamat az árokba. Úgy locsoltak fel hideg vízzel.
 9 IV   |           az átnyújtott cédulákat úgy vágta a reszkető exdoktor
10 IV   |        kosta elment gerillának, s úgy megaprította a fiatal scythákat,
11  V   |      közül, kesely paripáját csak úgy nyereg nélkül ülte, cingombos
12  V   |           az szóhoz jutott volna, úgy összevissza ölelgette: hogy
13 VI   |          még ha el volna temetve, úgy is érte mennék.~E percben
14 VI   |     dagadva, s a fejem még mindig úgy zúgott, mintha a víz alatt
15 VI   |          rám hágott volna, mindig úgy ugrott keresztül, hogy nem
16 VI   |           az élőt elárulta volna, úgy feküdtem ott, mint egy kő.
17 VI   |            Az ember csaknem sírt, úgy megszánt, maga bekötötte
18 VII  |          az orra cimpáját veri, s úgy dimmeg-dömmög előtte, attól
19 VII  |          Nem kell tőlük tartani – úgy monda. – Csak tolvajokat
20 VII  |        tudja mi lelte, az ő torka úgy megszűkült, egy falat sem
21 VIII |         annak, kié az egész föld; úgy vándorolt messze földről,
22 VIII |       szebb volt a másiknál. Majd úgy gondolá el: hogy éjjel fog
23 VIII |       éjjel fog ablakán beszólni, úgy lepi meg majd, hogy az utcán
24 VIII |   megnyugtatására volt: hogy mind úgy mentek el mellette, hogy
25 VIII |   imádkozva, esedezve azért, akit úgy szeretett.~Egy napon a hatalmasok
26 VIII |  válaszolt a megtörhetetlen nő.~– Úgy illendő, hogy ő is mindene
27 VIII |          mellőzött kedvest, ki őt úgy szerette, és kiről ő nem
28 VIII |           A kegyelmet megnyeré.~– Úgy én ismét nője vagyok! –
29 VIII |            arca fátyollal lefedve úgy zokog, úgy sír hangosan; –
30 VIII |      fátyollal lefedve úgy zokog, úgy sír hangosan; – míg a sok
31 IX   |          karját homloka elé téve, úgy látszott: hogy rossz kedve
32 IX   |       egyébkor oly kedvessé téve, úgy szokott neki illeni … Majd
33 IX   | találgatták miért? Az igazi okát, úgy hiszem, senki sem tudta
34 XII  |           ilyen keserves időkben? úgy volt a házunknál, mintha
35 XII  |          a világ, s amint álltam, úgy vágtam magamat a földre
36 XIII |          Hát még mit vétett ön?~– Úgy hiszem; eleget mondtam…~–
37 XIV  |      szenvednünk, senki sem tudja úgy, mint mi ketten egymás felől.
38 XIV  |      írást tartott, mint a bódult úgy forgatta maga előtt, mutogatta
39 XIV  |    sebesen elsuhant előtte s csak úgy észrevétlenül csúsztatta
40 XV   |           össze a fátum, mégpedig úgy, hogy mind a kettőt együtt
41 XV   |          van nekem.~Az én emberem úgy tett, mintha megfogva érzené
42 XV   |          jó fülei vannak kendnek (úgy hiszem, azt érthette alatta:
43 XV   |         felkacagott; „már kendet, úgy látom, nem lehet rászedni”
44 XV   |         jó drágáért a kormánynak, úgy hogy az kétszer fizette
45 XV   |          a nyomtatott újságlappal úgy beharangozta a vármegyét:
46 XV   |           biztos –, az úr maga is úgy meg van ijedve: hogy most,
47 XVI  |        szalag közé fonva viselte. Úgy illett az neki.~Olyan szép
48 XVI  |           imára voltak összetéve, úgy halt meg fájdalmatlan arccal.~
49 XVI  |          elhagyott határba, szíve úgy szorult, úgy sajgott. Visszafogadja-e
50 XVI  |       határba, szíve úgy szorult, úgy sajgott. Visszafogadja-e
51 XVII |  pázsitjára, a kövirózsák közé, s úgy elnézem azt a távol égő
52 XVII |        azt is százölnyi magasból, úgy látszik ide, mint egy kis
53 XVII |         határán kívül lett volna. Úgy élek itt, mint puszta szigetben
54 XVII |            amit nem akarok tudni.~Úgy vagyok, mint egy halott,
55 XVII |        megtörtént-e ez, vagy csak úgy álmodtam.~A minap egy meleg
56 XVII |         egybevegyült, nyakkendője úgy kötve, mint aki azt már
57 XVII |   Szétvetette mind a négy lábát s úgy áll a farkas előtt, fényes
58 XVII |         neki, s iszonyú agyarával úgy vágta oldalba, hogy az véresen
59 XVII |          itt lett volna.~És nekem úgy tetszék, mintha e helyet
60 XVII |        vadabb, mint akkor, szemei úgy villogtak, mint egy vadállaté.~
61 XVII |     elváltoztatott pórias hangon. Úgy látszott rajta, hogy fél
62 XVII |     Annyiszor fogva voltam. Én én úgy irtózom a börtöntől.~– Te
63 XVII |      asztalon – és jaj neki! –, s úgy vágta a kést hegyével az
64 XVIII|          volt vadász soha.~– Vagy úgy?~– Természetesen. Ez a legfölségesebb
65 XIX  |        ismert, s aztán rokonai is úgy akarták: hogy hozzámenjen.
66 XIX  |       városból a másikba, egyszer úgy történt: hogy egy hadosztály
67 XIX  |    könnyeivel áztatta e lapot, de úgy érzé: mintha e könnyek balzsamként
68 XIX  |        emléke ejte rajta.~Gyakran úgy tetszék neki, mintha lázálmai
69 XIX  |        virágai között. Az ifjúnak úgy tetszett, mintha az ég kékebb,
70 XIX  |         kérve: hogy szeresse őket úgy, mint a régi. Elképzelé,
71 XIX  |           kérve: hogy szeresse őt úgy, mint az, ki ott el van
72 XIX  |            búsongó asszony, kit ő úgy szeretett, s kit meghaltnak
73 XIX  |         Rájok nézve az élet sorsa úgy össze volt bonyolítva: hogy
74 XX   |       Saját szavait fogom idézni, úgy amint azokra emlékezem…~…~
75 XX   |             Ez annak szimbóluma – úgy monda –, hogy Krisztus vére
76 XX   |       arcán.~– E városban lakik – úgy mondta – azon nevezetes
77 XX   |      ismét örök nyugalmú képével, úgy tekinte rám, mint az alkimista
78 XX   |          mikor én gyermek voltam, úgy híttak, most már csak Ismidnek
79 XX   |     megláttam Iz Nik Mid hegyeit.~Úgy jöttem ide, ahogy a mágus
80 XX   |         emlékszik rá: hogy miért, úgy szerettem volna tudni, megsejteni,
81 XX   |        papucsokat húzott rájok, s úgy vezetett be ura szobájába.~
82 XX   |         földet, nehányat fordult, úgy látszék, mintha a lég maga
83 XX   |      egykedvűen vevé csibukját, s úgy látszott, hogy nem tartja
84 XX   |           fog. Abkadilla Almahal, úgy látszék, nem osztá sem a
85 XXI  |        nyomorúan.~– Amen…~– Isten úgy segéljen. Amen!~– Most fogd
86 XXIII|   hunyorítására, amúgy véletlenül úgy feltaszítá vele az útjában
87 XXIII|          A közönség elővéleménye, úgy látszék, meg volt oszolva:
88 XXIII|         nyomorult miatt, akik itt úgy elvannak mellettem, hogy
89 XXIII|          itt maradjanak, mindenki úgy akarja”. Egypár hölgy elfutott
90 XXIII|  hidegvérrel fordult a dandyhez. „Úgy látszik, az utazók nagyobb
91 XXIII|            kifordult a Duna felé, úgy tett, mintha fütyörészne,
92 XXIII|         ha akarnak rólok hallani, úgy is szép az éjszaka, majd
93 XXIII|        örmény leánya is így járt. Úgy megszerette a fiút: hogy
94 XXIII|      általa. Hitték: hogy az mind úgy fog történni.~Egy napon,
95 XXIII|         mind testvérek…~– Igen.~– Úgy nem ismeretlen világ az
96 XXIII|      hazájára talál.~– Ó, igen.~– Úgy nem idegen hon az nekünk.
97 XXIII|        vagy tán az a karcsú, mely úgy csúszik végig a sima víztükrön,
98 XXIII|         legtöbbet lehetett kapni: úgy éltek. A nyomor magával
99 XXIII|           hozni testvérét. Addig, úgy monda, nem szabad meghalnia,