Part

 1 Egy  |       merült tornyait, palotáit, s ha az éj leszállott, végiglopózni
 2 Egy  |    fájdalmakban sorvadoz ez a nép, ha elmondom betegsége egyes
 3  I   |           nőttek rengeteggé rajta, ha néha a meleg szellő belekap
 4  I   |        szemközt jövő utas – sehol. Ha valaki lefeküdt valami domboldalba
 5 II   |          Valamennyien nevettünk.~– Ha elfognak, addig járok bíráidra,
 6 II   |        megunják és kibocsátanak. S ha nem nyitják meg börtönöd,
 7 II   |            a nagy opálbross alatt, ha egy titkos rugót megnyomtak,
 8 II   |       melynek nagy opálköve alatt, ha egy rugót megnyomtak, szép
 9 IV   |       mondék társamhoz fordulva –, ha ezt felvesszük szekerünkre,
10 IV   |    messziről az ember.~– Szívesen, ha akarja.~– De hát hova mennek
11 IV   | ottmaradtak szegények, jól jártak, ha meghalhattak.~…~Estefelé:
12  V   |    kicsinyt állni a vármegye elől, ha tudna kend valami jó alkalmas
13  V   |        Igazok volt. Majd elmondom, ha hazaérünk, de most száraz
14 VI   |       meghazudtoló mosolygástól.~– Ha a világ végén van is, nem
15 VI   |      szélével törülve szemeit, még ha el volna temetve, úgy is
16 VI   |           miként vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál?~Gergely
17 VI   |            sem mulat oly jól, mint ha saját kiállott szenvedéseit
18 VII  |   bennünket vezetőnk. Nem szereti: ha hallja kendezik, a „kocsmáros”
19 VII  |       szemérmetes magyar ember még ha alunni megy, sem hagyja
20 VII  |       orrát: „szeretném, úgymonda, ha most egyéb nem nyomná a
21 VIII |      szerette, most sem szereti, – ha él, – nem gondol rá a túlvilágon, –
22 VIII |          gondol rá a túlvilágon, – ha meghalt.~Hírét hallotta:
23 VIII |    keresett, sehol sem találta.~És ha kérdék olykor tőle: miért
24 VIII |            mezőn nyílik a virág, s ha lát közte liliomot, eszébe
25 VIII |             hogy az álmok megölik, ha nem megy. Éjjel mindig látja
26 IX   |           ki be nem akart térni, s ha egyszer bent volt, kiszedék
27 IX   |      udvari bolondot, akit olykor, ha leitattak, tetőtől talpig
28 IX   |         Képzelem, hogy fog örülni! ha bennünket meglát – szólt
29 IX   |            ígérte: hogy főbe lövi, ha idejön. Neki kedve van meghalni,
30 XI   |           bezárkózott szobájába, s ha olykor hetek múlva kiment
31 XI   |    utolérni.~Azóta a kisgyermekek: ha éjjelenként hallják ordítni
32 XII  |            Én-e? – viszonza –, hát ha aranyból volna!~Kérdezém:
33 XII  |            története van annak, de ha meghallgatja, elmondom.
34 XII  |     kerestük mi annak kedvét, mert ha tenyerünkön hordoztuk volna
35 XII  |    megdorgált; „ne panaszold neki, ha kedvét találja benne, biz
36 XII  |   gondoltam, nem szólok neki, majd ha eleget látott belőle, leszáll
37 XII  |       gorombaság – mondék magam –, ha az emberhez emberül szólnak,
38 XII  |        majd megindítom én a fülét, ha soha meg nem volt indítva” –
39 XIII |           A bujdosó visszahökkent. Ha a parancsnok azt mondta
40 XIII |            az nem lepte volna meg, ha rögtön vasra vereti, arra
41 XIII |             hogy senki sem bántja, ha olykor ismerőssel találkozik,
42 XIV  |          ketten egymás felől. Majd ha vége lesz a harcnak, minket
43 XIV  |      embert, elolvastatta magának, ha vajon csakugyan az van-e
44 XV   |       intézetek növendéke, később, ha nem is nagy, de mindenesetre
45 XV   |            soha, még tréfából sem, ha egyébből nem, passzióból
46 XV   |          amaz tovább.~– Hát kinél! ha nem a pénzváltónál! – mordul
47 XV   |         meg van ijedve: hogy most, ha kérném, tizenöt pcentóért
48 XV   |            mégis istentelen népek, ha mégis csak ötvenet adnak
49 XV   |          Messze van az úrnak Bécs, ha Törökországba akar menni.
50 XV   |        biljetti di trezóriók? – No ha nem tudja, hát ne feleseljen
51 XV   |           ez elég loyális ajánlat. Ha nem tetszik, nem erőtetem.~
52 XVI  |         mulatságos ember leendett, ha halála nem lett volna oly
53 XVI  |            A huszárok mosolyogtak, ha egy-egy elment mellettük,
54 XVI  |      elfelejtheti, amit tettél, de ha nem feledné is el, szegény
55 XVI  |      harcban.~– S mi lesz belőled, ha elválunk? Mért maradsz itt?~–
56 XVI  |           róluk nem kérdezősködni. Ha meghaltak, megpihentek.~
57 XVII |           futni reggeltől estig, s ha elnyom az álom, repülni
58 XVII |         mindennap megosztja velem. Ha tehetné, reményeit is megosztaná.~
59 XVII |         Semmiről sem tudok semmit.~Ha embert látok, kikerülöm,
60 XVII |            visszafutnak az erdőbe, ha az ártány nyílsebesen nekik
61 XVII |          véremen is megváltanálak, ha lehetne.~– Elhiszem. Elhiszem.
62 XVIII|          nem felelt, csupán akkor: ha azt kérdezék tőle: „hogy
63 XVIII|          egy jókora szívességet.~– Ha hatalmamban áll és lehetséges,
64 XVIII|          nem tartja semmi, kivéve: ha rázárják az ajtót. Azért
65 XIX  |         gyűlöljem?~– De van nekem, ha kegyednek nincs. Nekem itt
66 XIX  |  elhurcolni, szívtelenség volna, s ha még csak egyedül lenne!
67 XIX  |          Mondhatom: hogy imádom, s ha el tudnám is benne feledni
68 XIX  |         fogja e levelet mutatni.~– Ha nőm írja, igen. Amit ő ír,
69 XIX  |         kegyed a kisgyermekeket?~– Ha jók és kedvesek, igen –
70 XX   |        Ritkán jár emberek közé, de ha valakit kiváncsiság vagy
71 XX   |    osztályából akarnak fölvétetni. Ha tehát meg akarsz ismerkedni
72 XX   |         szívesen látand mindenkor, ha szükséged lesz rá, segítend
73 XX   |     meggyógyít minden betegségből, ha kell, még a szerelemből
74 XX   |    mysteriosus lény közelében, ki, ha csuda nem lett volna is
75 XX   |           remegve áll ki, reszket, ha a meghalásra gondol, s a
76 XX   |         város.~E városba bemégy, s ha találkozol koldussal vagy
77 XX   |             amelyiket választom?~– Ha kelleni fog.~– Fogja-e azt
78 XX   |        pahrast vetettek oda nekik, ha menekülni akartak, középütt
79 XX   |        szerényen felszólítám: hogy ha érkezése leend, utasítson
80 XX   |         még angyalt nem láttam, de ha látni fogok, nem kívánom:
81 XX   |          aludt az ópiumtól mélyen.~Ha holt lett volna, tán fölébredendett
82 XX   |            az égből.~A keresztyén, ha csillagot lát lefutni, azt
83 XX   |            ki hal meg; a muzulmán, ha csillagot lát lefutni, imát
84 XXI  |           fogod, amit parancsolok. Ha nem esküszöl, halva vagy.~
85 XXI  |        esküdött.~– Kárhozott légy, ha esküt szegsz… – suttogá
86 XXI  |       szálljon fejökre esküd átka, ha megszeged…~– Szálljon rájok.~–
87 XXI  |         benne. Annyi döfést kapsz, ha egy áruló szót kiáltasz.~
88 XXIII|       pillanatban nem bánta volna, ha a gőzhajó vele együtt elsüllyedendett.~
89 XXIII|            magáévá tette az ügyet, ha ők kívánják: hogy az emberek
90 XXIII|          sem jöttek többet vissza, ha kávét kért, vizet hoztak
91 XXIII|           kért, vizet hoztak neki, ha székért kiabált, cukorral
92 XXIII|            neki semmi se jusson, s ha a pincérre lármázott: hogy
93 XXIII|             mormogá a kormányos –, ha valaki azt a „fenyővéget”
94 XXIII|       viszonzá ez búskomoran. – De ha akarnak rólok hallani, úgy
95 XXIII|           meghalhattak volna éhen, ha egy jószívű örmény nem könyörül
96 XXIII|           gyermek, sokszor láttam, ha Viddinbe török dohányt venni
97 XXIII|          kedves alak volt, kivált, ha valami nagy nemes dologról
98 XXIII|          bújában meghal miattad.~– Ha szeret, eljön utánam, semmi
99 XXIII|      vezeté.~Én itt rájok akadtam. Ha soha nem ismertem volna