Part

 1  I   |                     I. Puszta falvak~Már a harmadik puszta falvat
 2  I   |         vadul, oly egyedül.~A falvak már hónapok óta le vannak égve,
 3 IV   |       Hamletben ő volt a lélek.~– De már mégis hova mennek? – kérdé
 4 IV   |           karját: „nézze, doktor úr, már nekem egy kezem sincs”,
 5 IV   |           sem ült.~A kozákok azonban már ekkor elkezdtek a kocsiderékba
 6 IV   |            múlva Zemplénbe vetődtem, már akkor ő régen iskolamester
 7  V   |           hallatszék válaszul, hanem már közelebb; a lovas nagyon
 8  V   |           kell félni, itthon vagyunk már, az Ábrahám kebelében!”~–
 9  V   |            magának, félig agyonsírta már magát utánad.~– Nem ment
10 VI   |          miként vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál?~Gergely
11 VI   |     ütközetben két kardvágást kaptam már, midőn a vak rohamban egy
12 VI   |              csatatéren.~Este, mikor már sötétedni kezdett, fölemelkedtem,
13 VI   |              tőlem, s én alig bírtam már magammal, de mégis nekiindultam
14 VI   |        császári seregek közt vagyok. Már akkor nem bántam, akármi
15 VII  |              a szűrt, hanem a csikós már tudja a módját, leguggolt
16 VII  |               megértvén tőlünk: hogy már vacsoráltunk, bevezetett
17 VII  |             kurta bajszát, mormogá: „már most lássunk a dologhoz.”~„
18 VII  |            öcsémuramék, úgymondá, ez már mégis furcsa tréfa. Én kentek
19 VII  |           kend, hogy mi loptuk el?~– Már hiszen meglehet: hogy magától
20 VII  |           utána nyelvelő csaplárnak, már most pöröljön kend maga
21 VII  |     hunyorítva félszemével, monda:~– Már most nyugton lehetnek itt.
22 VIII |           virágot a szent sírról.”~S már nem termett virág sehol.
23 VIII |          Pedig virág sehol sem nyílt már.~Soká, soká bujdosott még
24 VIII |           Kegyelmet kérek számára.~– Már késő. – A kegyelmet megnyeré.~–
25 IX   |           megválasztották kacikának.~Már messziről lehete hallani
26 IX   |             nótáját húzzák. Ilyenkor már széles kedve szokott lenni.~
27 IX   |              rikoltozott. A haldokló már nem hallá.~– Mért hagyták
28 XII  |           túlérett s nagyobb részint már rothadásba menő gyümölccsel,
29 XII  |       emberem, még mindig a fán van. Már ekkor morogni kezdtem, de
30 XII  |          odanézek, mégis ott van. De már ezt az öregem sem hagyhatta
31 XII  |             Lekiált rá: „szálljon le már az úr onnan, vagy mi! Hagyjon
32 XII  |             reá sem konyított. – „De már ez egyszer gorombaság –
33 XIII |               hogy annyira körül van már véve kémekkel, kik egyenesen
34 XIII |        okozhatnák.~Elvégre is, mikor már nem volt számára hátra semmi
35 XIV  |           feljajdult e szóra.~„Nekem már elkészítették a falábat, –
36 XIV  |           először életében: „mi lesz már most énbelőlem?”~– Ne sírj –
37 XIV  |     csakugyan az van-e benne, amit ő már kiolvasott belőle? Aztán
38 XV   |      fuvarosával a fizetés felett.~– Már megmondtam kendnek, hogy
39 XV   |               Az ember felkacagott; „már kendet, úgy látom, nem lehet
40 XV   |           Mire visszaért a falujába, már ott várta a kurrens, mely
41 XV   |          leglejjebb verőt: hogy most már a magyar bankó megint elvész.
42 XV   |           jól, de jól! aztán megy.~– Már, uram én tudok ijesztgetni;
43 XVI  | honvédruhában.~A társaság vígan volt már, a bor lelke lángolt az
44 XVI  |              Mikor visztek bennünket már a csatába? – kérdé. – Hónapok
45 XVI  |                 Hónapok óta viseljük már a kardot, s dörgésit sem
46 XVII |                 I.~Ősz lett.~Le volt már tarolva minden. A földműves
47 XVII |         rengetegsége, vörösre festve már az őszi deres harmattól,
48 XVII |              Oly ébren álmodom: hogy már szinte összezavarom a megtörtént
49 XVII |              úgy kötve, mint aki azt már régen le nem oldta.~Amint
50 XVII |            volt, – rég nem hallottam már hírét, egykor azt beszélték:
51 XVII |            akartam hozzá rohanni … s már akkor nem állt előttem senki.~
52 XVII |            erdőben eltévedtem. A nap már leáldozott, a fák közt sötét
53 XVII |            imámat itt a rengetegben?~Már jó sötét volt, s én még
54 XVII |              elszaladt, vagy azt tán már megölték. A nyáj egyedül
55 XVII |           erdőben és fegyvertelenül.~Már éppen egy fára akartam felmászni,
56 XVII |             tetszék, mintha e helyet már ismerném. Körültekinték.
57 XVII |              emelkedék. A hold, mely már egy óra óta feljött, még
58 XVII |              engem annyian elárultak már. Annyiszor fogva voltam.
59 XVII |         megőszült? és megőrült?~Most már világosan láttam, hogy mindazon
60 XIX  |         mikor zászlóaljának nem volt már tennivalója, a huszárok
61 XIX  |               ki ott el van temetve.~Már látszott a város, már látszott
62 XIX  |       temetve.~Már látszott a város, már látszott a ház, hol családi
63 XX   | kilencvenéves agg nő halt meg Budán, már az oly vénnek ismerte őt
64 XX   |            fia azt ismét föltalálta, már ők be voltak avatva az isteni
65 XX   |            minden részeibe, némelyik már túl volt élete századik
66 XX   |     szavaiként hétszáz évig élt egy, már maga is a második századot
67 XX   |           azon nevezetes bűvész, kit már többször említettem, a mágusok
68 XX   |         akkor rajtam, de képzetemben már tábornoki öltönyt láttam
69 XX   |           harmadszor kiegészíték, én már akkor parancsnoka voltam.~
70 XX   |              lettem.~A jövő hónapban már tábornoknak hittem magamat.~
71 XX   |             voltam, úgy híttak, most már csak Ismidnek nevezik.~Nyolc
72 XX   |          Magyarerdő.~A környék lakói már nem emlékeznek rá: hogy
73 XX   |         Ismael Asmái~Három hete volt már, hogy elhagytam Magyarhont,
74 XX   |        király vezére volt, de nevére már nem emlékezik sem a királynak,
75 XX   |         idegen nyelven írva, nem ért már semmit sem a kutyabőr, sem
76 XX   |           város közepén, régi temető már, a beültetett ciprusok erdővé
77 XX   |        Hihetőleg senki sem emlékszik már azokra, akiket hajdan ide
78 XX   |              lőnek, mint ezt az írás már nem mondja.~A dal sok költészettel
79 XX   |       mászkáltak itt-ott a fűben. Én már a mágus drágaköveit véltem
80 XX   |  történeteire, kiknek neve is el van már feledve, ki tán egyenlően
81 XX   |           páros foszforcsillagok. Én már a mágus smaragdjait és rubinjait
82 XX   |      legutolsó lámpavilág is kialudt már; a tenger felett libegett
83 XX   |           kellett kapaszkodnunk, itt már csak a fák sudarai közt
84 XX   |         siettem oda, szerettem volna már a célnál lenni, képzetem
85 XX   |          jutalma e meztelen kő, mely már nem is őrzi sírját…~– Olvass
86 XX   |              is csak egy betűje volt már rajta!~…I. QVONDAM. REGIS.
87 XXI  |          kétségbeejtő örökkévalóság.~Már a vezér sátorához értek.
88 XXII |              Minden városban ki volt már hirdetve a magyar bankjegyeket
89 XXII |        vásárrul; felesége künn várja már az ajtóban s messziről kiált
90 XXII |               lelkem Jutka. Nem volt már egyéb a piacon, amit meg
91 XXIII|              hogy „vigyázzon”, mikor már bekalamázolta.~A dandy erre
92 XXIII|   elszörnyedtek e fölfedezésre, most már az éltes asszonyságok is
93 XXIII|           visszatérjenek. Azt kérdem már most, hogyha az ország kormánya
94 XXIII|              kérdezve: hogy fogott-e már halat?~Estefelé a kapitány
95 XXIII|      hirtelen lehajtva a kötelet, de már akkor a dandy kalapja a
96 XXIII|           látott, de amiről álmodott már sokat. Többet is, mint kellett
97 XXIII|  vendégszeretet. Alig-alig lézengtek már, mire odáig jutottak.~No
98 XXIII|        Orsováig, betegen, félholtan. Már itt elhagyta ereje, de mégis