Part

 1 Egy  |                 csendes utcán egy fáradt ember megy végig, távol az éji
 2 Egy  |                kiáltása hallik, a fáradt ember benéz az ablakon, a csöndes
 3 Egy  |                bibliából olvas, a fáradt ember ismét tovamegy. Ez a fáradt
 4 Egy  |              ismét tovamegy. Ez a fáradt ember úgy hasonlít hozzám.~Eszembe
 5  I   |               kinek visszatérni oda.~Egy ember, ki meg tudott menekülni,
 6  I   |              falát. Pitvara előtt halott ember feküdt, szobája falán mintha
 7  I   |                  ahonnan fölverettek. Az ember ásót vett kezébe, házrul
 8 III  |             Egyik bojtárja alacsony, vén ember, apróra nyírt fehér haját
 9 III  |            felzendülni, – bátor, vakmerő ember, ki semmi hatalom előtt
10 III  |                 jól mulatja.~Most az ősz ember szól hozzá: egy asszonyt
11 IV   |                  vágja le bajuszát.~A jó ember nagyon meg volt ijedve,
12 IV   |            szabóolló fogantyúja.~– Ez az ember kell minekünk – mondék társamhoz
13 IV   |                 kiálta ránk messziről az ember.~– Szívesen, ha akarja.~–
14 IV   |                 néha a színészekkel.)~Az ember felmászott a szekérre, esküdve:
15 IV   |               utoljára Hamlet apját?”~Az ember kék-zöld lett ijedtében.
16 IV   |              torzonborz kozák hetman.~Az ember se látott, se hallott, s
17  V   |                   ahol gyöpöt talált. Az ember ült rajta nagy idomtalanul,
18  V   |         láthatáron, melyen sem hegy, sem ember nem uralkodik; ki tudja,
19  V   |                 csikász, valami üldözött ember, vagy tán éppen az üldöző,
20  V   |                lakói nincsenek szoktatva ember szomszédságához, ki merne
21 VI   |                lováról feleségét. Magyar ember nem szeret mások előtt szeretkőzni,
22 VI   |           hagyjon tovább nyomorognom. Az ember csaknem sírt, úgy megszánt,
23 VI   |                 s elhoztam a keselyt.~Az ember semmin sem mulat oly jól,
24 VI   |             lélekvesztő, melyet egyetlen ember hajtott két evezővel.~Amint
25 VI   |              vagy estét kíván”.~– Furcsa ember lehet.~– Az a mondása: hogy
26 VI   |             embert, aki pénzt ád, furcsa ember ám ez”.~Lovaink mellettünk
27 VII  |           gatyában. A szemérmetes magyar ember még ha alunni megy, sem
28 VII  |           házamnál kenteken kívül gyanús ember, de nem hagyom abba! elmegyek
29 VIII |                bosszúsan nekihajtott. Az ember nem tért ki, a ló feltaszítá
30 VIII |              ünnepe, mulat, vigad minden ember, a jókedvnek kicsiny a ház,
31 IX   |                                IX. A víg ember~Egy estve későn egy faluba
32 IX   |              útitársam jókedvűen (Minden ember más néven szokta őt nevezni).~
33 IX   |            arccal nyitott a szobába.~…Az ember, akihez jöttünk, ott feküdt
34 IX   |            átmenni a másvilágra. Szegény ember.~Néhány pillanatnyi kínlódás
35 IX   |              többé.~– Hová lett az a sok ember: aki az elébb itt táncolt? –
36 XI   |              karján, szinte gyászban. Az ember sápadt lett, mint a fal.
37 XI   |                  lakott; aznap eltűnt az ember hazulról, elbujdosott, sokan
38 XI   |                  lakik. Jómódú, családos ember. Egyszer késő este betoppan
39 XII  |               tehetne másképp keresztyén ember ilyen keserves időkben?
40 XII  |             nekünk is rajta valamit!” Az ember reá sem konyított. – „De
41 XII  |                földre szédültömben. – Az ember fölakasztotta magát a fára…
42 XII  |                úr is éppen olyan szomorú ember, mint az volt, nehogy megtréfáljon
43 XIII |             küldeni?~– Kell is oda ilyen ember.~– Uram! ön ezt nekem ne
44 XIV  |                   Így éldegéltek, sokáig ember irgalmából, utcák filléréből.~
45 XV   |                        XV. Egy pár derék ember~Egyiket régóta volt szerencsém
46 XV   |                úr amolyan régifélét.”~Az ember felkacagott; „már kendet,
47 XV   |               jóféle ércpénz.~Ez a derék ember a magyar kormány által ki
48 XV   |                  azonban egy másik derék ember, őt kisegítendő ebből a
49 XV   |             helyzetből, ez a másik derék ember a pénzkupec volt.~Ennek
50 XV   |                  egyszerű dolgot – lehet ember: aki nem érti.~– S ugyan,
51 XV   |                 menni a pénzzel, hogy az ember túladhasson rajta, de mégsem
52 XV   |        szánakozik, abból nem lesz gazdag ember – veté közbe a marhász sztoikus
53 XV   |           iparkodott egyik szerencsétlen ember és másikat segíteni, vigasztalni,
54 XV   |           buktatja két ily genre-ű derék ember egymást, szinte nem tartozik
55 XVI  | zászlóaljparancsnok, aki igen mulatságos ember leendett, ha halála nem
56 XVII |                   II.~Gazdám egy jó öreg ember.~Két fia a harcban veszett,
57 XVII |                semmit.~Tavaly még gazdag ember volt, hat béres szántotta
58 XVII |              kápolna gótíves kapuján egy ember lépett ki, félrehajtva az
59 XVII |                  balkeze?~Miért: hogy az ember ébren álmodik? S miért nem
60 XVII |                  egyike észrevette: hogy ember van közel, meglátott engem
61 XVII |                tűzhelyéhez közelítve.~Az ember összerezzent, mindent kiejtett
62 XVII |                  lettél! Mivé lettél!~Az ember félve húzódott tőlem. Megfogta
63 XVII |            nyomait a láncnak.~– S míg az ember egy félpatkóval a vastag
64 XVII |            gondolat támadt bennem. Ez az ember talán őrült?…~– Látod –
65 XVII |             tudom, kis sírja hol van.~Az ember odaborult rám és sírt keservesen.~–
66 XVII |                jövendő jobb napokról. Az ember arca lassanként kiderült,
67 XIX  |            akarták: hogy hozzámenjen. Az ember nem volt szegény, mint vidéken
68 XIX  |           magával? – kérdé a hivatalbeli ember tovább, hideg, kiszámított
69 XIX  |                  kötekedve a hivatalbeli ember. – Ismerjük az ilyen mentségeket.
70 XIX  |             helyet – soha.~A hivatalbeli ember, hamis, macskai hunyorítással
71 XIX  |               forrón, nemesen: „ön derék ember!” Azután hirtelen szobájába
72 XIX  |              szeretett, kit imádott azon ember, akit viszont ő bálványoz.~
73 XIX  |              gyászlapját nyomtatá.~Három ember volt semmivé téve. Átadva
74 XX   |                mellette és ellene.~Ez az ember különösen látszott engemet
75 XX   |            négyszögű köveken találtatnak ember nem lakta hideg sivatagokban,
76 XX   |                szokás írni.~– Csupán egy ember van – mondá egykor Rauberg –,
77 XX   |          szolgája tűz, víz, elemek és az ember, s mi az ember után és az
78 XX   |              elemek és az ember, s mi az ember után és az ember fölé teremteték,
79 XX   |                 s mi az ember után és az ember fölé teremteték, szolgái
80 XX   |                katonák életében.~Egy-egy ember tíz csatát kiáll bátran,
81 XX   |               Csak közönséges mindennapi ember nem, még boldog ember sem.~
82 XX   |         mindennapi ember nem, még boldog ember sem.~Abu-Shirzad-Eddin,
83 XX   |             megmenekülni, hogy tán ez az ember, tévedésből gazdája csizmái
84 XX   |                   homlokán ottveszett az ember lelke.~S mikor kis, finom
85 XX   |               ajkait énekre nyitotta, az ember szívét érzé táncolni, a
86 XX   |               építek neki azt. Légy nagy ember…~      ~*~A hír- és gazdagságkereső
87 XXII |                éppen vásár levén, minden ember, aki veszélyeztetett bankjegyein
88 XXIII|       gesztikulációkból, mikkel a blúzos ember a kormányrúdon s emez itt
89 XXIII|                azáltal, hogy egy szegény ember inzultálva legyen egy sima
90 XXIII|              mutatva, így szólt:~– Ez az ember odafenn elég vakmerő, elég
91 XXIII|                 partra. E civilizálatlan ember azonban ehelyett belém veszett,
92 XXIII|               úrnak – folytatta a blúzos ember, a bagót ismét szájába nyomva,
93 XXIII|                kormányos, a durva blúzos ember, kifordult a Duna felé,
94 XXIII|              mindennek vége volt, minden ember odament hozzá, kedves egészségére
95 XXIII|            kézműves volt, a másik tanult ember; ingyen hivatalnok valamelyik
96 XXIII|                  zavart arccal tekint az ember szemébe, akkor szép, kedves