Part

 1 Egy  |           szétszórták őket a viharok.~Ez elesett óriás hamvának egy
 2 Egy  |          fáradt ember ismét tovamegy. Ez a fáradt ember úgy hasonlít
 3 Egy  |          Titkos fájdalmakban sorvadoz ez a nép, ha elmondom betegsége
 4 IV   |               szabóolló fogantyúja.~– Ez az ember kell minekünk –
 5 IV   |    messzeföldről jött férfi láthatott ez idő szerint Magyarországon
 6 IV   |          akarsz? Mi vagy?~Látva: hogy ez nem fog felelni, hanem mindég
 7 IV   |                hogy azt foldozza meg.~Ez nagy kipkapkodás között
 8  V   |      bölömbika bánatos bőgése hallék. Ez az emberhangtalan méla nyüzsgése
 9  V   |            pokolbul szabadult vissza. Ez Dúzs Gergő nótája, a vőmé,
10 VI   |         arcába látszott sietni: „hisz ez Gergely!” sikolta kezeit
11 VI   |             pénzt ád, furcsa ember ám ez”.~Lovaink mellettünk úsztattak
12 VII  |             kis házat pillantánk meg. Ez a „szikra” csárda.~Félreesik
13 VII  |          ejnye öcsémuramék, úgymondá, ez már mégis furcsa tréfa.
14 VII  |          kiálta előhúzva az üveget. – Ez az én üvegem, la. No, kentek
15 VII  |             nyugton lehetnek itt. Míg ez lesz a perzekutor, addig
16 VIII |             gondolkozik elmúlt álmán. Ez az őrültség ösvénye.~Fel
17 VIII |             egyikre is, másikra is.~– Ez nem az én nőm – mondá magában
18 VIII |             farsang utolsó napja van, ez a bolondok ünnepe, mulat,
19  X   |               el te is.”~Szórul szóra ez volt benne.~„Kedves bátyám!~
20 XI   |             futni, miután nem látott.~Ez a szerencsétlen földönfutó
21 XI   |       futottak apjuk karosszéke mögé, ez elszörnyedve kiálta föl: „
22 XI   |            ennem, hadd megyek tovább.~Ez összeölelé szerencsétlen
23 XI   |       jövevény testvérét nyugtalanul. Ez kinézett az ajtón, azalatt
24 XII  |             nem hagyhattam szó nélkül ez elhagyatását; példátlan
25 XII  |               ezüstpénzt hozott nekem ez a vén fa, annyi termett
26 XII  |             Ezelőtt két héttel, mikor ez a körte érni kezdett, egy
27 XII  |              sem konyított. – „De már ez egyszer gorombaság – mondék
28 XV   |               kettőt együtt találtam.~Ez a másik pénzkupec volt minden
29 XV   |           egyéb, mint jóféle ércpénz.~Ez a derék ember a magyar kormány
30 XV   |           ebből a bánatos helyzetből, ez a másik derék ember a pénzkupec
31 XV   |               Az embernek megtetszett ez a kereset, azt hitte: hogy
32 XV   |              kereset, azt hitte: hogy ez esztendőn át legalább négyszer
33 XV   |           Bécsbe, beváltom – viszonzá ez, belakatolva a zsákot, s
34 XV   |              a pénzváltónál! – mordul ez reá gorombán, mintha haragudott
35 XV   |               Tíz forintot elengedek, ez elég loyális ajánlat. Ha
36 XVI  |            ismert más szerelmet, mint ez ősz hajszálak iránt, az
37 XVI  |       levélkét hagytak hátra, melyben ez volt megírva: hogy ők elmennek
38 XVI  |          fölemelkedve.~– Tisztelje ön ez egyenruhát!~S azzal kézen
39 XVI  |               néki. – Sokan elvesztek ez időben és nyomorúan. Jobb
40 XVI  |               alá az alatta elmenőre.~Ez a rege az eltűnt két szép
41 XVII |                                   IV.~Ez a kolostor környéke legkedvesebb
42 XVII |       megkérdeznem: hogy megtörtént-e ez, vagy csak úgy álmodtam.~
43 XVII |           tekintete lehet ilyen.~S én ez ádáz tekintetben, ez összerongyolt
44 XVII |               én ez ádáz tekintetben, ez összerongyolt öltönyben
45 XVII |           egyik fantomját láttam ott? Ez utoljára oly életvidámnak
46 XVII |                félelemnek nem nevezem ez érzést, az éj sötéte nekem
47 XVII |           hosszú szabályozott sorban.~Ez a paulinus kolostor! És
48 XVII |               a paulinus kolostor! És ez a szikla felettem, melyről
49 XVII |          magammal: hogy csak álmodtam ez alakot…~– Mit akar az úr? –
50 XVII |               gondolat támadt bennem. Ez az ember talán őrült?…~–
51 XVII |             Iszonyú csapások érhették ez embert – gondolám, és eszembe
52 XVIII|            Vagy úgy?~– Természetesen. Ez a legfölségesebb idő a nyúlra
53 XIX  |              írása.~– Igen! de belöl? Ez csak a címzet.~Az őrnagy
54 XIX  |             pecsétje – fekete.~– Mire ez a fekete pecsét?~– Ó, nem
55 XX   |         életkorát; a budai vén ulema, ez élő maradványa azon mitológiai
56 XX   | legtekintélyesebb tagjának tartatott.~Ez a rhabdomantiát meglehetős
57 XX   |             írtak mellette és ellene.~Ez az ember különösen látszott
58 XX   |              betűk: R ********** C.~– Ez annak szimbóluma – úgy monda –,
59 XX   |       leolvasni: hogy „Doctor”, pedig ez azt a három betűt jelenti,
60 XX   |           tehát meg akarsz ismerkedni ez emberrel, keresd fel, mondd
61 XX   |          abraxas követ adott kezembe.~Ez egy nagy fekete achát, piros
62 XX   |          összerakással.~Az abraxasnak ez a szimbolikus értelme van
63 XX   |            tradíció hét napnak nevezi ez aeonokat, mik alatt Jehova,
64 XX   |     szenvedélyek, szerencse és halál.~Ez a tradíció az abraxas kőről.~
65 XX   |              lakik Abkadilla-Almahal.~Ez a mágusok vénje, ki mindnyájunkat
66 XX   |    gondolattól megmenekülni, hogy tán ez az ember, tévedésből gazdája
67 XX   |          képét találta kisuviszkolni.~Ez menten lehúzta lábaimról
68 XX   |            mandolint tartott kezében. Ez a harmadik volt köztük a
69 XX   |         álomlátások jelenetei vannak.~Ez a kritikai flegma csak későbben
70 XX   |              alme. Ég! minő alak volt ez!~Karcsú, lenge, idegzetes, –
71 XX   |          elkezde énekelni a müezzin – ez eleven harangja a mohamedánoknak –
72 XX   |           falakat nem festik fehérre.~Ez az épület a frenk dzsámi, –
73 XX   |         palástban, hófehér szakállal.~Ez volt Abkadilla-Almahal.~
74 XX   |               napja, a Tóra öt könyve ez napon szállt alá az égből.~
75 XX   |             országreszkettető sírköve ez, ki annyi dicsőség után
76 XX   |          annyi dicsőség után ide jött ez idegen földre, meghalni
77 XX   |                DEO. REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még egy
78 XX   |              REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még egy volt
79 XXI  |           segéljen. Amen!~– Most fogd ez erszényt. Vezess bennünket
80 XXII |             meg lehetett volna venni. Ez is jobb lesz a semminél.~–
81 XXIII|     kormányosra mutatva, így szólt:~– Ez az ember odafenn elég vakmerő,
82 XXIII|             uraim, dámáim – hebegé –, ez az egyik halálos, ragályos
83 XXIII|         betegség nem ragad az urakra, ez csak a szegény emberek közt
84 XXIII|         szegény emberek közt ragadós. Ez a másik sem vét senkinek,
85 XXIII|               rá: hogy búsuljon, mert ez sokat vesztett, sokat kiállt,
86 XXIII|             fenyővéget” leütné onnan.~Ez világos célzás volt a dandy
87 XXIII|              eltemeti őket – viszonzá ez búskomoran. – De ha akarnak
88 XXIII|                magyar, nincsen haza!” ez volt a szomorú jelszó, mellyel
89 XXIII|              sehol.~Az utolsó parancs ez volt: „előre, magyar, nincsen
90 XXIII|         váltottak a török kormánynál. Ez örült: hogy megszabadult
91 XXIII|               az elhagyott haza felé. Ez mindig azon fantáziált: