Part

 1 Egy  |          falvakat, elvándorolni a nagy zajos városig, messziről
 2  I   |           vőn magának visszatérni nagy időre. Sok keresés után
 3  I   |         fel néha kerítések mellől nagy görbeorrú madarak, nehéz,
 4 II   |        karperecet viselt kezén, a nagy opálbross alatt, ha egy
 5 II   |           nehéz karperec, melynek nagy opálköve alatt, ha egy rugót
 6 III  |     Zsíros, szurtos mind a három, nagy tüszők voltak derekukra
 7 III  |          bocskort viselt, kezében nagy ólmos bot volt s nyakába
 8 IV   |        Nyilván bujdosó volt ő is. Nagy magostetejű kalapot viselt,
 9 IV   |         arcához aránylag képtelen nagy álla s még szélesebb szája
10 IV   |         Szürke pantalója zsebéből nagy ostentációval fityegett
11 IV   |        fityegett ki egy irtóztató nagy kétfülű szabóolló fogantyúja.~–
12 IV   |       több afféle.~Azután előadta nagy szóbőséggel: hogy ő böszörményi
13 IV   |          jönnek?~Meglepetésem oly nagy volt: hogy első pillanatban
14 IV   |         hogy adja elő a pénzét, s nagy remegve nyúlt belső zsebébe,
15 IV   |   flegmatice felső zekéjét, s egy nagy szakadást mutatva a hátán,
16 IV   |         hogy azt foldozza meg.~Ez nagy kipkapkodás között előkeresett
17 IV   |    térdére fekteté, s addig varrt nagy mohón, nagy sietséggel,
18 IV   |           addig varrt nagy mohón, nagy sietséggel, míg olyan vargafótot
19  V   |       magasra fölemelt fővel, egy nagy pusztai sas, oly nyugodtan
20  V   |          láthatár felé.~Déltájban nagy messze két kankalikos kútgémet
21  V   |       láttunk közelíteni. Amint a nagy távolságból ki lehete venni,
22  V   |         lovát, az pedig ballagott nagy cammogva, földig leeresztett
23  V   |        talált. Az ember ült rajta nagy idomtalanul, nyaklott jobbra
24  V   |           falka kócsag csapott el nagy sikoltozva, fehér tollazatjuk
25  V   |        oly hamis.~S továbbmentünk nagy sietve, a mocsári vadmadarak
26  V   |        jobb kezében egy idomtalan nagy csákányt lógatott, s lovát
27 VI   |         kigyulladt: „él-é?” kérdé nagy örömmel.~– Élni csak él –
28 VI   |         van álarcozva.~Azután egy nagy kulacsot hozott elő az asszony,
29 VI   | megdermedve legkisebb seb nélkül.~Nagy sokára magamhoz kezdtem
30 VI   |         káromkodást morzsolt szét nagy mogorván, s a csónak lejtett
31 VII  |     vezetőnk kuttogva. – Az ilyen nagy kutyának nem használ sem
32 VII  |         fel az ágyból. Csupán egy nagy báránybőr süveg volt fejébe
33 VII  |         forgott.~– Tessék leülni, nagy uraim, kentek! – Messziről
34 VII  |          öt tulipános butykost, s nagy nehezteléssel fordulva a
35 VIII |       belepte a földet.~Ekkor egy nagy dombhoz ért. Egyetlen nagy
36 VIII |        nagy dombhoz ért. Egyetlen nagy sírhalom az, az út mellett
37 VIII |  feleségét hagyta.~Végigballagott nagy nyomorékul az utcákon. Jöttek
38 VIII |         szembe ismerős emberek, s nagy megnyugtatására volt: hogy
39 VIII |          a kutyát uszította rá, a nagy, láncos örvös ebet.~A kutya
40 IX   |        szólt az ajtóra mutatva. S nagy ősz bajusza reszketett,
41 XI   |       húzódozott tőle vissza, egy nagy bot volt nála, azt le nem
42 XII  |         szép gyümölcsöskert volt, nagy gond látszott rá fordítva
43 XII  |            kiálték, s odarohantam nagy széllel-lével, olyan pörpatvart
44 XIII |     megbántva ment odább, esküdve nagy kegyetlenül: hogy majd keres
45 XIV  |          filléréből.~Jött egyszer nagy, sötét szárnnyal a napot
46 XIV  |       írást tartott, s ottan várt nagy türelmesen, míg a sok gyászruhás
47 XIV  |           reggelen a csonka tüzér nagy tündöklő arccal sietett
48 XIV  |           valami várna rá, valami nagy örvendetes.~…~Hallgatva
49 XV   |      növendéke, később, ha nem is nagy, de mindenesetre nevezetes
50 XV   |        Dejszen! – szólt a paraszt nagy ravaszul – nem szed engem
51 XV   |         azt érthette alatta: hogy nagy szamár), kivett a zsebéből
52 XV   |          vendégszobába. Inasa két nagy útitáskát cepelt utána,
53 XV   |      rizma bankjegy, melyek őnéki nagy bajt okozának.~Az ezüst
54 XV   |       múlva vetődött csak vissza, nagy fütyörészve. Fütty közben
55 XVI  |           távol ugatása. Mint egy nagy fekete árnyék, terültek
56 XVI  |         ott találták. Kérdé tőlük nagy remegve: mi történt e várossal
57 XVII |         ottan üvöltenek újra.~Egy nagy terebélyes tölgyfa alatt,
58 XVII |        különválva a többitől, egy nagy ordas farkas küzd a legvénebbik
59 XVII |        lobogó tűz.~A kunyhó falai nagy kövekből voltak rakva, egy
60 XVII |          férfi ült, valamit falva nagy mohón, amit éppen akkor
61 XVII |       Odaláncolva kezem-lábam két nagy nehéz kőhöz… Egyesegyedül
62 XVIII|        csukasson be…~A parancsnok nagy szemeket csinált. „Mi lelte
63 XIX  |   dicsőségről és jövő veszélyről, nagy, világemelő eszmékről, nemes,
64 XIX  |         festő szavakra, s midőn a nagy, a dicső eszméket hallá,
65 XIX  |        ott a heves viadalban, egy nagy sebet kapott fejére, szédülten,
66 XX   |       először hírét.~– Nem csinál nagy zajt maga körül, de annál
67 XX   |       követ adott kezembe.~Ez egy nagy fekete achát, piros carniol
68 XX   |        parancsnoka voltam.~Milyen nagy szerencséje van! – mondták
69 XX   |           aminő még nincsen, vagy nagy hatalmas hadvezér, kiről
70 XX   |           sohasem nevetett, és az nagy régen volt. – Én láttam
71 XX   |        egyike, aki nem volt ilyen nagy családból való, meghallva
72 XX   |        pirosra és sárgára festve. Nagy széles ablakai finom faráccsal
73 XX   |          kötött könyvre nyugtatá. Nagy aranybetűkkel volt e könyv
74 XX   |     cincogó evet, s szemeink közé nagy fehér éji pillangók verődtek
75 XX   |      nyomában az erdők sötétében, nagy fekete bogarak dongtak bennünket
76 XX   |         fekete és vörös kövekből, nagy gránit-, bazalt- és márványdarabok,
77 XX   |           Még egy volt hátra, egy nagy fekete márványoszlop, hanyatt
78 XX   |      isten gondoskodik oltáráról. Nagy emberek jöttek ismét e hazába,
79 XX   |       oltára… Eredj te is, küzdj, nagy leendsz, nevedet bámulandja
80 XX   | sírköveiből építek neki azt. Légy nagy ember…~      ~*~A hír- és
81 XXIII|       közé.~Végre a kormányos egy nagy csomó dohányt dugva félszája
82 XXIII|         lehete hallani.~Az utazók nagy része lehagyva a bűzös,
83 XXIII|           soha.~Tisztjeik, kiknek nagy része tíz mérföldre szokott
84 XXIII|           volt, kivált, ha valami nagy nemes dologról beszélt:
85 XXIII|         de célnál lettek volna. A nagy, minaretes város láttára
86 XXIII|       látta az ismerős arcokat, a nagy pompás városokat s biztatá