Part

 1 Egy  |        másikig, sokszor kimehettem volna, – mindég visszatértem a
 2 Egy  |          lett, mielőtt nő lehetett volna, nőt, ki csatatérről csatatérre
 3  I   |          véres kéz öt ujja hagyott volna nyomot, széjjel az egész
 4 II   |        apja lakik, akinél élhetett volna kényelemben, nyugalomban.
 5 II   |           amerre én járok, ott nem volna semmi veszély, mintha a
 6 III  |          régi jó időkből ismerősöm volna.~Az a magas férfi a szíjas
 7 III  |   sántikáló ifjú, mintha hasonmása volna egy igen boldog embernek,
 8 IV   |             olvasva is beillettünk volna bárhova betyárnak.~Aradon
 9 IV   |           s mielőtt az segíthetett volna rajta, egy másik teke éppen
10 IV   |        elszakította. Inkább álltam volna az ágyú előtt, minthogy
11 IV   |         mintha a markába született volna a mogyorófa.~
12  V   |          mintha földhöz cövekelték volna, megállt. Kémlelni látszott
13  V   |       könnyen a fülére csavarhatta volna.~– Honnan jöttök, hová mentek? –
14  V   |         arról gondolkodám; hogy ki volna oly merész utánunk jöhetni,
15  V   |             amely jobban meg tudta volna cifrázni.~Amint elhallgatott
16  V   |      mindenikünk a másiktól akarta volna megkérdezni: hogy mi módon
17  V   |       ragyogtak, mintha bort ivott volna, amint a jövevényt meglátta.
18  V   |           mielőtt az szóhoz jutott volna, úgy összevissza ölelgette:
19  V   |           férhez?~– Agyon is üttem volna. Nem becsületes asszony,
20 VI   |         törülve szemeit, még ha el volna temetve, úgy is érte mennék.~
21 VI   |    ahelyett: hogy örömében elájult volna, elkezde tüskön-bokron keresztül
22 VI   |           hogy a bőrét megkarcolta volna, s a komáromi sáncokban,
23 VI   |           az egyszer is rám hágott volna, mindig úgy ugrott keresztül,
24 VI   |            bennem az élőt elárulta volna, úgy feküdtem ott, mint
25 VI   |            hogy egy szót kérdezett volna tőlünk, ismét helyet foglalt
26 VII  |           nekik. Különben is, késő volna odábbállani, észrevennék,
27 VII  |      egyszerre, mintha kettévágták volna kedvét, mogorva képet öltött,
28 VIII |           házához, mintha eltévedt volna. Mint fog a nő megijedni
29 IX   |        mintha éppen fogat húzatott volna, a vén klarinétos pláne
30  X   |         Vámos Pircsről is írhattál volna.~
31 XI   |       dőzsölés közben el ne mondta volna, miképpen ölte meg azt a
32 XI   |          hazaárulónak” ne nevezett volna, a legkisebb eltérésért
33 XI   |        volt nála, azt le nem tette volna kezéből, s amint félig kiivott
34 XII  |        viszonza –, hát ha aranyból volna!~Kérdezém: hogy mi kifogása
35 XII  |       tulajdon hozzánktartozó lett volna. De hiába kerestük mi annak
36 XII  |           ha tenyerünkön hordoztuk volna is, egész nap lógott a feje,
37 XII  |           is valami rossz lélek ne volna.~– S hogy híták azon embert?~
38 XIII |            a parancsnok azt mondta volna neki: ön egy óra múlva halva
39 XIII |            halva van! az nem lepte volna meg, ha rögtön vasra vereti,
40 XIII |            Nem voltak, de lehettek volna. Én elkészítettem a csatadalt.
41 XV   |             hogy marhákat vásárolt volna, a kormánytól e végre adott
42 XV   |           egyszer is hozzájutottak volna.~A derék embernek tehát
43 XV   |           mely hozzá ne vándorlott volna, persze egy harmadrész árért.~
44 XV   |        gorombán, mintha haragudott volna érte, hogy az ily egyszerű
45 XV   |        mosolygott, pedig szeretett volna hidegvért komédiálni, végre
46 XVI  |       leendett, ha halála nem lett volna oly szomorú.~Egykor azon
47 XVI  |            arcba.~– Bár ne jöttünk volna ide soha – zokogá a másik.~–
48 XVII |     hangzik fel a völgyből. Kedvem volna innen a százölnyi magasból
49 XVII |            falu határán kívül lett volna. Úgy élek itt, mint puszta
50 XVII |           megmutatni; mitől féltem volna?~És mégis jobb szerettem
51 XVII |            És mégis jobb szerettem volna otthon lenni, jó öreg gazdámnál.
52 XVII |       emberre, aki valaha itt lett volna.~És nekem úgy tetszék, mintha
53 XVII |      Tettetém, mintha nem ismertem volna rá, s rejtegetve elfogódásomat
54 XVII |         Eltagadtam.~Mit mondhattam volna neki férje felől? Azt-e,
55 XIX  |            fel: hogy én kitaláltam volna e titkot, és nekem nem tetszenék.~–
56 XIX  |           elhurcolni, szívtelenség volna, s ha még csak egyedül lenne!
57 XIX  |       halállal, mintha azt kereste volna, zászlóalja élén lovagolt,
58 XIX  |           kékebb, a nap világosabb volna, mint egyébkor, mintha a
59 XIX  |   veszteség éltét vagy eszét vette volna el.~Egy napon útra kelt
60 XX   |   közelében, ki, ha csuda nem lett volna is előttem, mint másfélszázados
61 XX   |          hogy miért, úgy szerettem volna tudni, megsejteni, megérzeni:
62 XX   |        minden hasonlítást, csúfság volna őt fűhöz, fához hasonlítani;
63 XX   |      ópiumtól mélyen.~Ha holt lett volna, tán fölébredendett a dalra.~
64 XX   | Nyugtalanul siettem oda, szerettem volna már a célnál lenni, képzetem
65 XXII |            ahelyett, hogy alkudott volna rá. Elannyira: hogy a mézeskalácsosnak
66 XXII |          piacon, amit meg lehetett volna venni. Ez is jobb lesz a
67 XXIII|         azon pillanatban nem bánta volna, ha a gőzhajó vele együtt
68 XXIII|      erőltetés nélkül meghalhattak volna éhen, ha egy jószívű örmény
69 XXIII|           leányát, akármit megtett volna érte, s a fiú is tetszett
70 XXIII|            Többet is, mint kellett volna.~Testvére és szeretője elhitték
71 XXIII|         mintha a sors összebeszélt volna álmaikkal, egy rendelet
72 XXIII|          hogy akinek közülök kedve volna Amerikába költözni, azt
73 XXIII|            egy is, ki jobban örült volna az új haza eszméjének, mint
74 XXIII|      jutottak.~No de célnál lettek volna. A nagy, minaretes város
75 XXIII|         ott jelen, melynek az lett volna a rendeltetése, hogy magyar
76 XXIII|      akadtam. Ha soha nem ismertem volna is, elhoztam volna őket
77 XXIII|        ismertem volna is, elhoztam volna őket magammal, s akármibe