Part

 1 II   |         emberhangtalan fenyéren. Még ő bátorított, vigasztalt,
 2 II   |             tudtam: hogy miért.~Hisz ő biztosabb útra tért, én
 3 III  |          szép asszonyt ne féltsétek; ő magát jól mulatja.~Most
 4 IV   |       akadtunk. Nyilván bujdosó volt ő is. Nagy magostetejű kalapot
 5 IV   |             hiheti, aki meglát, hogy ő fogadott bennünket fuvarba.~–
 6 IV   |               hanem rossz, Hamletben ő volt a lélek.~– De már mégis
 7 IV   |       előadta nagy szóbőséggel: hogy ő böszörményi szabólegény,
 8 IV   |             ismerik; de amikor aztán ő is rám ismert, elnyúlt a
 9 IV   |         zászlója alól a honvédekhez. Ő is osztotta e sorsot. Ott
10 IV   |            boldogtalant. Szabólegény ő és nem egyéb.~– Igen, igen! –
11 IV   |        Zemplénbe vetődtem, már akkor ő régen iskolamester volt
12 VI   |          mérföld ide az a hely, ahol ő elmaradt, ott is fogságban
13 VI   |           idéz elő az arcokon, miket ő maga oly közel látott, mik
14 VI   | parancsolgatni.~A csónakos kikötött. Ő volt a molnár abban az eldugott
15 VII  |           annak bizonyságaul: miként ő az úr a háznál.~Vezetőnk
16 VII  |               nem tudja mi lelte, az ő torka úgy megszűkült, egy
17 VIII |       helyeken, hova más félt menni, ő csüggetlenül utazott. Hosszú
18 VIII |      szárazon belőle. E sír alatt az ő kedvese nem nyughatik. –
19 VIII |           hogy örök tavasz van; – az ő sírja körül is, azon földön:
20 VIII |             is, azon földön: hova az ő lángszíve van eltemetve,
21 VIII |            virágnak. „Egy virágot az ő sírjáról” – mondá búsan,
22 VIII |           hulló hó, a téli förmeteg. Ő mindezt nem érzé, csak egy
23 VIII |              a küszöbben. Az a nő az ő felesége volt.~A lovagok
24 VIII |       körülmény nem védett, amellett ő könnyeit hozta fel mentségül.~
25 VIII |              neje elfelejtett, kinek ő sem neje, sem rokona.~–
26 VIII |           sem neje, sem rokona.~– De ő mindenem énnekem! – válaszolt
27 VIII |              nő.~– Úgy illendő, hogy ő is mindene legyen önnek.~…~
28 VIII |            őt úgy szerette, és kiről ő nem gondolkozott soha, vagy
29 IX   |            embert nem ismertem, mint ő. Úrnak született, az életszükség
30 IX   |         odafenn a tornácban éppen az ő nótáját húzzák. Ilyenkor
31 IX   |           halálnyögés gúnyolására.~– Ő maga kívánta – válaszolt. –
32 IX   |          Neki kedve van meghalni, és ő táncolva akar átmenni a
33  X   |          homloka redőkbe vonult. Míg ő olvasta a levelet; mi azalatt
34 XII  |              találja benne, biz amit ő leszed róla, nem a világ.” –
35 XIII |         kegyetlenül: hogy majd keres ő magának olyan embert, ki
36 XIII |              valaki hallani, s akkor ő veszve van.~
37 XIV  |       csakugyan az van-e benne, amit ő már kiolvasott belőle? Aztán
38 XV   |        környék magyar pénze ismét az ő zsebében torlott meg. A
39 XV   |             A kupec elszörnyűködött. Ő huszonötért szedte mindenütt.~–
40 XVII |           oly hirtelen?~Talán nem is ő volt az, csak eleven álomlátásaim
41 XVII |             és sohasem lesz többet”, ő biztat, vigasztal, s aztán
42 XVII |               kívüle senkim sincs, s ő is messze tőlem… Hol fogom
43 XVII |           kezébe.~– Köszönöm – monda ő dünnyögő pórias hangon,
44 XVII |            keresztülássa, – folytatá ő töredezett, álmodozó hangon –,
45 XVII |            el akartam aludni, mindig ő jutott eszembe, s nem tudtam
46 XVII |              azon tudomás, miszerint ő soha fogva nem volt, mint
47 XVII |       nagyobbik gyermeke volt, kiről ő azt mondá: hogy oláhcigányok
48 XVII |       családja boldogságából egyedül ő hiányzik, hogy neje, gyermekei
49 XVIII|       általános idézés következtében ő is feljelenté magát. Megengedtetett
50 XIX  |          érkezett az őrnagy számára. Ő maga nem levén honn, a levél
51 XIX  |             várta: hogy megjöjjön, s ő maga adhassa át neki. Még
52 XIX  |              Ha nőm írja, igen. Amit ő ír, az mindig érzelemmel
53 XIX  |             azon ember, akit viszont ő bálványoz.~A leány remegve
54 XIX  |           világosabb, mint egyébkor. Ő szeretett – és boldogan.~
55 XIX  |         kedves, búsongó asszony, kit ő úgy szeretett, s kit meghaltnak
56 XIX  |         borítékot, s a levél helyébe ő tette ama halálhirdető lapot,
57 XX   |            népek vesztek el, csak az ő bűbájos lételök élt túl
58 XX   |          örök rejtelmeibe, – csak az ő titkaikat nem fedezte föl
59 XX   |   összeköttetésben vannak egymással, ő mi előttünk Mobed (mester)
60 XX   |              e betűk vannak írva: D… O… C… A köznép ezt a szót
61 XX   |              az égen: D, mikor újul, O, mikor megtelik, s C, mikor
62 XX   |             Deus…Omnipotens…Creator… Ő mutatni fogja ujja mozgatásával:
63 XX   |              amaz égre írt rúnáknak. Ő szerinte annak más bűbájos
64 XX   |      előmutatni, nevemet említed, és ő tudni fogja, mit kívánsz.~
65 XX   |       tudtomra adá a koldus: hogy az ő neve Müderrisz Alioglu,
66 XX   |           Müderrisz Alioglu, hogy az ő ősapja egy idegen király
67 XX   |            királynak volt vezére, és ő nevére sem emlékszik többé…~
68 XX   |    kiszabadult, s Putifár holta után ő és Zuleicha ismét boldog
69 XX   |         felelni, a válasszal azonban ő is adós maradt.~A hegytetőről
70 XXIII|             nem is igen volt egyebe, ő is szegény volt, mint a
71 XXIII|          Istentől egyebet, mint hogy ő odamehessen.~Sokat beszélt
72 XXIII|      szívének, mikor látta: hogy míg ő lelkét sírja ki, a leány
73 XXIII|         fekvő gyermek, ki miatta, az ő háborgó ábrándjaitól vezetve