Part

 1 Egy  |         város. Mért, hogy ablakai most mind zárva vannak? Sokan,
 2 Egy  |          avarban, futva bujdosnak most, kerülve a napfényt és az
 3 III  |          igen boldog embernek, ki most éve házasodott meg, azóta
 4 III  |   féltsétek; ő magát jól mulatja.~Most az ősz ember szól hozzá:
 5  V   |         elkezde felénk nyargalni.~Most még inkább meg lehete benne
 6  V   |       embert. Hanem hiszen sebaj, most olyan világ van, mikor a
 7  V   |        elmondom, ha hazaérünk, de most száraz a torkom, lelkem:
 8 VI   |        azzal csörtettünk előbbre. Most az ifjú vő vezetett bennünket,
 9 VI   |            fiam – szólt az öreg – most mondd el hát, hogy miként
10 VI   |          hát, hogy miként vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál?~
11 VII  |    öltözetét, s Sallai uram éppen most ugrott fel az ágyból. Csupán
12 VII  |           szeretném, úgymonda, ha most egyéb nem nyomná a lelkemet
13 VII  |          Igen jó bakatort kaptam, most ütöttem csapra.~– Nem bánom –
14 VII  |      kurta bajszát, mormogá: „már most lássunk a dologhoz.”~„Nem
15 VII  |          nyelvelő csaplárnak, már most pöröljön kend maga magával!
16 VII  |         félszemével, monda:~– Már most nyugton lehetnek itt. Míg
17 VIII |          aki őt sohasem szerette, most sem szereti, – ha él, –
18 IX   |              Hát e zene mire való most? a halálnyögés gúnyolására.~–
19  X   |           a pálinkaházra nézve, – most telik le neki vízkeresztkor.
20 XIII |        kerültem a törvény kezeit, most, íme, önkényt följelentem
21 XIV  |          künn ellenségek voltunk, most nyomoréktársak vagyunk.
22 XIV  |    először életében: „mi lesz már most énbelőlem?”~– Ne sírj –
23 XIV  |      csakhogy ki vannak cserélve: most az osztrák a jó, vidám fiú
24 XV   |           s így képzelhetni: hogy most is az, az ezen metier-ű
25 XV   |          a leglejjebb verőt: hogy most már a magyar bankó megint
26 XV   |       csaknem sírva fakadt.~– No, most lássa az úr – monda kacagva
27 XV   |          úgy meg van ijedve: hogy most, ha kérném, tizenöt pcentóért
28 XVII |           szép úri házban lakott. Most egyedül egy félkezű kocsisával
29 XVII |    paulinus barátok laktak benne, most félig össze van omolva.~
30 XVII |        valaha a zárda kertje. Még most is állanak a sorba ültetett
31 XVII |        magasságra nőve, a kút még most is ott a kertben, összeomolva
32 XVII |          gulyákat kipusztítottak.~Most egy sertésfalkát támadtak
33 XVII |           vannak vén emberek, kik most is emlékeznek; azon óriási
34 XVII |     fejsze akkor is fejében volt.~Most e leégett rész fiatal cserjékkel
35 XVII |          egy óra óta feljött, még most látszék innen alólról felmerülni
36 XVII |           bámulni, és e hely, hol most vagyok a szédítő táv, mi
37 XVII |         Máskor tán a kíváncsiság, most azonban a kénytelenség vitt
38 XVII |      hollófekete hajfürtökkel, és most ősz, egészen megőszült.~
39 XVII | kisebesíti kezemet-lábamat, nézd, most is itt nyomai.~Odanyújtá
40 XVII |            hogy újra fölépítesse, most a száraz fű terem fekete
41 XVII |           megőszült? és megőrült?~Most már világosan láttam, hogy
42 XIX  |  gyászének: „Miserere, Domine!”~*~Most is emlékezem arra a kis
43 XIX  |       halkan, de büszkén monda:~– Most még jobban szeretem őt.~*~
44 XIX  |        meg izmait egyszerre… Csak most vette észre: hogy a levél
45 XIX  |    biztatva: hogy tegye azt, amit most gondolt!~Megszorítá azon
46 XIX  |           szoktunk, az oleanderek most is virítnak az ablak előtt.
47 XIX  |         Az az én kisfiam őzikéje. Most két kis szőke gyermek fut
48 XIX  |         csak a halál oldhatá meg.~Most mindhárman célt értek. Egy
49 XX   |           mindég hátrább szorult, most alig áll még legszegletében
50 XX   |   országuk határán belül esett, s most attól oly távol maradt.~
51 XX   |          nem ismert, mint minőnek most látszik, csupán hozzávetőleg
52 XX   |       regényes viszontagság után, most egy félreeső egyszerű faluban,
53 XX   |        szerinte nagyhírű embernek most hallottam először hírét.~–
54 XX   |        fogadott: „amire gondoltál most, teljesülni fog, de neked
55 XX   |       gyermek voltam, úgy híttak, most már csak Ismidnek nevezik.~
56 XX   | világhódítók, országreszkettetők, most a mágusok vénje őrzi azokat
57 XX   |        kezét szorítva ajkához.~Az most lecsukta szemeit, s az ópiumkéj
58 XX   |     sarjazni a Sion tetején, mely most terebélyes fává növekedett,
59 XX   |    visszajött elhagyott honába, s most egy félreeső egyszerű faluban
60 XXI  |       Isten úgy segéljen. Amen!~– Most fogd ez erszényt. Vezess
61 XXIII|     elszörnyedtek e fölfedezésre, most már az éltes asszonyságok
62 XXIII|    visszatérjenek. Azt kérdem már most, hogyha az ország kormánya
63 XXIII|         kitalálták.~Az a fiú, aki most oly ijesztő zavart arccal
64 XXIII|      mindig azon fantáziált: hogy most Amerikába mennek, dicsérte